Neo-folk, modern folk – teljesen mindegy, minek nevezzük azt a műfajt, amivel a kaliforniai születésű Suzanne Nadine Vega a nyolcvanas években berobbant, lényeg, hogy az akusztikus gitárral kísért jellegzetes énekhang tetszést aratott (és arat ma is) világszerte. Az énekesnő idén nyáron ünnepli 50. születésnapját.
„Ez most egy alkalmas pillanat visszatekinteni és azt mondani: itt van, amit csináltam” – vallja a zenei világ egyik legegyedibb énekese és mesemondója, aki így nyilatkozott egy interjúban: „ha a középiskolában azt mondod, hogy ez a gyerek (aki technikailag nem tudott énekelni és nem volt nagyon társaságkedvelő) egy 20 éves karriert fog befutni mint előadó és popdalíró, senki se hitt volna neked!”
Első, Suzanne Vega címet viselő lemeze 1985-ben jelent meg, a világhírt (és néhány Grammy-jelölést) azonban a Solitude Standing-album hozta meg neki. Pontosabban az azon található két gigasláger: a Tom’s Diner és a Luka. Előbbi egy New York-i étteremről kapta a nevét, az utóbbi dalnak pedig a témaválasztás a különlegessége: a Luka – a befutott popnótákra nem igazán jellemző módon – a gyermekbántalmazásról szól. Azóta eltelt huszonkét év és öt sorlemez, de Suzanne Vega még mindig a színpadon áll.
Suzanne-t 5 Grammyre jelölték, és egy Művészi rendezés díjat kapott 1990-ben. Arról is ismert, hogy ő az „MP3 szülőanyja”, mert a Tom’s diner című dalt használták arra, hogy tökéletesítsék az első MP3 pontosságát (hanghűségét). Suzanne Vega és két zenésze mostanában kontinensünkön portyázik. Ráadásul – sok kollégájával ellentétben – ha már eljön Prágáig, Varsóig, Moszkváig, nem hagyja ki Budapestet sem. Remek döntés.
Suzanne Vega egyébként többször járt már Budapesten, adott koncertet a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, zenélt Sting előtt a 2004-es Kapcsolat-koncerten, legutóbb pedig három évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában lépett fel.
