A szakember most szólalt meg először azóta, hogy tanítványa megtagadta őt, és még az olimpiai jutalmat is férjének követelte. „Amióta férjhez ment, én mindinkább háttérbe szorultam, függetlenül attól, hogy az edzésterveket én dolgoztam ki. Londonban ketten nem lehettünk ott mellette hivatalosan, és ő a férjét látta ez esetben fontosabbnak, ami érthető, de ez magát a kudarc felelősségét is leveszi az én vállamról” – nyilatkozta Kovács László a Magyar Szónak, aki természetesen kitért a Janics által elvitatott 15 milliós olimpiai jutalmáról is.
„Natasa azt szerette volna, ha ez az összeg a férjét illeti. De ez nem így működik. Hivatalosan a szövetségnél én voltam az edzője végig. Tehát a jutalom nekem járt. Az olimpia után le is mondtam hivatalosan az edzéséről. Hogy a későbbiek során hova fejlődik ez az ügy, magam sem tudom, csak azt érzem, csalódott vagyok” – kommentálta Kovács Janics méltatlan felvetését.
Természetesen az edzőnek szakmai véleménye is van arról, miért nem sikerült úgy az olimpia, ahogy azt Janics szerette volna, a háromszoros bajnoknő miért élte meg kudarcként a londoni ezüst- és bronzérmét.
„Olimpia előtt szülni nem a legcélszerűbb. A német lány is, aki szintén az olimpia előtt egy évvel szült, még az előfutamok során kiesett. Így nézve az egyéni bronzérem is nagy sikerként könyvelhető el. Persze az olimpia után kialakult események már egészen más irányba terelték a folyamatot. A férje meg is kért, hogy én már ne nyilatkozzak senkinek. De hogyan tehetném ezt?! A szövetségi kapitány említette nekem, hogy egy nappal a verseny előtt a férje még egy nagyon megterhelő edzést tartott Natasának. Az is lehetett az oka, hogy a verseny napján egyszerűen bekötöttek az izmai, és nem tudta magából kihozni mindazt, ami egy aranyra lett volna elegendő.”
Kovács László Natasa külön kérésére vette át edzéseink irányítását még a pekingi olimpiát követően. Mivel a versenyzőnő édesapjához baráti szálak fűzik, nem is volt kérdés elvállalja-e. Viszont nem valószínű, hogy ezek után valaha még lesz kapcsolata Natasával. „Befejeztem, ő már a múlt. Ami volt, szeretném elfelejteni. Csak azt sajnálom, hogy ez a szép családi kapcsolat így ért véget. Én az apjának tíz évig nemcsak edzője, hanem nagyon jó barátja is voltam. Natasának csak további sok sikert kívánok, bárhova viszi is az élet.”
