A kutatók nagyszabású vizsgálat keretében vették alapos elemzés alá a csokoládénak a kedélyállapotra gyakorolt hatását. Eredményeik szerint a csokoládé csak ideiglenes javulást eredményez, amelynek elmúltával az illető sokkal mélyebb depresszióba eshet, mint korábban.
Vizsgálódásaik eredményeként a kutatók a csokoládéevőket két csoportra osztották. Az elsőbe azok kerültek, akik az édességet pusztán az élvezet kedvéért majszolgatják, míg a másodikba az érzelmi nassolókat osztották, akik bánatukat, depressziójukat csokoládéba igyekeznek fojtani.
A kutatást irányító Gordon Parker professzor szerint a pusztán az evés élvezetéért evők esetében a csokoládé a dopamin kiválasztásáért felelős agyi struktúrákat stimulálja, s ezáltal kellemes érzést vált ki. Ami az érzelmi nassolókat illeti, akik a csokoládét búbánat vagy depresszió esetén tömik magukba, ők az ópiumszármazékok által eredményezett hangulatjavító hatást próbálják kiváltani az édességgel.
A tudós meggyőződése szerint ezért a csokoládé csak ideiglenes javulást eredményez, amelynek elmúltával az illető sokkal mélyebb depresszióba eshet, mint korábban. A professzor szerint semmi sem bizonyítja, hogy a csokoládéfüggőség a „boldogsághormonnak” nevezett szerotonin hiányára vezethető vissza. Gordon Parker szerint kutatásaik során csupán az nyert bizonyítást, hogy a csokoládé ugyanazokra az agyi struktúrákra hat, mint a szerotonin, azonban legalább egy teherautónyi édességet kell megenni ahhoz, hogy a depressziós egyetlen pirula hatását kiváltsa.