Bár a szovjet vezetés komoly figyelmet fordított arra, hogy fővárosukat az olimpia megnyitójára valóban világszínvonalúvá alakítsák, a helyszín tökéletes előkészítése önmagában mégsem volt elég egy sikeres olimpia szervezéséhez. Arra is szükség lett volna, hogy a diplomáciai ellentétek enyhüljenek, ami elengedhetetlen egy ilyen nagyságrendű verseny végső sikeréhez és az olimpiai hangulat kialakulásához. A város látványos korszerűsítéseken esett át, egy sor impozáns és jól kihasználható sportlétesítmény épült, minden helyszíni feltétel adott volt egy jó olimpiához. A zavart azonban most is a politikai események okozták, nem a technikai hiányosságok.
Fél évvel a megnyitó előtt, 1979 decemberében Afganisztánba szovjet csapatok vonultak be. A másik hidegháborús pólus ezt természetesen nem hagyta szó nélkül, és Carter amerikai elnök bejelentette, hogy országa bojkottálja a moszkvai játékokat, amennyiben a Szovjetunió nem vonja ki csapatait az afganisztáni övezetből. Ez természetesen nem történt meg.
Carter döntése országában nem volt egyértelműen népszerű, határozatának visszavonásának érdekében az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának küldöttei meghallgatást kértek az elnöktől, de csak annyit értek el, hogy az közölte velük: be fogják vonni az útlevelét azoknak a versenyzőknek, akik esetleg nem állnának el a moszkvai részvételtől.
A színpompás megnyitóünnepség (MTI)
Az amerikai elnök felhívásához 42 ország csatlakozott, köztük az NSZK és Japán is. Az angol miniszterelnöknő, Margaret Thatcher próbálta, viszont nem tudta megakadályozni országa válogatottjának kiutazását – ez jól mutatja a korabeli brit sportelit erejét és lobbijának támogatottságát. Követve a NOB nemzetközi álláspontját, ragaszkodtak a sport napi politikától való független működéséhez, és akaratukat keresztül is tudták vinni.
A moszkvai olimpiát 81 ország részvételével, 5217 sportoló előtt (4092 férfi és 1125 nő) nyitották meg, nagyon erős biztonsági intézkedések közepette. A résztvevő országok válogatottai közül néhányan azért kifejezték nemtetszésüket a szovjet politikával kapcsolatban, ennek jelzéséül némely csapat nem vonult fel a bemutatkozón, más csapatok pedig győzelmük esetén nem országuk lobogóját, hanem az olimpiai zászlót vonták fel és a zenekar az olimpiai himnuszt játszotta.
Magyar részről 263 versenyző indult, az első bajnokunk Varga Károly lett lövészetben, kisöbű puskában. Sajátos gyakorlataival világhírt szerzett tornászunk, Magyar Zoltán Montreal után ismét első lett lólengésben. A Foltán-Vaskúti páros az 500 méteres kenu kettesben állhatott a dobogó tetejére. Úszóink közül Wladár Sándor 200 méter háton, súlyemelőink közül Baczakó Péter félnehézsúlyban lett aranyérmes. A Hegedűs Csaba vezette birkózó csapatból ketten is remekeltek, kötöttfogásban Kocsis Ferenc (74kg) és Növényi Norbert (90kg) is bajnoki címmel végzett. Született még 10 ezüstérem és 15 bronz, összesítésben Magyarország a hatodik helyen végzett az éremtáblázaton.
Növényi a döntőben a román Dicút győzte le (MTI)
Újabb etióp futóklasszis tűnt fel a színen, Miruts Yifter, akinek születési idejét gyermekkorában eltűnt papírjai miatt nem lehetett pontosan beazonosítani. Bár szemre lényegesen idősebb volt mezőnyénél, 5000 és 10 000 méteren is elsőként futott célba.
Moszkvában a férfiak közt a legeredményesebb az orosz tornász, Alekszander Gyityatyin lett összesen nyolc érmével, köztük három arannyal, a nőknél pedig két kelet-német úszónő, Rica Reinisch és Barbara Krauss szintén három-három aranyéremmel, melyeket gyors- és hátúszásban szereztek. A montreali tornaszámok kis sztárja, Nadia Comaneci ezúttal két arany és két ezüstérmet szerzett.
A szakértők által a legtöbbet emlegetett küzdelmet két angol futó, Steven Ovett és Sebastian Coe vívta. Coe 800 méteren tartotta a világcsúcsot, de taktikai hibája miatt Ovett nyert ezen a távon. 1500 méteren viszont fordított sorrendben, Coe futott be elsőként a számban világcsúcstartó Ovettet megelőzve.
A kubai bokszoló, Teofilo Stevenson sorban a harmadik bajnoki címét szerezte ugyanabban a súlycsoportban. Ez az olimpiai ökölvívásban rajta kívül addig csak Papp Lászlónak sikerült.
