A lelet azért számít ritkaságnak, mert bár korábban itt is és a visontai lignitbányában is találtak egy-egy egyedülálló fatörzset, a kidőlt, kovásodott fák, facsoportok feltárása pedig világviszonylatban is gyakorinak számít, a most feltárt 15 fa nem szenesedett és nem is kovásodott. A 4-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön állnak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak.
Nyolcmillió éves fatörzsek (fotó: Mizák József) KÉPGALÉRIA
A bükkábrányi – a visontai után – Magyarország második legnagyobb külszíni bányája. A Mátrai Erőmű ZRt. tulajdonában lévő mintegy 2 kilométer hosszan feltárt területen hatalmas kotrógépekkel folyik a 8-12 millió éves 12-16 méter vastag rétegben található lignit kitermelése. A leletre szinte csodával határos módon bukkantak rá: a 60-62 méter mélyen dolgozó nagy kotrógépek helyett itt kisgépekkel folyt a munka, és ennek köszönhető, hogy sikerült észrevenni a fal bontása során előbukkanó fákat.
A szemünk láttára porladhatnak szét
Az érintett területen a bánya leállította a kitermelést, a 15 fa körül eltávolították az iszapot, a fákat megtisztították, és a mintegy 3500 négyzetméteres terepet átengedték a kutatóknak. Ezzel megkezdődött a versenyfutás az idővel. Mivel a fák már elvesztették a cellulóztartalmukat – amely a sejtfalak állékonyságáért felelős – és csak a plasztikus lignin maradt meg, így a nedves konzerváló anyagból kikerülve fokozatosan kiszáradnak. Ennek következtében pedig szétrepedeznek, a külső részek lepattogzanak, és gyakorlatilag a kutatók szeme láttára porladnak szét.
Első lépésben azt kellet kideríteni, hogy milyen fákról is van szó. Felmértük a fák magasságát, törzsátmérőjét, egymástól való távolságát. Ez utóbbi azért fontos mert ebből rekonstruálható a lombkorona mérete, záródottsága, ez pedig sok információt elárul az egykori aljnövényzetről. Az biztos, hogy Taxodium vagyis mocsárciprus-erdőről van szó, ezt a megmaradt fák alakja is elárulja, hiszen most is szembetűnő rajtuk a mocsárciprusokra jellemző alul kiszélesedő törzs – fogalmazott Veres János, a miskolci Hermann Ottó Múzeum szakértője, a kutatás vezetője.
1000-1500 év klímája
Jelenleg több feltételezés is van azzal kapcsolatban, hogy mi okozhatta a hirtelen betemetődést: például nagy vihar keltette szélfújta homok, esetleg tektonikus mozgás miatt bekövetkezett földcsuszamlás. Mivel a bükkábrányi leletek még szerves fák, az elkovásodott maradványokhoz képest – mint amilyenek például a szintén miocén kori ipolytarnóci kovásodott fatörzsek – másfajta természettudományos adatokhoz is hozzájuthatnak a kutatók. Ezeken a fákon ugyanis lehet dendrokronológiai vizsgálatot végezni, vagyis a fák évgyűrűi alapján rekonstruálható az egykori klíma.
„Egy-egy fa 300-400 éves lehet, s mivel valószínűleg nem egyidősek a 15 fa évgyűrűiből akár 1000-1500 évet felölelő adatsort is létrehozhatunk” – mondta a muzeológus. A vizsgálatnál viszont az okoz majd gondot, hogy az adatsor a „levegőben lóg”, hiszen se közvetlenül előtte se utána nincsenek adatok, amelyhez hozzá lehetne illeszteni. Viszont a jövőben kis szerencsével, ha máshol is találnak hasonló fákat bővíthető lesz az adatsor.
Komoly nehézséget jelent a konzerválás
Bár a további kutatás számára az eddig vett minták és a következő napokban tervezett mintavétel elegendő alapot szolgáltat, jelenleg a legégetőbb kérdést a fák konzerválása jelenti. A szakszerű restaurálás és megőrzés viszont komoly pénzbe kerül. Gyakorlatilag ez a lelet ölünkbe hullt kincs, amellyel hirtelen kell kezdenünk valamint, hiszen az idő ellenünk dolgozik. Minél tovább maradnak a szabadban a fák, a kiszáradás következtében annál jobban szétesnek. Igyekszünk minél több adatot kinyerni belőlük, hogyha mégsem tudnánk megőrizni őket, legalább a tudományos adatok ne vesszenek el – hangsúlyozta Veres János.
Az hogy ez a több millió éves erdőrészlet napvilágra került, és kutathatóvá vált kifejezetten a bányavállalat érdeme. A régészeti és a kulturális örökségvédelmi törvény csak az ember megjelenésétől számított időszak tárgyi emlékeire vonatkozik. „Ez a lelet „csak” természettudományi örökségnek számít, vagyis nem áll jogi védelem alatt. Matta Tibor bányaigazgató személyes érdeklődésének köszönhető, hogy rányittatott a leletre, értesített minket, és biztosította a helyszínt a tudományos munkálatoknak” – avat be a feltárás körülményeibe a szakértő.
