Nagy irodalomelméleti tanulmányok egyáltalán nem szólnak arról, hogy volnának-e évszakfüggő olvasmányok. Mégis érezzük, hogy a nyáron lehetőségünk van olyan könyveket kézbe venni, amire máskor nem is gondolunk. Van aki szerint ekkor az ember sokkal több kortárs magyar könyvet olvas, mint télen, és mivel több idő van olvasásra, az ember nagyobb lélegzetű könyvekbe is belekezdhet. Kertész Imre egy helyütt azt írta, hogy ő Kantot olvasott nyáron, a strandon. Mások szerint viszont a július-augusztus a lektűrirodalom ideje. Ha könyvmarketing szempontjából nézzük, akkor rögtön felsejlik a kétely, hogy csak a kiadók találták ki a „téli olvasmány”, és „nyári olvasmány” kategóriákat.
E vitában nem szeretnénk állást foglalni, nyilván mindenkinek igaza van, egyszerűen összegyűjtöttük azt a – mostanában megjelent, vagy újra kiadott – 10+1 könyvet, amit könnyű szívvel ajánlhatunk, mondjuk a Balaton-partra, vagy valamelyik tengerpartra két fürdés közé az olvasóinknak. Miért pont 10+1? De, kérem, dübörög a foci eb!
Jaroslav Hasek: Amikor a bolsik betiltották a karácsonyt
A kötet címe első hallásra nyárrontó politikai természetű irományt sejtetne, de a szerző, Svejk atyja garancia arra, hogy itt valami másról lehet szó. A világhírű cseh író nyughatatlan természet volt. Humoristaként mindenbe beleütötte az orrát – többek között a politikába is. E kötetben elsősorban azokat az elbeszéléseit gyűjtöttük egybe, amelyek a végnapjait élő Habsburg-monarchia visszásságait figurázzák ki: a pártos torzsalkodást, a parlamenti visszásságokat, a cenzúra elvakultságát és a rendőrség tehetetlenségét. Hasek megszökve a monarchia hadseregéből tevékeny részt vállalt az oroszországi politikai életben és polgárháborúban is. Némely elbeszélésből ugyan a mai magyar bürokrácia és politikai játszótér is felsejlik, de mindennemű hasonlatosság pusztán a véletlen játéka.
Cartaphilus Könyvkiadó, 2008
Karinthy Frigyes: Mennyei Riport
Karinthy Mennyei riportja nagyjából egyszerre jelent meg az Utazás a koponyám körüllel. Az utóbbi elképesztő sikere nem hatott az előbbire, sőt beárnyékolta annak népszerűségét, és sem a kritika, sem a közvélemény nem figyelt rá érdemeinek és értékeinek megfelelően. Pedig a Mennyei riport a tudományrajongó Karinthy talán legizgalmasabb műve. Az írót egész életében a felfedezések, a technikai találmányok érdekelték. (Ha látott valahol egy újszerű fűnyírógépet, rögtön megvásárolta, amit persze semmire sem használhatott bérházban lévő lakásában.) A misztikum iránti érdeklődés legalább olyan erőteljesen munkálkodott benne, mint a tudomány iránti vonzódás. És a misztikum, mint valami zenei motívum, végighúzódik egész életművén, és éppen a Mennyei riportban teljesedik ki.
