A jazz-hétvége programja
Július 1. Péntek – Dresch Quartet, Tűzkő Quintet
Július 2. Szombat – Magony vonósok, Dél-alföldi Szaxofonegyüttes
Július 3. Vasárnap Grencsó Kollektíva, Borbély Műhely
A koncertek 19 órakor kezdődnek.
A műgyűjtés dicsérete című kiállítás 2006 május végéig tekinthető meg a Látványtár Kiállítóházában.
Nyitva: az év minden napján, tavasztól őszig 10-18 óráig, télen 10-16 óráig
Cím: Tapolca-Diszel Templom tér
Áll a malom, él a malom,/ roskatagon, hallgatagon./ Hogyha arra jár valaki,/ marok búzát vigyen neki,/ szórja bele garatjába,/ szórja bele utoljára,/ kegyeletből-irgalomból – / tán még egyszer feldorombol.” (Rab Zsuzsa: Vízimalmok, részlet)”
Hajdan sebes patakok szelték át a Bakonyt, a Balaton-felvidéket; bő vizükkel a Balatont táplálták, partjukon malmok sora zakatolt. Csak az Eger patak mentén, Vigántpetendtől Gyulakesziig több mint harminc vízimalom állt, közülük a legtöbb Kapolcson, ahol tizenegy malom várta az őrölnivaló gabonát.
Minden malomnak megvolt a törzsközönsége, tulajdonképpen a vidéki társadalmi élet egyfajta központjai voltak, hiszen az őrletés általában több napot vett igénybe, a gazdák és segédeik pedig szekértáborokban várták meg, amíg elkészül a lisztjük.
Az államosítás a malmokat átadta az enyészetnek. A hatvanas évek elejére a kismalmok között már alig akadt működő, a legtöbbjüket csak magtárként használták. Sorsukat véglegesen a bauxitbányászat pecsételte meg. A patakok vize fokozatosan elapadt, ott ahol a hetvenes években még fejeseket ugráltak a falusi gyerekek, a nyolcvanas évekre jó ha bokáig ért a víz.
Éledő malomromok
Sok nyáron át jártuk biciklivel a Balaton-felvidéket az elmúlt húsz évben. Szőlőhegyek, bájos kisfaluk között vezetett utunk, és mindig vetettünk egy pillantást az omladozó, romos, évtizedes álmot alvó vízimalmokra is. Más országban tematikus túraútvonalakat szerveztek volna rájuk, mi viszont szemtanúi lehettünk lassú haláluknak, hiszen az enyészetnek nem könnyen adták át magukat, a régi mesterek értették annak módját, hogy az épületek ellenálljanak a több évtizedes állandó zakatolásnak.
A felújítás alatt álló diszeli „rózsadombi” malom (Fotó: Szanyi Gergő)
Néhány éve azonban mintha a folyamat visszájára fordult volna. Bár a bányaművelés leálltával a víz kezd visszatérni, a vízhozam attól még messze áll, hogy a vízimalmok újra „feldoromboljanak”. A magánkézbe kerülő malmok némelyike azonban új, méltó funkciót kapott. Van, amelyik panzióvá, étteremmé épült át, akadnak azonban olyanok is, amelyek újra a társadalmi élet központjaivá téve a malmot, kiállítóhellyé vagy kőfaragó alkotótáborrá alakultak át.
Egy kellemes délután
A Balaton-felvidéken kirándulva kellemes délutánt tölthetünk el Diszelen az egykori Stankovics malomban berendezett Első Magyar Látványtárban. Vörösváry Ákos műgyűjtő még a nyolcvanas évek második felében vásárolta meg az akkor már romokban álló malmot a tapolcai tanácstól, amiért stílusosan műtárggyal, Kondor Béla rézkarcokkal fizetett. 
A lábliszt évente hat milliós kárt jelent! – hirdeti az ötven éves tábla (Fotó: Szanyi Gergő)
A Mújdricza Péter tervei alapján felújított malom 1997-re készült el, ekkor nyílhatott meg a Látványtár első kiállítása ezen a helyszínen. A malom legújabb, A műgyűjtés dicsérete című kiállítása június elején nyitotta meg kapuit. Számos magángyűjtemény hozta el festményeit, grafikáit, printjeit, szobrait, és dobozműveit e zseniális hangulatú kiállítóházba.
A kulturális élvezetek után jöhetnek a kulinárisak! Erről a Látványtár kávéháza gondoskodik. Ha igazi, finom házi kenyérrel akarunk hazatérni, akkor az udvar végén álló Falukemence felé vegyük az irányt.
A táj gyönyörű: előttünk a Csobánc, hátunk mögött a Hegyesd. Ha Tapolca felé járunk, vagy ha a közelgő Művészetek Völgyében úgy érezzük, hogy még több kultúrát már békében, nyugalomban szívnánk magunkba, mindenképpen tegyünk egy kitérőt Diszel irányába.
