Szlovákia ékszerdobozai

“Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya” – írja Mikszáth. Háromezer hegycsúcs, ugyanennyi völgykatlan, egy tucat szikla, sűrűn beépítve mindenféle alakú házakkal, melyek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a hátsó szerényen odalapul a hegyhez. Valóban, Selmecbányán az ember vagy fölfelé mászik, vagy lefelé ereszkedik, vádlija, combja hamar megerősödik.

De Mikszáth nemcsak a folyamatos hegymászás miatt látja a várost pokolnak. „Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől gelyva nő a halvány arcú leányok és az idétlen férfinép nyakán. A harmadévi újoncozásnál hatszáz katonakötelezett ifjú közül négy vált be császár emberinek. (Szinte szégyenlem megírni.)”

Meggazdagodott a bányákból

A szomorú várost az ezüst világhírűvé tette, de a környező bányákban aranyat és rezet is bányásztak. Bányavárosi jogait IV. Bélától kapta, virágkorát a XIV–XV. században élte. Ekkor hanyatlani kezdett a város és az iparág is. A bányászok az érctelérek mentén egyre mélyebbre kényszerültek, a bányavíz viszont akadályozta haladásukat. Új lökést adott a technika fejlődése: először a szivattyút kezdik alkalmazni a bányákban, majd elterjed a robbantásos bányaművelés, 1749-től pedig Hell József Károly találmánya, a vízoszlopos szivattyú segíti az érckitermelőket.

Gaudeamus igitur Selmec nemcsak bányáiról, hanem iskoláiról is híres volt. Az első bányatisztképző iskolát 1735-ben alapították, ezt Mária Terézia 1763-ban bányászati és kohászati főiskolává, 1770-ben egyetemi rangú akadémiává emelte. Ez volt Európa első bányászati és kohászati akadémiája, amelyet 1807-ben erdészeti akadémiával is kibővítettek. A nagyhírű akadémia jogutódja a soproni és a miskolci egyetem. A selmeci diákélet szintén kedvelt témája volt Mikszáthnak. Selmecről ered a ballagás szokása is, a selmeci diákok a XIX. században már lelkesen énekelték a Gaudeamus igiturt. 1838-ban két líceumi osztályt Selmecbányán végzett a 15 éves Petőfi is. Egykori líceuma a Szentháromság téren omladozik.

A gyönyörű fekvésű város meggazdagodott a bányákból, központját tehetős patríciusok lakták, a környező hegyoldalakat pedig a bányászok, és a kézművesek szerényebb házai lepték el. A XIX. század végére viszont kimerültek a bányák, a gazdag történelmű város végképp hanyatlani kezdett.

Az elmúlt évtizedekben újra megnyitottak néhány kisebb érc- és ólombányát, a termelés azonban a néhány évszázaddal korábbi csúcshoz viszonyítva elenyésző. Mivel a város neve évszázadok óta a bányászattal és az erdészettel forrt össze, az előbbi leépülésével kevés a munkalehetőség, magas a munkanélküliség a környéken.

A Világörökség része

Csodálkozna bizony Mikszáth, ha most végigsétálna Selmec főutcáján! A rossz levegőjű Pest után biztosan vágyna a ma már csak alig tízezer lakosú, hegyekkel, erdőkkel körbevett város friss levegőjére.

Öröm és bánat töltené el. Öröm, hisz gyönyörű belvárosa, két vára, számos temploma, zegzugos utcái, Közép-Európa legkülönösebb Kálvária-dombja szinte érintetlen formában fennmaradt. Bánkódna viszont, hiszen az elmúlt évtizedekben épületfelújításra a város nem sokat költött.

Reménykeltő azonban, hogy páratlan belvárosát 1993-ban az Unesco a Világörökség részének nyilvánította, és ez mintha már meg is mutatkozna: a központban itt-ott lassan szépülő házakat látni. Nehéz gazdasági helyzetéből a város számára az idegenforgalom jelenthetné a kiutat, amit úgy tűnik, a város vezetésé fel is ismert.

Színarany forint Az addig szokásos ezüstpénzek (dénár) helyett – Firenze, Anglia és Velence után – Magyarországon 1325-ben először Károly Róbert veretett aranypénzt, méghozzá a firenzei aranypénzek, a fiorino d’oro mintájára. Az először veretett aranypénzt florenusnak, magyarul forintnak nevezték. Ez a pénz gyakorlatilag színaranyból (23 3/4 karát) készült.

A körmöci dukát

Körmöc pénzverdéjét 1325-ben alapították, azóta folyamatosan termel, igaz, a szlovák pénzeket és érméket már egy új, a város külső részében épült pénzverdében készítik. Érdemes betérni a város főterén található múzeumban, ahol a körmöci pénzverés történetét, a különféle

uralkodóknak vert aranyforintok jellegzetességeit mutatják be a látogatónak.

Selmechez viszonyítva Körmöc régi patrícius házai jobban karbantartottak, vára pedig Szlovákia egyik leginkább épen megőrzött vára. A Szent Katalinról elnevezett templom gyönyörűen felújítva várja a látogatókat, a mellette álló toronyból a 124 csigalépcsőt megmászva káprázatos kilátás tárul elénk a városra és a várost övező büszke hegyekre.

Tippek utazóknak:

 Erdőjárás
Selmecbánya és Körmöcbánya környékén is remek túraútvonalakat találunk. Körmöcről alig húsz kilométeres túra keretében, hegygerincen, kényelmesen elsétálhatunk akár Besztercebányára is.

 Termálvizek
A környék bővelkedik termálvizekben, strandokban, itthon megszokott aquaparkokat azonban még ne keressünk.

 Selmec és az eső
Azt mondja Mikszáth Selmecről: „A zimankós Szitnya, a felhők szeretője erővel aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak. S ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja magát. Ha tehát eső nem esik, szél sivít végig a zigzugos utcákon és sikátorokon.” (A Szitnya a Selmeci-hegység legmagasabb, 1000 méter feletti pontja.)

 A szlovák rendőrök
A szlovák rendőrök nem kedvelik a külföldieket, előszeretettel büntetgetik őket 1000-2000 koronás (6500 – 13000 forintnyi) tételekre. A Parassapuszta utáni falvakban rendszeresen sebességet mérnek. Szlovákiában lakott településen 60-nal, városon kívül 90-nel lehet közlekedni. A forintot nem szeretik, így ha a turista arra hivatkozunk, hogy már nincs pénze, előfordul, hogy elengedik.

 Angol helyett inkább némettel érdemes próbálkozni.
Mindkét várost többségében németek lakták az előző évszázadokban, így nem csoda, hogy a külföldi nyelvek közül ezzel lehet leginkább boldogulni. Magyar szót csak nagy ritkán hallani.