Egyre több helyi idegenvezető és utazási cég szervez túrákat a világ legismertebb szegénynegyedeibe. Egyesek szerint a gettóturizmus nem más, mint perverz behatolás a magánszférára, miközben lencsevégre kapjuk az ottélőket, odahaza pedig azzal hencegünk, hogy merre is jártunk. Mások szerint azonban maximálisan felnyítja az ember szemét a szegénységre, hiszen a látottak után sokan vállalnak önkéntes munkát vagy hajlamosabbak lesznek az adományozásra.
Pár méterre a luxustól
A legismertebb szegénynegyed Rio de Janeiróban található, amelynek favelláiban megközelítőleg 1,3 millióan élnek (például a Mare és Rocinha favellákban több mint 150 ezren). A várost körülvevő 750 szegénynegyed a lakosság körülbelül 20 százalékának ad otthont. Rió abszolút az „ellentétek városa”, ugyanis pontosan a Rocinha getto mellett fekszik a város leggazdagabb negyede, a Gavea, amelynek házait és makulátlan kertjeit riasztók és elektromos kerítések védik.
A Rocinha favella madártávlatból (forrás:favelatourism)
A brazil fővárosban már több mint 15 éve szerveznek gettótúrákat, s ezeknek a népszerűségén a 2002-ben bemutatott Isten Városa (Cidade de Deus) című film – amely Rio egyik nyomornegyedét, a hatvanas években a szegényeknek épült Isten városa nevű lakótelepet mutatja be – is sokat lendített. A helyi idegenvezetők jelenleg 3-4 órás, angol vagy más idegen nyelvű túrákat kínálnak fejenként 35 dollárért a Rocinha és a Vila Canoas favellákba.
Hollywood besegített
Alighogy bemutatták az Oscar-díjas Gettómilliomos című filmet, egyből fellendült az indiai gettóturizmus. Különösen Mumbai legnagyobb nyomornegyede, Dharavi – ahol közel egymillióan élhetnek – vált népszerű úti céllá, az Expedia utazási portál pedig már a tavaszi és a nyári szezon legtrendibb desztinációjaként említi. Egy indiai–brit tulajdonú cég, a Reality Tours sétákat szervez a nyomornegyedbe maximum 5 fő részére: egy 2,5 órás túra 10 dollárba, míg egy 4,5 órás 20 dollárba kerül.
A Dharavi nyomornegyed – itt forgatták a Gettómilliomost (fotó: EPA)
A vállalkozás azonban a bevétel jelentős részét visszaforgatja: 80 százalékát a gettónegyed rászorultjainak támogatására fordítja. Dharavi egyébként a kisvállalkozások fellegvára, koldusba nem lehet botlani, mindenki igyekszik dolgozni: míg egyesek bőr és kerámia ajándéktárgyakat készítenek, addig mások műanyag hulladékokat hasznosítanak.
Élet a holtak között
Kairóban a megoldatlan lakhatási problémák miatt körülbelül 5 millióan is élhetnek a főváros temetőiben, amelyek közül a legimertebb a Halottak Városa (Qarafa), azaz a Keleti temető. A családok többsége vidékről jött fel munkát keresni, és anyagi okok miatt volt kénytelen beköltözni a Muqqatem hegy alatt elterülő nekropoliszban szúfi sejkek és imámok, valamint Fatimida, Abbaszida és Ottomán szultánok sírhelyei fölé. Így teljesen megszokott látvány a temetőben, hogy a sírok fedőlapja étkezőasztalként funkcionál, a sírkövek között szárítókötél függ, míg az áramot a közeli mecsetekből szerzik illegális bekötéssel.
A Halottak Városa elsősorban a médiában megjelent, a sírok között lakók életét bemutató riportok révén vált ismertté. A nekroplisz egyáltalán nem számít veszélyes városrésznek, ám ha először tartózkodunk Kairóban, és még nem vagyunk tisztában a helyi szokásokkal, nem árt, ha egy helybéli kalauzol minket errefelé.
Az apartheid nyomában
Johannesburg legnagyobb fekete negyedében, az 1920-as években létrejött Sowetóban (South-Western Townships) körülbelül hatmillió ember él összezsúfolva. A város hírhedt negyedét szervezett túrák keretében a turisták is felkereshetik. Körülbelül 800 idegenvezető szervez túrákat Sowetóban.
Turistacsoport a Sowetóban (forrás: soweto.co.za)
A helyi vezetők maximum 8 fős csoportoknak fél- vagy egész napos sétát szerveznek az apartheidrendszert idéző városnegyedbe (4 órás túráért fejenként 40-50 dollárt kell fizetni), amelynek során egy-egy ottélő családhoz is „benézhetünk”, illetve Nelson Mandela egykori házát is felkereshetjük. A turistáktól beszedetett pénzzel pedig rendszerint adományként támogatják a Sowetóbeli rászorultakat.
hasznos tanácsok:
– A túra előtt érdeklődjünk arról, hogy a bevételt mire fordítja a szervező cég.
– Kerüljük a fényképezést, vagy legalábbis fotózás előtt kérjünk engedélyt.
– A túra során maradjunk kisebb csoportokban, és legyünk elővigyázatosak (például ne viseljünk drága ékszert, ügyeljünk értékeinkre), mégha az idegenvezető biztonságosnak is mondja az adott városnegyedet.
– Igyekezzünk szóba elegyedni az ottélőkkel, így elkerülhetjük azt az érzést, mintha állatkertben lennénk. A kapcsolatépítés jegyében számos túrán a helyi közösségi házat, iskolát vagy a templomot is felkereshetjük.
– Pénz-, és cukorkaosztagatás helyett inkább a ruha-, játék-, vagy könyvadományt válasszuk.
