”A műsor végén mindig ezt írták ki: Írta David Frost… Így lett volna igazságos: Válogatta David Frost.”
John Cleese
Az Oxbridge Maffia következő igazán nagyhatású, és talán legismertebb „terméke” a Monty Python csapat. De mielőtt rátérnénk a csapat megalakulására, érdemes áttekinteni, az egyes tagok milyen utakat jártak be az egyetemi revükből, mielőtt végleg egymásra találtak volna.
Mit láthattuk, a Beyond the Fringe utat nyitott egy újfajta humor, és egy új generáció számára. A sok tehetség közül kiemelkedett bizonyos David Frost, aki műsorvezetőként és producerként vált halhatatlanná Nagy Britanniában, és bármennyire is ellentmondásos személyiség is volt, fontos szerepet játszott a későbbi Pythontagok pályafutásában.
Pythonék David Frosttal való ellentmondásos viszonyát remekül mutatják a paródiák, amiket a fiúk készítettek róla. A Fakörkép című jelenetben például fatönkként ábrázolták, aki mindenre azt mondja „Szuper, szuper.”
A Holló Színház feldolgozása:
De ugyancsak Frostról szól a „Timmy Williams interjú” (sajnos ebből jelenleg nincs magyar változat az interneten).
David Frost valamivel John Cleese és Graham Chapman előtt lett a Cambridge Footlights tagja. Amikor Cleese első éves volt a Cambridge Footlightsban, akkor volt Frost végzős, és amikor John végzett, akkor lett Eric Idle első éves. Frost szerepelt a Footlights revüben, és utána rögtön a tévében és nightclubokban kezdett dolgozni. 1962 novemberében saját műsora indult That Was the Week that Was (Ez volt a hét, ami…) címmel. Az élőben sugározott, szatirikus, politikai hangvételű, zenés varieté műsor olyan műsorok előhírnökének tekinthető, mint a Monty Python Repülő Cirkusza, vagy a Saturday Night Live. A Beyond the Fringe nyomdokain haladó program remek fogadtatásban részesült, és Frostból sztárt csinált. Később a műsornak készült egy rövidéletű amerikai változata is, így Frost az óceán túlpartján is ismertséget szerzett.
A That Was the Week (röviden TW3-nak hívták) állandó szerzői közé tartozott John Cleese is, az ide írt jeleneteket tekinthetjük első profi munkáinak. Így amikor 1966-ban Frost új sorozatot indított, Cleese és az Oxbridge csapat több tagja is televíziós íróvá avanzsálhatott. Így beszélt erről Cleese:
Arra érkeztem haza Amerikából, hogy David Frost vár a The Frost Report-ba. Igent mondtam, és anélkül, hogy bárkit megkérdeztem volna, vittem magammal Grahamet is.
Marty Feldman vezetőíró alatt számos tehetséges író sorakozott fel, köztük másik három leendő Monty Python tag: Eric Idle, Michael Palin és Terry Jones. Bár az egyetemi szereplésekből kifolyólag távolról már ismerték egymást, mégis, így került össze először az öt leendő Python. Habár a Monty Python évei alatt Idle többnyire egyedül írt, a Frost Reportban olykor összefogott Tim-Brook Taylorral vagy Graham Chapmannel.
Már csak három év választotta el őket a Monty Pythontól, ám létrehozóinak többsége még mindig zöldfülűnek számított, amikor Frost felkérte őket a stábba.
Mi is csupán ketten voltunk a rengeteg író közül, mégis, így kerültem a televíziós humor világába — idézte fel Michael Palin.
Emlékszem, egyszer Terry nélkül mentem és arra gondoltam magamban, hogy senki nem tudja majd, ki vagyok. Félénken léptem be a terembe, ahol maga Marty Feldman és Barry Cryer sietett az üdvözlésemre. Sose felejtem el. Vették a fáradtságot, hogy köszöntsenek, és bemutassanak a többieknek.
A The Frost Report 1966. március 10-én debütált. Az első sorozat nyolc adásból állt, a második hétből, közöttük pedig 1967 végén egy karácsonyi különkiadás is készült.