Akkord Kiadó, 2008
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Llosa fergeteges szatírájában végigkövethetjük egy pikáns megbízatás hivatalos megszervezésének minden egyes bonyodalmát. Konkrétan azt a feladatot kapja Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa, hogy hozzon létre egy hölgyvendégszolgálatot az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység nemi gerjedelmeinek szabályozott levezetésére. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendégszolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik, maga Pantaleón pedig valóságos legenda lesz: az örömlányok istenítik, a katonák hálásak neki, az erkölcs őrei kígyót-békát kiabálnak rá, felettesei pedig döbbent ámulattal figyelik lendületes tevékenységét. Egyedül Pachita, a felesége nem tudja, mit is rejt az a szupertitkos megbízatás, amellyel férjét a babonákkal, vallási fanatikusokkal és széplányokkal teli forró Amazóniába küldték. Mario Vargas Llosa ragyogóan ötvözi a pikáns könnyedséget, a modern elbeszélő technikákat és az erkölcsi kérdések finom ábrázolását. A katonai bürokrácia ábrázolása pedig valamiért nagyon ismerősnek tűnik…
Európa Könyvkiadó, 2008
Bob Dent: Magyarország kívülről, belülről
Miközben a meleg sört szürcsölgetjük a magyar tenger melletti kis zsírszagú büfében, nem érdektelen elgondolkodni arról, milyen is valójában kis országunk. Ehhez kiváló apropó lehet egy „külső szem” véleménye minderről. Bob Dent 1982-ben járt először Magyarországon újságíróként. Négy évvel később Budapestre költözött, s itt él azóta is. Most megjelent könyvében arról értekezik, hogyan látja – külföldiként – Magyarországot. Utazásra hív bennünket, először az 1980-as évekbe – s derűsen idézi fel az akkori időkben szerzett élményeit és benyomásait –, majd elmeséli, mi mindennek volt tanúja azóta: az 1989-90-es politikai változások alatt és az utóbbi években. Elmondja, milyen lenyűgözően szépnek látja Budapestet ma is, és felidézi a legfurcsább dolgokat, amiket az ország különböző sarkaiban talált. Végül a magyar történelem egyik-másik nagy témájáról is kifejti érdekes véleményét. Dent, miután már több útikönyvet megírt hazánkról a Blue Guide sorozat számára, otthon érzi magát nálunk, s ugyanakkor mégis sok mindent egy kívülálló szemével lát. Száguldás életre-halálra a magyarországi halálsoron, A bíboros letegezése, Egy Lenin-fénykép hátborzongató története, Magyarországi barangolások, Tűnődések Trianonról, 1956-ról még egyszer… A fejezetek között vagy csobbanjunk egyet-egyet a Balatonban, vagy igyunk még egy sört, hogy beépüljenek az olvasottak.
Európa Könyvkiadó, 2008
Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
A jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is ismert Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Tagja különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott. Muzsikált Miles Davissel is. Művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon. Vian legsikeresebb műve az 1947-ben megjelent Tajtékos napok, és a házibulik természetrajzát körüljáró Venyigeszú és a plankton. Mindkét regény elég őrült és pergő ritmusú ahhoz, hogy nyáron (újra)elővegyük, de most jelent meg egy különlegesség is a Vian-életműsorozat keretében. A Blues egy fekete macskáért olyan Vian-novellákat gyűjt össze, amelyek most jelennek meg először.
Cartaphilus Könyvkiadó, 2008
Charles Bukowski: Hollywood
A 73 éves korában elhunyt Bukowski temetését buddhista szerzetesek rendezték, a sírkövén az áll: „Don’t Try” A sokak szerint szerethető emberkerülő alkoholista, a lecsúszott figurák megörökítője, az “amerikai slumok koszorús költője”, magyarul most megjelent regényében saját alteregóját írja le. Naná, egyfolytában iszik, de most épp forgatókönyvet kéne írnia. És, bár nem akar (semmit nem akar, csak inni), végül elkészül az a fránya forgatókönyv. Bukowski a maga brutálisan egyszerű stílusában írja meg annak és a belőle forgatott filmnek az elkészültét. És a könyv valósággá válik, vagy tán fordítva: Barfly címen 1987-ben, Mike Rourke és Faye Dunaway főszereplésével tényleg bemutatták a filmet.
Cartaphilus Könyvkiadó, 2008
Závada Pál: Idegen testünk
Lehet, hogy elsőre nem tűnik „könnyű, nyári olvasmánynak” Závada, de oly bájos, olvasmányos regény az új regény (is), hogy nyugodtan betehetjük a „strandramenős kistáskánkba”. Az Idegen testünk hősnője, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai 1940 szeptemberének egy éjszakáján összegyűlnek, beszélgetnek, vitatkoznak. Noha sok szállal kötődnek egymáshoz, származásuk, nézeteik, gondolkodásuk különbözik. Túl azon, hogy végső soron szeretik egymást, két aktuális esemény tartja őket izgalomban: a második bécsi döntés és a második zsidótörvény. A társaság egyik tagja maga is részt vett a bécsi döntés tető alá hozásában, míg a másik újságíróként tudósított róla, a harmadiknak a fajvédő politikában, a negyediknek az üldözöttek mentésében lesz szerepe. Szóval amellett, hogy jönnek-mennek a szerelmek, a díszlet a történelem. Nehogy már olyan jó legyen nekünk… Még nyáron sem.
Magvető Könyvkiadó, 2008
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról (Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal)
Révai Gábor úgy tud diskurálni beszélgetőkönyveiben filozófusokkal, pszichológusokkal, tudósokkal, hogy miközben komoly, fajsúlyos ismeretekről olvasunk, ezt észre sem vesszük. Letehetetlen könyv a legújabb is, amelyben az ismert etológus és a nem kevésbé ismert fizikus fejti ki közérthetően, szellemesen, sok humorral a véleményét a világról, az emberekről, a saját tudományterületéről. Vigyázat: családi veszekedéseknek néz elébe, aki a parton kezd bele a könyvbe! Nem fogják érteni, miért nem ment be a vízbe egész nap, miért nem beszélget senkivel. (Miért csak olvas?) Az illető olvasó idézhet Lukácstól például olyanokat válaszképp, hogy „amikor az ember futás közben megbotlik, akkor két dolgot csinálhat: vagy ügyesen pofára esik, mert esni is tudni kell, a cselgáncsozók ezt tanulják, vagy pedig ha nem akar elesni, akkor még gyorsabban kell futnia”, – de a család nem biztos, hogy fogja érteni.
Corvina Kiadó, 2008
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások – Két kisregény
Bár Magyarországon még kevésbé ismert, Oroszországban Akunyin igazi sztár. Értelmiségi körökben is hálás téma az Akunyin-jelenség: órákig lehet hallgatni a különböző véleményeket – egyesek büszkék rá, mert végre Oroszországnak is van olyan lektűrírója, aki Agatha Christie-hez vagy Arthur Conan Doyle-hoz fogható. Mások Akunyin minden tiltakozása ellenére a magasirodalom egészen újszerű és komoly jelenségének tekintik Akunyin sikerét, akinek a XIX. század második felében játszódó krimijei a klasszikus orosz irodalom témáit, alakjait elevenítik fel. Most megjelent két kisregénye is ízig-vérig krimi, ugyanakkor a cári idők tökéletesen lefestett korrajza.
Európa Könyvkiadó, 2008
Woody Allen: Mellékhatások
Az idén jelent meg több kötet is a népszerű és Oscar-díjas filmes, és a legismertebb hipohonder hazánkban eleddig nem közölt, illetve hosszú évek óta nem olvasható írásaiból. A Mellékhatásokban ezekből a humoreszkekből tizenhetet röhöghetünk végig. A válogatásban egyebek mellett helyett kapott Sandor Needleman finoman szólva is rendhagyó nekrológja (Emlékezés Needlemanre), egy filozofikus bűnügyi merengés (Az elítélt), egy képzelt történelmi regény megdöbbentő kommentárja (A végzet közbeszól), egy elmélkedés a földön kívüli életformákról (Jönnek az ufók!), két miniatűr színmű (Az én védőbeszédem; A kérdés) és egy szürreális éttermi kritika is (Don Fabrizio étterme: kritika és válasz). Nem tökéletes nyáresti merengenivaló kérdés például, hogy „Tudtad, hogy nem csupán a gyógyszereknek, hanem magának az életnek is vannak súlyos, dermesztően hatékony, ám egyszersmind roppant vicces mellékhatásai?” Na, ugye!
Cartaphilus Könyvkiadó, 2008
A Nyári Olvasmány: Rejtő Jenő
Idén nem jelent meg új kiadás Rejtő Jenő könyveiből, de rögtönzött, nem reprezentatív felmérésemből kiderült, hogy a legtöbb rokonomnak, barátomnak, üzletfelemnek P. Howard „A Nyári Olvasmány.” Pedig Rejtő az egyetlen magyar író, akinek – annak ellenére, hogy olvasottsága vetekszik Jókaiéval – még a neve sem fordul elő egyetlen komoly irodalomtörténeti könyvben sem. Az irodalmi kánon nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy tehetséges író volt, hanem még azt is alig, hogy egyáltalában élt. Pedig „sokévtizede” nevetteti a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit. Groteszk, nemegyszer abszurd humorának népszerűsége a múló évtizedekkel egyre nő, és egyaránt népszerű az alig olvasók tágas és az irodalmi ínyencek szűkös köreiben.
Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé tette. A tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak. Utoljára 2006-ban adták ki életművét csicsás – nem is hozzáillő – borítókkal, de bármelyik régebbi kiadású Piszkos Fredet, Láthatatlan légiót, Csontbrigádot olvasva igazán jól érezhetjük magunkat bármely tenger vagy tó partján, bármely hegyvidék üdülőházában, vagy akár otthon is.
