A jugoszláv parlament kedden hatályon kívül helyezte magát, vagyis megszavazta azt a javaslatot, amelynek nyomán megszűnik Jugoszlávia.
Helyette Szerbia és Montenegró lesz a neve annak az államszövetségnek, amelyet északról Magyarország, nyugatról Horvátország, Bosznia-Hercegovina, délnyugatról az Adriai-tenger és Albánia, délről Macedónia, keletről pedig Bulgária és Románia határol. “Ez volt az utolsó aktus az új ország megteremtésekor” – idézi a BBC Dragoljub Micunovicot, a megszűnő parlament elnökét, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság eltörlése kapcsán.
Egy kis történelem
A magyar történelem egyik legkritikusabb időszakában, az 1918-as (első) világháborús vereség nyomán átrajzolódott Kelet-Közép-Európa térképe. Olyan államok jöttek létre, amelyek határai az elmúlt 85 év alatt szinte folyamatosan változtak, sőt az államok neve is szinte állandóan módosult. Így volt ez az 1918-ban megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal is, amely 1929-ben vette fel a Jugoszlávia nevet. Persze a Jugoszlávia elnevezés sem ugyanazt az államot takarta 1929 és 2003 között: a második világháború előtt tekintélyuralmi rendszerek, a háború alatt német és magyar megszállás következett, majd kommunista diktatúrát vezetett be Tito, némi szövetségi állami színezettel kombinálva. A horvát származású marsall volt az egyetlen, aki stabil államot tudott létrehozni a Balkán-félsziget nyugati felén a huszadik században. A “jugoszlavizmus” titoista értelmezése sokszor Moszkvától is független politizálást jelentett, a Nyugat felé nyitottabb szövetségi állam azonban drasztikusan elnyomta a nemzetiségi, etnikai törekvéseket. (Tito uralma idején tartóztatták le nacionalizmus vádjával a hadsereg egyik szintén horvát nemzetiségű vezetőjét, Franjo Tudjmant, aki később az önálló Horvátország élére állt.) Tito egyébként az el nem kötelezett államok közé sorolta Jugoszláviát, de olyan kritikus pillanatokban, mint például az 1956-os magyar forradalom leverése, egyértelműen az oroszok mellé állt, s kiadta hóhérainak Nagy Imrét, aki a jugoszláv nagykövetségre menekült a november 4-ei szovjet invázió után.
Az egykori szövetségi állam helyett most laza konföderáció jön létre. Szerbiát és Montenegrót ugyanis igen kevés alkotmányos “szál” köti össze. A gyenge unió természetesen nem véletlen: Milosevic bukása előtt is felvetődött már Montenegró kiválása az államszövetségből, és a veszély mostanra sem hárult el véglegesen. Az új rendezés szerint Szerbiának és Montenegrónak három éven belül joga van arra, hogy szavazzon a saját függetlenségéről.
A rendezésben komoly szerepe volt az EU-nak. Folyamatosan közvetített a két szövetségi állam közötti tárgyalások során, és a gyenge unió fenntartása mellett érvelt. Az EU célja ugyanis az, hogy megakadályozza a többi balkáni államban ugyancsak meglévő szeparatista tényezők megerősödését.
Az új állam felépítése
Az utolsó jugoszláv parlament döntése alapján hamarosan közös kormányzati szerveket hoz létre Szerbia és Montenegró. Ennek a közös kormányzatnak a hatáskörébe tartoznak: a védelmi és a külügyek, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, valamint az emberi jogok kezelése.
A többi napi ügyet külön-külön intézik majd a két szövetségi székhelyen, a szerbiai Belgrádban és a montenegrói Podgoricában. Technikailag az államszövetség fővárosa Belgrád marad, bár néhány közös hatalmi szerv Montenegróban működik majd. A két szövetségi tagállam között egyébként óriási a különbség, hiszen Szerbiának mintegy tízmillió, Montenegrónak pedig mindössze 650 ezer lakosa van.
Az új államszövetségnek lesz közös államfője, ám a hírek szerint Kostunica, az utolsó szövetségi elnök most már szerb államfő szeretne lenni. A két szövetségi államban külön-külön parlament működik majd, de lesz egy közös törvényhozó testület is. Fontos tényező, hogy a két szövetségi államban külön-külön pénzrendszer lesz, és önálló jegybankok kezdik meg a működésüket.
A közelmúlt borzalmai
A kilencvenes években folyamatosan szakadtak le a tagköztársaságok az egykori Jugoszláviáról: Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina egyaránt önállósult. Az önállósulás szó nem írja le azonban azokat a tragikus körülményeket, ahogyan mondjuk Horvátország elszakadt Belgrádtól, hiszen a Vukovár és Knin környéki harcok Európa történetének sötét lapjaira tartoznak.
Még borzalmasabb volt, genocídiummal, népirtással járt Bosznia-Hercegovina önállóvá válása. Ott szerb, horvát, bosnyák, és ki tudja még, hogy milyen nemzetiségű szabadcsapatok garázdálkodtak, és elsősorban a muzulmán lakosság, a bosnyákok szenvedték a legtöbbet. Mindezeket a szörnyű tragédiákat Nyugaton egyetlen ember nevével kapcsolják össze: a Hágai Bíróság előtt álló, háborús és népellenes bűnökkel vádolt szerb párt- és állami vezető, illetve jugoszláv politikus, Milosevics nevével.