Minden adásnak volt egy központi témája, például „Ifjúság”, „Nők”, „Bűnözés”, stb… Maga az adás két hosszabb jelenetből állt (az egyiket Marty Feldman írta, a másikat a Cleese/Chapman páros), és több villámtréfából, amiket David Frost kötött össze humoros átvezető szövegekkel, valamint Julie Felix minden adásban énekelt egy dalt.
A legemlékezetesebb jelenetek egyikét John Cleese Ronnie Barkerrel és Ronnie Corbettel adta elő, akik később The Two Ronnies (A két Ronnie) címen saját műsort kaptak – Ronnie Corbettet a magyar nézők is ismerhetik a Fészkes fenevadak című filmből. A jelenetben a különböző osztályokat testesítik meg:
Cleese: Őt lenézem (Barkerre mutat), mivel felsőosztály vagyok.
Barker: Én felnézek rá (Cleese-re mutat), mivel ő felsőosztály; őt viszont lenézem (Corbettre mutat), mivel ő alsó osztály. Én a középosztály vagyok.
Corbett: Én tudom a helyemet. Mindkettőjükre felnézek. De rá nem nézek fel annyira (Barkerre), mint őrá (Cleese-re), mert ő előkelő származású.
Cleese: Én előkelő származású vagyok, de nincs pénzem. Úgyhogy néha (behajlítja a térdét) felnézek rá (Barkerre).
Barker: Én akkor is felnézek rá (Cleesre), mert bár van pénzem, közönséges vagyok. De mégse olyan közönséges, mint ő (Corbett), úgyhogy őt változatlanul lenézem.
Corbett: Én tudom a helyemet. Mindkettejükre felnézek; de bár szegény vagyok, becsületes, szorgalmas és megbízható is. Ha akarnám, mindkettejüket lenézhetném. De nem teszem.
Barker: Mind tudjuk a helyünket, de mit nyerünk vele?
Cleese: Én felsőbbrendűségi érzést kapok tőlük.
Baker: Én kisebbségi érzést kapok tőle (Cleese), de felsőbbrendűségi érzést kapok tőle (Corbett).
Corbett: Én hányingert kapok tőlük.
Cleese saját bevallása szerint rengeteget tanult a két Ronnie-tól. Corbett az időzítés mestere volt, míg Barker bármilyen karaktert eljátszott.
Eric Idle is fontos tapasztalatokat szerzett Frost szárnyai alatt:
A műsor teljes egészében jelenetekből állt. Vagy jeleneteket írtál – John és Graham csak úgy ontotta hétről-hétre a humoros jeleneteket –, vagy pedig összekötő anyagokat, amiket Frost olvasott a súgótábláról. Viccek, ilyesmi. Oldalszámra gyártottam ezeket.
Palin és Jones is apró vicceket írt Frostnak a műsort bevezető monológba.
Szerettünk volna betörni a jelenetírók közé — mondta Palin —, de Cleese, Chapman, Feldman és a többi „belsős” sajnos elhappolta a lehetőséget. Nekünk csak néhány villámtréfa maradt. De az egyik ilyen villámtréfánk szerepelt abban az adásban, ami 1966-ban Aranyrózsa-díjat nyert Montreux-ban.
Itt Michael Palin egyik Frost reportbeli szereplése látható Ronnie Barker társaságában:
Frost és a műsor producerei tisztában voltak vele, mennyire keveset fizetnek az íróknak. Így bár a későbbi Pythonok közül egyedül Cleese lett Frost állandó társulatának a tagja, Michael Palin, Terry Jones és a többiek is feltűnhettek kisebb szerepekben, hogy azért is felvehessék a tiszteletdíjat.
A második évadban sokkal többet írhattunk. A végén rövid bejátszásokat készítettünk, mint a „Bírák a játszótéren”, ami arról szólt, mit csinálnak a bírák, ha kijönnek a bíróságról – a játszótéren bolondoznak, csúszdáznak, hintáznak. Azt hiszem, John és Graham ekkor figyelt fel igazán a humorunkra
— vélte Palin.
David Frost közreműködése a fiúk karrierjében ezzel nem ért véget, hisz ő lett a Végre itt az 1948-as Show producere, illetve egy egyestés önálló műsort is adott Cleese-nek – de ezekről a későbbiekben még lesz szó.
A következő héten a Monty Python tagok Repülő Cirkusz előtti műsoraikról lesz szó.
