„Olyan vagyok, mint az az operaénekes, aki egy évadban a több ezer hang közül csak kettőt ront el, de az is zavarja” – meséli Kiss Gergely, aki mindent megnyert a vízilabdában, de, ha egyedül van, szinte többet gondol az elvesztett meccsekre, a kudarcokra, mint a nagy sikerekre. Tagja az aranygenerációnak, amely szerinte a génjeiben hordozta a győzni akarást, és olyan csapatmegbeszéléseik voltak, amelyek felértek egy spirituális élménnyel. Belekóstolt a producerkedésbe, három szerelemprojektet visz egyszerre, és, bár néha azt érzi, megöregedett, végül mindig rájön, hogy szó sincs erről. Nagyinterjú a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval.
Úgy sejtem, követte a meccseket a férfi vízilabda-Európa-bajnokságon. Hogy kell elképzelni meccsnézés közben: húszas pulzussal szemléli az eseményeket, vagy együtt lendül a keze a lövésre készülő játékossal?
