A sokk-rocker fellépése – akinek a zenéjéről általában kevesebb szó esik, mint a botrányos megnyilatkozásairól, a halottifehérre meszelt arcáról, a mindent gyalázó szövegeiről, – mindenhol a világon élénk tiltakozást vált ki. Nem volt ez másként Magyarországon sem. Kedden nemcsak híveinek, hanem ellenlábasainak is „programot szervezett”. A Sportaréna előtt a Keresztény Közélet Akadémia tüntetett, a Mátyás templomban Szikora Róbert, Vikidál Gyula és nagyszámú gyülekezet imádkozott a koncertre ellátogatók lelki üdvéért, az érdi Boldogasszony templomban és a törökőri templomban szintén engesztelő misét tartottak ezen alkalomból.
Eközben hét óra körül fehérre pingált fiatalok lepték el az Aréna környékét. Inkább mulatságos figuráknak tűntek, mint sátánista kábítószereseknek. Nyolc óra után még mindig csak lézengtek a nézőtéren, amikor a magyar Depresszió együttes nekikezdett. Nem volt fél ház akkor sem, amikor kilenc után, szokásához híven vad sminkkel és kirívó ruházattal megjelent a banda névadó frontembere, Marilyn Manson (eredeti nevén Brian Warner).
A zenekar tudatosan építette fel karrierjét erre a sokkparódia-vonalra. Nem véletlen, hogy zenekari keresztnevüket egy szexszimbólumtól, utónevüket egy tömeggyilkostól kölcsönözték. A botrányos kiállás, megszólalások is inkább a PR részei, mint az ördög földi megtestesítőjének praktikái. It’s only rock and roll – énekelte egy kolléga, Mick Jagger. Úgy tűnik, ez be is jött nekik. Kell-e egy metalbandának jobb reklám, mint az állandó botrány?
Ami pedig a műsort, a zenét illeti, összességében nagyon profi, jól összerakott bulit élvezhetett végig a harmadarénányi nézősereg. Az “Against All Gods” (Minden istenek ellen) elnevezésű turné zenei anyaga az együttes legnagyobb slágereit tartalmazta. Eljátszották természetesen a híres-hírhedt feldolgozásokat is, a Sweet Dreamst és a Personal Jesust.
A zenén kívül sokat adtak a vizuális élményre is: a banda billentyűse, Madonna Wayne Gacy például egy akasztófán hintázva játszotta végig a koncertet.
