Ha végigsétálunk a Szentháromság utcán, minden második fának hiányzik a dús, zöld, nyári lombkoronája. Talán egy vírus támadta meg a fákat, vagy egy igen agresszív gombabetegség? – teszik fel a kérdést naponta az arra járók.
„Pusztán csak arról van szó, hogy idén nyáron nem túl megfelelőek a környezeti körülmények ahhoz, hogy az idősebb vagy a nem megfelelő helyen lévő fák túléljék ezt a szárazságot” – fejtette meg a rejtélyt a Szeged 24-nek Varga Gábor, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. munkatársa.
Ezen a nyáron több melegrekord is megdőlt, és túl sok csapadék sem hullott az égből. Az a pár kósza nyári zápor pedig éppen csak annyit ért, hogy az útburkolatot benedvesítse. A Tisza is nagyon alacsonyan van, ami miatt a talajrétegek nem eléggé telítettek ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű vizet raktározzanak, amit a fák később a gyökereikkel magukba szívhatnának.
De mi az oka annak, hogy egyes fák túlélték a tikkasztó hőséget, míg mások nem? – tettük fel az újabb kérdést a szakembernek.
Varga Gábor szerint ennek rengeteg oka lehet. A legnagyobb veszélyben azok a harminc-negyven éves vadgesztenyefák vannak, amelyek nem rendelkeznek a közvetlen környezetükben némi zöld sávval, mert így esélyük sincs arra, hogy a nyári zivatarok megöntözzék a talajukat. Néhány idősebb fa gyökere viszont belenőhetett a csatornarendszerbe, amely esélyt adott nekik a túlélésre. „Azok a fás szárú növények, amelyek az utóbbi években nem szenvedtek gyökér vagy kéregkárosodást, nagyobb eséllyel tudták megtartani a lombkoronájukat, mint társaik” – tette hozzá.
Mi is sokat tehetünk azért, hogy megmeneküljenek a város szomjazó fái. Ha otthonunk közelében vagy a kertünkben vannak fák, az időszakos lehűlés, esőzés ellenére néha locsoljuk meg őket, hogy ne jussanak a Szentháromság utcai társaik sorsára, s még hosszú éveik nyújtson árnyékot a dús lombkoronájuk.
Zsingor Tünde
