Tart a harc a vonallal

Az adat-hang integrációs megoldásokat elsősorban a nagyvállalati kör alkalmazza a hagyományos fix telefónia alternatívájaként, ugyanakkor egyre inkább hódítanak az internetes hangkommunikációs megoldások- állítja a BellResearch október elején publikált felmérése. De tegyük rögtön hozzá: például a cégvezetők alig 5 százaléka cserélné le vezetékestelefon-rendszerét mobilra. Vagyis legyen bármilyen csábító az internetes telefonálás, a VoIP-rendszer nem egykönnyen töri át a vállalatok védvonalait. Sokféle akadály bukkan fel az IP-telefónia terjedése előtt. „Egy hagyományos vonalastelefon-központra épülő rendszer kiépítése 400-500 ezer forintba kerül, míg az IP-re tervezett központos hálózat költsége 700-800 ezer” – mondja Szekeres Viktor, a Gloster Telekom Kft. ügyvezetője. A fiatal szakemberek által alapított cég a századforduló táján még a hagyományos vezetékes telefónia megvalósítására alakult. Erre ültették rá a GSM-technika szolgáltatásait 2003-2005 táján. Majd két éve fejlesztik saját IP-telefónia-rendszerüket, s 2007 eleje óta árulják, telepítik nagy erőbedobással.

MÉRETTŐL FÜGG. ersze a kutatóintézet az egész problémát összetetten vizsgálta. Az IP-alapú telefónia a BellResearch megközelítése szerint a telephelyi, valamint telephelyek közötti adat-hang integráció mellett a szolgáltatói hálózatokra épülő megoldásokat, azaz a kábeltelefóniát és egyéb „menedzselt” VoIP-szolgáltatásokat, valamint a nyílt internetre épülő Voint is magában foglalja. A megoldások közös jellemzője, hogy a hang továbbítása csomagkapcsolt, IP-alapú hálózaton zajlik. Talán érdemes itt jelezni, hogy napjainkban a Skype az egyik legelterjedtebb és legismertebb alkalmazás, amely jobbára ingyenes telefonálást tesz lehetővé hálózaton belül. Ehhez jön az internet díja, de ez a szélessávú eléréseknél már átalány.
A kutatók úgy találták, hogy az IP-telefonrendszerek bizonyos méretjellemzők megléte esetén jelenthetnek, jelenthetnének alternatívát. Ma a legalább 10 fős vállalatok mindössze 2 százaléka alkalmaz helyi hálózatára épülő IP-telefonrendszert, és közel ugyanennyien üzemeltetnek legalább két telephelyük között hasonló megoldást. Az alacsony penetráció mögött méretgazdaságossági okok állnak: a hazai üzleti szférában továbbra is a nagyvállalati kör az, amely igazán hatékonyan képes átállni telephelyi, illetve telephelyek közötti IP-telefóniára.
Szekeres Viktor ehhez annyit tesz hozzá, hogy a kis- és középvállalatok, amelyek köré­ben ők működnek, a költségakadályokat olyankor tudják hatékonyan leszerelni, ha a cég nem a központ fejlesztésében, hanem inkább telefonos ügyfélszolgálat kialakításában gondolkodik. Mert akkor lényegesen alacsonyabbak a költségek. A fő akadály tehát valóban a beruházás ára.

Nemrég még a vezetékestelefonszám-hordozhatóság is fékezte a fejlődést. Ma már ez meg van oldva, de a legtöbb cégvezető nem egészen érti a kiváltást: vagyis hogy az IP-alapú, például kábeles megoldásokban is fix számokkal lehet telefonálni, akár a régiek megtartásával. A piaci tapasztalatok szerint pedig a bevezetett IP-telefonrendszerek megtérülése legkésőbb már középtávon megvalósulhat.

MÁR MOBILON IS. És akkor képzeljük el az egészet a mobiltelefonon. A Skype már kifejlesztette a programot a Symbian operációs rendszer alá. A 3G-hálózatok nagy tempóban épülnek világszerte, ilyen szükséges ahhoz, hogy egy IP-alapú telefonálás elfusson rajta. A felhasználó telepíti a szoftvert a telefonra, és nem hívást indít, ahogyan eddig mindenki, hanem adatcsatlakozást, amelyre ráül az IP-telefónia programja.

Vajon csak divat, vagy üzleti igényeket kielégítő, költségcsökkentő megoldásról van szó? A kérdésre nem egyszerű válaszolni, mivel új technológiáról van szó ugyan, de jó néhány hasonlóan új, rivális megoldás is létezik, amilyenek például a mobiliroda-szolgáltatások. Ezeknél a vezetékes telefont olyan mobilrendszerekkel kívánják pótolni, melyek bizonyos alapvető alközponti funkciókra is képesek.
Ma már minden mobilszolgáltató ad a cégek számára olyan csomagot, ahol a belső mobilos beszélgetések ingyenesek. Itt nincs kiépítési, egyéb költség; persze feltétel, hogy legyen mobiljuk a munkatársaknak. Ez rugalmasabb megoldás, és nincs helyhez kötve. Az IP-telefon helyhez kötöttségét vezeték nélküli hálózati megoldással már fel lehet oldani, de ez költségnövelő tényező, ha nincs még kiépített WLAN-hálózat.

