amerikai, 2005. 123 perc
Eredeti cím: Match Point Rendező-forgatókönyvíró: Woody Allen Operatőr: Remy Adefarasin Zene: Georges Bizet, Gaetano Donizetti, Giuseppe Verdi, Carlos Gomes, Gioacchino Rossini, Andrew Lloyd Webber Producer: Letty Aronson, Lucy Darwin, Gareth Wiley Szereplők: Jonathan Rhys Meyers (Chris Wilton), Scarlett Johansson (Nola Rice), Emily Mortimer (Chloe Hewett Wilton), Matthew Goode (Tom Hewett), Brian Cox (Alec Hewett), Penelope Wilton (Eleanor Hewett) Mozistart: május 11. Honlap: www.dreamworks
.com/matchpoint/
Kedves nézők, önök sírni fognak, nem röhögni. Az utóbbi évek hullámzó színvonalú – bizony, nem egyszer unalmas – filmjei (Melinda és Melinda, Csak az a szex, Holly Woody történet, A Jade skorpió átka) után Woody Allen mester énje szomorú-bölcs rekeszéből táplálkozott, visszanyúlt az 1990-es évek elejei fajsúlyosabb gondolataihoz (Árnyak és köd, Férjek és felségek), és méregerős, igazi drámával lepte meg a közönséget, megkeverve jó adag krimivel. A Match Point (meccslabda) bűn és bűnhődés történet, az oroszklasszikus-rajongó Allen effektíve főhőse kezébe adja Dosztojevszkij regényét.
Törvényszerűen haladnak a tragédia felé
„Raszkolnyikovja” a brit fővárosban szerencsét próbáló – ír – szegényfiú, Chris Wilton (Jonathan Rhys Meyers) valaha ígéretes versenyző volt, de inkább a londoni elit teniszklub ajtaján kopog be. Sikerrel. Sikerrel nyit az előkelők elegáns világába is – egy másik irodalmi örökbecsű, Stendhal Vörös és feketéjének Julien Soreljét idézve meg –, tanítványa, a jómódú Tom Hewett (Matthew Goode) bevezeti az övéi imponálóan gondtalan nagyvilágába. Chris megismerkedik Tom húgával, Chloéval (Emily Mortimer), olyan remek benyomást tesz a nagypolgári családra, hogy hamarosan elnyeri a lány kezét és a fele királyságot, az apa cégbirodalmában kap jól fizető, remek állást. A végzetnek (és a vágyaknak) azonban nem lehet parancsolni, megismerkedik Tom menyasszonyával, a színésznői ambíciókat (sikertelenül) dédelgető amerikai Nolával (Scarlett Johansson), és hát mennykő meg beüt, már csak olyan. Törvényszerűen haladnak az események az elképesztő – nem feltételezett, de idővel egyre inkább várható – tragédia felé.
Megráz, felkavar és elgondolkodtat
A Match Point mégsem „a pénz (és hatalom) kontra szerelem” filmje. Illetve igen. De jóval mélyebb és tragikusabb ennél az örök párharcnál. A fátum úgy telepszik az életekre, mint alattomos és láthatatlan élősködő, hangoztatja Allen, a szabadság vagy az akarat puszta illúzió, – kirakat, vagy lenyűgözőnek ható kilátás a Temzére –, valójában semmi ártatlan szépség sincsen az életben, legfeljebb a szenvedélyeknek hódolunk, amik megint csak tőlünk függetlenek (a fátum, ugye), a végén legfeljebb a fájdalom, a szenvedés – és a bűnhődés marad. Mint ahogy a teniszháló élén táncoló meccslabda: tök véletlen, hogy hova pottyan le. A dolgok a szerencsén múlnak. Ez a film nem. Megráz, felkavar és elgondolkodtat.
