Szórakozás

Ahol a bőregerek is szívesen laknak

Kozep-Burgenland (Közép-Burgenland)
Kozep-Burgenland (Közép-Burgenland)

Egy, a turisták által máig kevésbé látogatott táj, mely természeti szépségei és attrakciói miatt megérdemelné a figyelmet. Ez Közép-Burgenland.

Szeptember közepén egy szlovák PR cég hívta vendégségbe a sajtó munkatársait, hogy bemutassák Közép-Burgenland varázslatos tájait egy tanulmányút keretében. Talán az újságírók maguk sem gondolták, hogy néhány kilométerre a magyar határtól egy egészen más világba csöppenek, ahol a rendezett porták, a gondozott szőlőültetvények és a hegyes-dombos vidék valami egészen elképesztő nyugalmat áraszt, a sógorok vendégszeretetéről nem is beszélve.

Deutschkreutz, az ízlelőbimbók fellegvára

A két napos túra első megállója, a Soprontól alig 12 kilométerre fekvő Deutschkreutz településre vezetett, mely borászatáról messze földön híres. A Weingut Schaflerhof pincészet egykor az Esterházyak kezében volt, akik anno juhtenyésztésre használták a birtokot. 1961-ben aztán egy professzor, Anton Lehmden kezébe került a terület, érdekesség, hogy a ma itt érlelt borok palackjaira, a professzor tervezte címkék kerülnek mind a mai napig. Az épületeket végül 2004-ben egy család vásárolta meg, akik azonnal megkezdték a renoválását a romos ingatlanoknak annak érdekében, hogy 2008-tól már kitűnő borkóstolók otthonául szolgálhasson a létesítmény.

A nedűk Hans Igler keze munkáját dícsérik, akit Vulcanora keresztelt itala miatt a vörösbor úttörőjének is neveznek Ausztriában. Ő volt az, aki az országban először használt, bordeaux-i mintára, barik hordókat. A szőlőmester ideje korán, 1994-ben elhunyt, de lánya Waltraud Reisner Igler folytatta édesapja munkásságát. Schaflerhof ma az ő és családja birtoka, 650 barikhordóval és a benne érlelt rengeteg zamatos nedűvel.

Síneken szállni élvezet

A drezinázás néhány éve már nem ismeretlen fogalom, főleg nem szomszédunknál. Közép-Burgenlandban, egy ma a füstölgő masinák által már nem használt vasúti útvonalon élvezhetik a kerékpár szerelmesei a sínen bringázást. A sajtós csapat nem a táv elejétől, hanem csak a Lackenbachban található állomásról indult a felfedező útra, de az élmény így is leírhatatlan volt. A szerkezetet alig kellett tekerni, sokszor csak úgy suhant a síneken a hajtány, így bőven volt lehetőség arra, hogy a természet szépségeit megcsodálják az újságírók. És muszáj megemlíteni a tematikusan kiépített megállókat is, Lockenbach például maga az édes állomás, ahol a felújított épületben finomabbnál-finomabb sütemények, csokoládék, pralinék és kávékülönlegességek várják a vendégeket.

Ahol a denevérek is szívesen élnek

Lockenhaus szintén a határ mentén, igaz már Kőszeghez közelebb, a várostól éppen csak 13 kilométerre terül el. A kis település, a község fölé magasodó váráról híres, mely szállodaként funkcionál, így igazi kuriózum a környéken.

Burghotel gyönyörű, korhű bútorokkal berendezett szobáiról festői panoráma tárul a vendégek elé, de egyre vigyázni kell: esténként nem szabad nyitva hagyni az ablakokat, mert a végén még meglátogatják a gyanútlan turistát a denevérek. Ez a kastély ugyanis a fledermaus-ok, azaz a bőregerek birodalma. Aggodalomra semmi ok, ezek a parányi, szárnyas emlősök nem bántanak senkit, sőt hasznosak is, hiszen rovarokkal táplálkoznak. A denevérek a vár padlásában fészkelnek, egy tematikus kiállítás keretében pedig mindent megtudhatnak az állatokról az érdeklődők. A kastélyban emellett Báthory Erzsébet kínzókamráját, a lovagok szentélyét is megcsodálhatjuk, sőt a templomos lovagok étkeit is megkóstolhatjuk.

Kapaszkodj fel a lombkoronára!

Hubert Reschl mozgássérültként néhány éve gondolt egyet és úgy döntött, megmutatja vak- és gyengénlátó, valamint sérült társainak az erdőt. Althodis település szívében, önerőből és uniós forrás segítségével megépítette az úgynevezett Baumwipfelweg-et, azaz a lombkorona utat. A 250 méter hosszú, fa szerkezetet 11 torony tartja a magasban, legmagasabb pontja 22 méter, de mivel eleve a hegy közepén húzódik a tanút, így ez jóval nagyobb magasságot jelent. A kilátás elbűvölő, a levegő üdítő, és mivel teljesen akadálymentes, így bárki átélheti ezt a különleges élményt.

Hubert egy állat modell parkkal az erdő élőlényeit is prezentálta a vakoknak, de ugyancsak a vakokra gondolt az ötlet megálmodója, amikor a hasznos ismeretterjesztő információkat braille-írással is kifüggesztette.

A zsidóságra is emlékeznek

A sajtó túra utolsó állomása Rechnitz városkája volt. Engelbert Kenyeri polgármester rengeteget mesélt a településről, még a csizmamúzeumot, a gyönyörű fürdőtót is megmutatta, sőt, a Kreuzstadl-emlékhelyhez is elvitte a csoportot, ahol a második világháború idején magyar zsidó kényszermunkásokat végeztek ki. Sokuk holttesttét a mai napig keresik…

Ajánlott videó

Olvasói sztorik