BIZTONSÁGI JÁTÉK. Habár mind többet hallani arról, hogy az új üzleti kommunikációs megoldások népszerűségének növekedésével mindinkább csökken az úgynevezett hagyományos vezetékes telefónia szerepe, azért még nem kell riadót fújni. Mindenesetre 2004 óta folyamatosan erodálódik az üzleti analóg és ISDN-előfizetéssel telefonálók köre – elsősorban a mikrovállalati szerződésfelmondásoknak köszönhetően.

A BellResearch szerint csak az utóbbi három évben közel 7 százalékkal csökkent a vonalas telefonálás penetrációs értéke (2007-ben 68 százalékos). De a vállalatok általában tartózkodnak az összes „hagyományos” előfizetés visszamondásától. Leginkább azért, mert a fixtelefon-megoldást használó cégek (a hagyományos analóg és ISDN-előfizetők mellett ide sorolják a kábeltelefont és az internet alapú hangszolgáltatásokat igénybe vevőket is) túlnyomó többségénél az üzletvitel szempontjából elengedhetetlen a vezetékes telefon. További fontos tényező – mutatnak rá a BellResearch elemzői -, hogy a fix telefont használó vállalatok felénél a döntéshozók szerint a vezetékes telefonálásra fordított kiadások elenyészők a cég teljes költségstruktúráján belül.

BIZALMI KÉRDÉS. A kutatási eredmények szerint a hazai társas vállalakozások 3 százaléka használ kábeltelefóniát. Jóllehet, a technológia elviekben a hagyományos infrastruktúra-szolgáltatás helyettesítőjének, azaz inkább versenytársának tekinthető, az attitűdvizsgálatok érzékelhető mértékű technológiai elutasítottságot mutatnak. Az üzleti terjedés hátterében nem az ismertség hiánya áll – ez ugyanis minden szegmensben legalább 90 százalékos. Sokkal többet nyomnak a latban a kábeltelefónia minőségével és megbízhatóságával, leginkább a szünetmentesség feltételeivel kapcsolatos kétségek. Mindezek ellenére a penetráció növekszik a hazai vállalatok körében. A megoldást használó cégek túlnyomó többsége 10 fő alatti, és a közeljövő növekedési potenciálját is várhatóan a mikrovállalati szegmens jelenti.

Nyílt internet alapú hangkommunikációt egyébként az üzleti szféra 12 százaléka használ. Többségében ingyenes megoldásokat. A fizetős konstrukciók alkalmazása marginálisnak tekinthető.
Itt kell megemlítenünk az IP-telefóniával szembeni bizalmatlanság egy másik elemét: ez az internet támadhatósága, vírusfertőzöttsége, szoftvereinek feltörhetősége. Szekeres Viktor ezt félreértésnek tartja. Szerinte az NBH például a hagyományos telefonközponti hálózatokra települ rá a legkönnyebben.
Igaz, az adatlopásnak jobban kitett internetes alkalmazásoktól a közvélekedés szerint még jobban kell tartani. De valójában az IP-telefónia speciális készülékeit nem lehet feltörni, lehallgatni. Persze ennek az árát meg kell fizetni.

ELLENŐRZÖTT VONALAK. A hazai IP-rendszerek elmaradása hasonló, mint az itthoni széles sávé. A nagy boomot a legtöbben 2009-re, 2010-re várják. „Úgy leszünk ezzel is – jósolja Szekeres Viktor -, mint a faxszal: egyszerre mindenkinek az kellett, amikor nagyvállalati körben elterjedt.”

A legnagyobb akadály a költségérzékenység. Annak ellenére azonban, hogy viszonylag kevesen gondolnak a vezetékes telefonra mint meghatározó költségelemre, a releváns vállalatok felénél jelen vannak a felsővezetői költségcsökkentési törekvések. Ma még a „legnépszerűbb” kiadás-visszafogási gyakorlatnak az alkalmazottak vezetékestelefon-használatának korlátozása, valamint a kedvezőbb tarifák kiharcolása számít.
Jelenleg a fix telefont használó cégek negyedénél ellenőrzik utólagosan szúrópróbaszerűen a híváslistákat. 21 százalékuknál korlátoznak bizonyos hívásirányokat. A PIN kódos rendszer, valamint a magánjellegű hívások esetében felállított költségplafon a cégek csupán egytizedére jellemző – állítja blogjában Szekeres Viktor.

A VoIP létjogosultságát támasztja alá a brit AT Communications Group (ATC) jelentése, amely beszámol arról, hogy megnövekedett bevételeiket jórészt az IP-szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfeleknek köszönhetik. Alex Tupman, az ATC alapítója szerint 2005-ös bevételeik nem kevesebb mint 93 százalékát tették ki az IP-alapú szolgáltatások. Ezek közül is a legdinamikusabban a különféle vállalatoknál kiépített, kívülről karbantartott vagy az ATC-nél hosztolt VoIP-alkalmazások fejlődtek. De ettől mi még messze vagyunk.