A munka alapjául egy férficsontváz szolgált, amelyet 1909-ben Franciaországban, a La Ferrassie-barlangban tártak fel több neandervölgyi ember földi maradványaival egyetemben. A La Ferrassie 1 névre keresztelt csontváz koponyája a valaha talált legnagyobb és legteljesebb neandervölgyi koponya. A lábszár- és lábfejcsontok megtalálása rendkívüli fontossággal bírt, hiszen korábbi feltételezésekkel szemben bizonyította, hogy a neandervölgyi ember felegyenesedve járt.
A hiányzó bordákat, szegycsontot, csigolyákat a korai emberfélék rekonstruálására szakosodott Deák Viktor magyar származású amerikai paleoművész egy másik neandervölgyi-csontváz segítségével pótolta, amelyet 1982-ben Izraelben, a Kebara-barlangban fedeztek fel. Az így kipótolt La Ferrassie1 Buckinghambe, a Crawley Creatures nevű céghez került, ahol a csontvázat izomzatba “öltöztették”.
“A csontokon lévő masszív tapadási pontokból következtettünk a neandervölgyi ember robusztus izomzatára” – magyarázta a munkálatokat irányító Jez Gibson-Harris. A csontváz sokat elárult a neandervölgyiek küzdelmes életéről is. A La Ferrassie1 jobb karja jóval erősebb volt, mint a bal. Colin Shaw, a Cambridge-i Egyetem kutatója ezt a hajítódárdával folytatott vadászattal, a bőrök kikészítésével magyarázta.
La Ferrassie1 fogazata javarészt fennmaradt, így rekonstruálhatták a neandervölgyi arcát. A fogak állapotát a csontváz többi részével egybevetve kiderült, hogy a neandervölgyi gyermekek sokkal gyorsabban nőttek, mint a modern emberé. Ez a körülmény esetleg segít kideríteni, hogy miért tűnt el a neandervölgyi ember és miként sikerült fennmaradnia a Homo sapiensnek.
A neandervölgyi megalkotásának utolsó állomása a bőrszín kiválasztása, valamint a hajkorona és a testszőrzet kialakítása volt. A hideg éghajlatra való tekintettel La Ferrassie1 bőre halovány, hajzata és szőrzete vörös, mivel korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a neandervölgyiek többsége rőt “sörénnyel” rendelkezett. John Hawks, a Wisconsini Egyetem antropológusa szerint a nemzetközi kutatócsoportnak a neandervölgyi ember eddigi legpontosabb hasonmását sikerült megalkotnia. A replika, mint mondta, értékes információval szolgál az antropológusok számára, hiszen “kizárólag a csontokra összpontosítva nehéz elképzelni az egykor élt embereket a maguk hűs-vér valójában”.
