Ezt a kiegészítő összeget a tíz jövőbeli tagország között, azok “igényei” alapján osztják el a kutatás, a kultúra, az oktatás területén. Az Európa Parlamentnek (EP) még azelőtt kell jóváhagyását adnia az EU bővítésére, hogy a csatlakozási szerződést a 25 érintett ország vezetője április 16-án az athéni csúcstalálkozón aláírja. Az EP április 9-re tervezte jóváhagyó döntését, ezért volt lényeges, hogy időben megállapodás szülessék a csatlakozás költségvetéséről.
Az Európa Parlament mindeddig a csatlakozás jóváhagyásának késleltetésével fenyegetőzött arra az esetre, ha a pénzügyi kérdéseket nem rendezik, mégha a képviselők közölték is: nem áll szándékukban felborítani a csatlakozási menetrendet. A mostani megállapodással ez a veszély elhárult. Az EP azt nehezményezte, hogy a 15-ök a decemberi koppenhágai csúcstalálkozón rögzítették a csatlakozásra fordítandó összegeket, anélkül azonban, hogy az ott elfogadott dokumentum előszavában utalást tettek volna az EP-re, amelynek költségvetési ügyekben beleszólási joga van.
Az EP tehát rossz néven vette a mellőzését, és még azt is mérlegelte, hogy ha a bővítés költségvetéséről folytatott tárgyalások eredménytelenül végződnek, úgy nem tekinti érvényesnek az EU intézményei (a Miniszteri Tanács és az Európa Parlament) között a döntéshozatal rendszerére vonatkozó szabályokat.
Azt is kifogásolta az EP, hogy a csatlakozási szerződésnek a közösségi költségvetés felhasználásáról szóló egyik melléklete pontosan meghatározza, mennyi juthat az új tagországokra a kiadásokból a csatlakozást követő első években. Az EP ezt jogszerűtlennek tartja, mert a jelenlegi tagállamokra nem szabtak meg ilyen rögzített kereteke.