Élet-Stílus

San Francisco egy nap alatt

Az első találkozás általában meghatározó. Arról nem is beszélve, ha egy napja van az embernek, hogy megismerkedjen egy várossal. Az amerikaiak kedvelt „Frisco"-ja kimondottan barátságosnak bizonyult. Az állandóan kellemes, mondhatni tavaszias, bár gyakran szeles klímát csak az óceán közelsége miatti köd zavarja meg.

A farmer hazája

San Franciscoból indult útjára Levi Strauss kedvelt farmernadrágja, a jeans. Az 1853-ban alapított gyárban 1860-ban kezdték el gyártani a bányászok a strapabíró anyagból való vastag nadrágot. A jeans útja valódi sikertörténet. 

A 43 dombon fekvő város felszíne változatos, a tengerpart, az öblöt áthidaló és a város jelképévé vált, gyakran részlegesen, vagy egészen ködbe burkolózó Golden Gate csak még misztikusabbá teszi a látványt. A jó hangulathoz az is hozzájárul, hogy a látnivalók egy része gyalogosan is megközelíthető. A dombokról, kiváltképp a híres Twin Peaks-ről (amely ugyan „csak” 300 méter magas) a tengerpart és a város csodálatos panorámája jól élvezhető.

A város központja, az üzleti negyed tipikus amerikai nagyváros képét mutatja hatalmas irodaépületeivel. A belváros az USA egyik legfontosabb pénzügyi központja, elegáns felhőkarcolókkal, élen az 1972-ben épült, 260 m magasra tornyozott Transzamerika Piramissal (260 méter), benne az elmaradhatatlan kilátóval.

Utcái, lakóépületei az aranylázat követő fejlődés etnikai tarkaságának köszönhetően a 19. századi újjászülető gótika, a viktoriánus hatás, és az olasz stílus jegyeit ötvözik. Viszonylag egységes és színes képet mutat a nagyszámú kínai népesség lakhelyéül szolgáló híres Chinatown negyede. A washingtoni Capitolra hasonlító, de azt meghaladó méretű városháza barokk stílusú kupolája a római Szent Péter székesegyházat idézi.

Fényképezz, amíg lehet

Állandóan zajlik az élet, sok helybéli és turista fordul meg a város központjának számító Union téren, ahol az 1861-65-ös polgárháború idején az uniót támogató katonák gyülekeztek és masíroztak. A zöld pálmafák között középen magas talapzaton, korinthoszi oszlopon a győzelem bronzszobra. A teret elegáns áruházak szegélyezik. Az amerikaiak pedig láthatóan szeretnek vásárolni. Közel a színházi negyed is, ettől az élet esténként még élénkebb.

A Golden Gate, a híres aranykapu vörös színben pompázik. Tény, hogy impozáns látványt nyújt az 1937-ben épült és sokáig csúcstartónak is számító 1377 méteres fesztávolságú függőhíd, amely 80 méterrel a tengerszint felett szeli át az öblöt. A ködre számítva azt a jó tanácsot kaptuk, hogy ha sikerül megpillantani a hidat, akkor gyorsan fotózzuk le, mert a következő pillanatban már nem biztos, hogy látjuk. Éltünk a jó tanáccsal, de teljes ködmentes állapothoz nem volt szerencsénk.

Az 5 kilométer hosszú és több mint 1,5 kilométer széles Golden Gate-park a maga 600 hektáros, hatalmas zöld szigetével egyike a világ legnagyobb városi parkjainak, amelyben a csodálatos sétautak, hatalmas fák és színes virágok mellett számos sport és kulturális létesítmény is található.

A híres villamos

Ki ne látta volna a San Francisco dimbes-dombos utcáin közlekedő híres nyitott villamost? Ha máshonnan nem, a krimisorozatokból biztosan megragadt a 103 méter magas Nob Hillről induló és a California streeten leereszkedő szóló villamoskocsi képe. Természetesen ki kellett próbálni. A sínek alatt futó kötél vontatta villamos túlélte az 1906-os földrengést és a technikai fejlődést is.

A megszüntetésre vonatkozó javaslatot nagy felzúdulás fogadta 1947-ben, a népi kezdeményezés életben tartotta a ma már inkább turistaattrakciónak, mint közlekedési eszköznek számító három vonalat. Egy vonaljegy 5 dollár, de ennek fejében ott ülhetünk a villamos nyitott oldalán lévő padon, mögöttünk az izmos fékező ember, aki nagy gyakorlattal kezeli az induláshoz, megálláshoz szükséges mechanikus kart, mi pedig borzongva élvezhetjük a lejtős utcákon a régi járművel történő, kicsit szürrealisztikus utazást.

Fókák után pelikánok

Ha San Francisco, akkor a híres „Szikla”, vagyis az Alcatraz sem hagyható ki. Tekintettel a nagy látogatottságra, ajánlatos a jegyet idehaza az interneten keresztül előre megvenni, különben nem biztos, hogy felférünk a kikötőből félóránként induló átkelőhajóra. Mi is így tettünk. Amíg várunk, figyeljük a kikötőben pezsgő életet és a parti sziklákon heverésző, hangosan kiáltozó fókákat.

Az Alcatraz spanyol név, a sziget első lakóit, a pelikánokat idézi. A Golden Gate-től néhány kilométerre keletre elterülő sziget 1859-1907-ig katonai bázis, majd azt követően katonai börtön volt. 1934-1963 között a legnagyobb biztonságú büntetés-végrehajtási intézményként funkcionált, amelyben a raboknak csak az étkezéshez és az alváshoz biztosított joguk volt. A hírhedt fogvatartottak közül számunkra csak Al Capone neve tűnt ismerősnek, aki majdnem 5 évet töltött a börtönszigeten. 1963-ban bezárták a börtönt és lassan az enyészeté lett a bázis. (Közben 1969-ben amerikai indiánok foglalták el a szigetet. 1971-ben űzték el őket. Az eseményről könyv is született, amit szerzője valódi indián öltözékben dedikált a látogatásunk alkalmával.) A látvány, a látogatóknak kiosztott audiokészülékekből meghallgatható személyes élmények sokkolóak. Egyszemélyes, szűk cellák, köztük olyanok is, amelyből még az alváshoz használt priccs is hiányzott.

Ha hinni lehet a legendáknak, az Alcatrazból dokumentálható, sikeres szökés nem volt. Kísérleteket természetesen regisztráltak, többen ennek során vesztették életüket. Néhány eltűntről tudnak, de ez nem bizonyíték a sikeres szökésre. Tény, hogy a szigetet meredek sziklapart szegélyezi, a tenger is elég viharos a környéken és a parttól való távolság sem tűnik kevésnek.
 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik