Visszavonult a morcos gólzsák – videó

Az egykor rettegett 36 esztendős ’bomber’ nyár eleje óta klub nélkül volt, miután távozott az Atalantától. Ősszel a Blackburn csapatánál próbálkozott, ám a szerződtetését szorgalmazó Sam Allardyce a játékos fizikai állapotát – és motiválatlanságát – látva végül eltekintett az olasztól.

„Sajnos mára már megszűnt a futball iránti elkötelezettségem. Nem érdekel a játék, és az sem, hogy külföldön szerepelhessek” – árulta el a friss nyugdíjazott egy milánói sajtókonferencián.

Világvándor Ausztráliából

A bolognai születésű Vieri Ausztráliában ismerkedett meg a labdarúgással, a kontinens-országba költöző család feje, Massimiliano a Sydneyhez közeli Marconi Stallions csapatát erősítette, így idősebb fia is a klub korosztályos csapatában kezdte. Nem sokáig: a Torino megfigyelői a 90-es évek elején láttak benne fantáziát, s az ekkor már Olaszországban tartózkodó ’Bobo’ a piemonti klub tagjaként mutatkozott be a Serie A-ban.

Vieri idejekorán megkezdte vándorlását. Torinóból Toszkána (Pisa), Emilia-Romagna (Ravenna), Veneto (Venezia) és Lombardia (Atalanta) érintésével került vissza ismét az Alpok alá – ám ekkor már a friss BL-győztes Juventus szerződtette. A zebrákkal elsősorban a BL-ben villogott, nyolc meccsen négy góllal segítette döntőbe a fekete-fehéreket – de a Dortmund elleni müncheni döntőben neki sem ment a játék.

Olasz bajnokként 1997-ben lett az Atlético játékosa, s Spanyolországban azon (ritka) olaszok közé sorolják, akik megállták a helyüket: mit megállta… 24 bajnokin épp ugyanannyi gólt szerzett, s az európai porondon hét meccsen öt gól volt a penzuma. De honvágy gyötörte, így korábbi észak-olaszországi turnéja után Rómában folytatta – a Lazio futballistája lett.

A híres madridi gól az alapvonalról:

A fővárosiakkal ugyan távolról sem villogott annyira mint Madridban, viszont a KEK utolsó döntőjében ismét hatalmasat alakított.

Vieri és még ki?

Egy fejsérülés után bekötött fejjel folytatta, és szerzett gólt a Mallorca ellen 2-1-re megnyert találkozón. Talán ekkor volt karrierje csúcsán. Kétlábas, az erőt és a fifikás megoldásokat váltogató klasszikus középcsatár. Kivételes fizikuma és technikai képzettsége mellett fejjel is veszélyes volt, bár egy interjúban bevallotta, hogy nem szeret fejelni.

Időközben az olasz válogatott játéka is „ráépült”: az 1998-as világbajnokságon Cesare Maldini fő dilemmája így az volt, kit szerepeltessen a center mellett – Baggiót vagy Del Pierót? Vieri öt góllal hálálta meg a bizalmat, míg négy évvel később már négy gólnál járt, amikor Korea és Moreno játékvezető együttes erővel megállította az olasz menetelést.

^{Ritka pillanat: Vieri gólt fejel, a 2002-es vb-n a szenvedő a horvát kapus (MTI)}

A távol-keleten már az Inter játékosaként villogott, s Milánó kék-fekete része is magáénak érezheti. Hat év alatt 144 bajnokit játszott (103 gól!), 2003-ban 23 mérkőzésen elért 24 góljának hála spanyol gólkirályi címe mellé megszerezte az olaszt is, ám az egyéni sikerek nem társultak a csapat győzelmeivel.

Az Inter annak ellenére volt „örök vesztes”, hogy a Ronaldo-Vieri tandem Európa (és a világ) akkori legjobb csatárkettőse volt (csak a sérülések miatt a két barát, és amatőr krikettes alig játszott együtt).

A morcos divatguru

Milánó fekete-kék részében történt, hogy a vezetéssel a csapat megerősítése kapcsán folytatott vitái miatt a támadó mosolyszünetet fogadott.

Bár változatlanul „termelte” a gólokat, gólöröme pikírt legyintés volt csupán – igaz, a San Siro közönsége éppúgy szerette; miközben a világsajtó eposzt gyártott a „morcos góllövőről”, megszületett az azóta is kántált Inter-induló, a “Bobogol, Bobogoool”..

Milánói évei alatt Vieri már nem csak a labdarúgásra koncentrált. Éjszakai mulatójának gyakori vendégei voltak a városi rivális Milan futballistái is; a robusztus támadó baráti köre is inkább a vörös-feketék táborából verbuválódott: Brocchi, Maldini és az interes korszaka óta kedvelt Seedorf is Vieri cimborái közé tartoznak, míg Inzaghival vállvetve a milánói modellek között (is) vetélkedtek.

Vieri-gólok minden mezben:
A tavaly visszavonult világklasszis védővel ráadásul közös divatáru érdekeltségük is van. Vieri szabadidejében krikettezett, de szenvedélyes pókerjátékosként is ismerik.

Túl a zeniten

Ronaldo távozása után, előbb Crespo majd Adriano lett Vieri partnere, ám Bobo ekkor már túl volt a zeniten. A Valencia elleni 2003-as BL-negyeddöntő volt a fordulópont. Bár a spanyolországi találkozón vezetést szerzett csapatának, megsérült, s így a Milan elleni elődöntőt is kihagyta – Sevcsenkóék aztán meg sem álltak a végső diadalig. Ezt követően már nem volt a régi, utolsó két interes szezonját 13-13 találattal fejezte be, igaz, sérülések hátráltatták.

2005-ben aztán a Juventus és az Inter után harmadik nagy olasz, a Milan következett. A támadó azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s alig hat hónap elteltével a Monaco együttesénél kötött ki. A franciáknál nem vallott szégyent (11 meccs/6 gól), ám a 2006-os vb-keretből kiújult sérülése miatt lemaradt, így az előző két világtalálkozó legeredményesebb olasza otthonról figyelhette, ahogy játékostársai megszerzik az azúrkékek negyedik aranyát.

Atalanta: örök szerelem

2006 nyarán már felvetette a visszavonulás gondolatát, de korábbi egyesülete, az Atalanta mégis a folytatáshoz segítette. A bergamóiak keretében sem kerülték el a sérülések, viszont a bajnokság végefelé javuló formát mutatott, így a merész terveket szövögető Fiorentina is magához édesgette. Tavaly nyáron viszont a firenzeiekkel nem újította meg szerződését, ellenben másodszor is visszatért az Atalantához, erejéből azonban csak két bajnoki találatra futotta.