Élet-Stílus

Nick Cave

Az idei "nagy veterán". Közel az ötvenhez Nick Cave még mindig nem hajlandó önmaga karikatúrájává válni, s még mindig releváns résztvevője a világ zenei körforgásának, mint azt legutóbbi (dupla) albuma, a zseniális Abattoir Blues / The Lyre Of Orpheus fényesen bizonyítja.

Az 1983-ban jobblétre szenderült, expresszív noise-rockban utazó Birthday Party egykori vezére azon túl, hogy az alternatív rockzene emblematikus alakjaként tizenhárom sötét tónusú, ám mégis felejthetetlen albummal örvendeztette meg rajongóit, íróként és filmszínészként is letette névjegyét az elmúlt két évtizedben. Zenekara, a Bad Seeds az évek során olyan figurákat tömörített, mint a (még a Birthday Partyból átmentett) hűséges gitáros, Mick Harvey, a korábban a Magazine-ban is basszusozó, filmzenéiről közismert Barry Adamson vagy éppen a – pont tavaly búcsút intő – Einstürzende Neubauten-főnök Blixa Bargeld.

A zenekar lemezein jól megfér egymás mellett a blues, a folk, a rock and roll, a punk, a new wave és a gospel, az egy szál zongorával elővezetett balladákat vad, experimentális hangszerkavalkád váltja, Cave mély baritonja pedig fáradhatatlanul sorjázza a szerelemről, halálról, vallásról szóló szövegeket. A r’n’r életforma minden végletét alaposan kiismerő frontember esetében a kissé leharcolt külső ráadásul igencsak érző szívet takar, mint azt – többek közt – Lydia Lunch, PJ Harvey vagy Kylie Minogue is tanúsíthatják. Az Ausztráliából elszármazott világcsavargó dalait olyanok dolgozták fel, mint Johnny Cash vagy a Metallica, ám nekünk most lehetőségünk lesz (újra) a saját fülünkkel is meghallgatni azokat.

Nem érdemes kihagyni.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik