A Magyar Posta Rt. (MP) mintegy 3200 postahivatalból álló hálózatával szép csendben stratégiai tényezővé nőtte ki magát a lakossági megtakarítások piacán. Jelenleg a hitelintézeteknél fialtatott 1700-1800 milliárd forintból mintegy 270 milliárdot ügynökként már az MP gyűjt be a lakossági befektetőktől, azaz a bankokba áramló lakossági források 15 százalékát a Posta közvetíti.
Ám még e számnál is meglepőbbnek tűnik, hogy az említett 270 milliárdon csupán négy szereplő osztozik. A versenyt utcahosszal vezető Postabank a Figyelő becslése szerint hozzávetőleg 150 milliárd forintot köszönhet a postai hálózatnak, a biztos második – 80 milliárddal – a nagy versenytárs OTP, a harmadik – csaknem 40 milliárd forinttal – az állam, míg a Budapest Bank a maga egy százalék alatti részesedésével inkább csak a palettát színesíti.
De hol vannak a többiek? Egyelőre úgy tűnik, sehol, pedig Hegedűs Anna vezérigazgató-helyettes szerint az MP szigorúan versenysemleges magatartást tanúsít hitelintézeti megbízóival szemben, azaz: aki jelentkezik és teljesíti a Posta feltételeit, az bebocsáttatást nyer a hálózatba. Más kérdés, hogy az említett hitelintézeteken kívül eddig más nem jelentkezett.
E tényt feltehetőleg a toronymagasan piacvezető Postabank bánja a legkevésbé. A korábbi reklámkampányok eredményeként leginkább a Postamaci kabalafigurájával azonosított bank számára ugyanis megalapításától kezdve stratégiai jelentőségű a “harmonikus együttműködés” a Postával. A számok nyelvén ez annyit tesz, hogy a postai hálózatban jelenleg forgalmazott három értékpapír: a Postabank-jegy, a Postatakarékjegy és a Postatakarék-levél együttesen a pénzintézet lakossági betéti forintforrásainak több mint 75 százalékát, teljes forrásállományának pedig mintegy 40 százalékát jelenti. (És ebben az adatban nem is szerepel a negyedik postai termék, az 1995-ös évet 39,1 milliárd forintos állománnyal záró betétszámlakönyv.)
A tények azt mutatják, hogy a stratégiai jelentőségű együttműködés – az időről időre felröppenő híresztelések ellenére, miszerint a Posta megszüntetné a Postabank részére végzett takarékközvetítő tevékenységét – a jövőben is megy a maga útján. Ezt bizonyítja, hogy az 1997-es évet szabályozó tarifaszerződést a felek a szokottnál korábban, már tavaly december elején aláírták. Hegedűs Anna a Figyelő kérdésére a kapcsolatot jónak, Princz Gábor, a Postabank elnök-vezérigazgatója pedig egy nemrégiben a Világgazdaságban megjelent interjújában kiválónak minősítette.
A közös hang megtalálásában egyébként minden bizonnyal segít az MP közel hét százalékos tulajdonosi részesedése a Postabankban és az a tekintélyes summa, amelyet a hitelintézet évről évre fizet a Postának a takarékközvetítői tevékenység ellentételezéseként. (A nagyságrendeket érzékelteti, hogy ezen a címen 1996-ban az MP mintegy 3,5 milliárd forintot kasszírozhatott.)
A Posta által felszámított közvetítői jutalék egyébként forgalomarányos, fix mértékű, azaz nem degresszív. Az MP előzetes adatai szerint a nála futó 10 konstrukcióval – ebből 4-4 fűződik a Postabankhoz, illetve az OTP-hez, 1-1 pedig a Budapest Bankhoz, illetve az Államadósság Kezelő Központhoz – 1996-ban mintegy 980 milliárd forintos forgalmat bonyolított le, ami a megelőző évhez képest 8,5 százalékos növekedést jelent. Hogy hány ember hordja megtakarításait a postahivatalokba, azt a statisztikák nem rögzítik, a pult mögött szolgálatot teljesítő értékpapír- és betéti ügyintézők azonban nem unatkozhatnak, hiszen 1995-ben például mintegy 15-16 millió tranzakciót kellett lebonyolítaniuk.
A betétesek megtakarítási filozófiájáról már többet lehet sejteni. A tapasztalatok szerint a postán gyűjtött források jelentős része úgynevezett állóbetét, vagyis tulajdonosaik pénzüket hajlandók az átlagosnál hosszabb távra is lekötni, és viszonylag nehezen váltanak a megszokott konstrukcióról.
A hűség legjobb példája az OTP. A hitelintézet olyan “ezeréves” konstrukcióiban, mint például a takarékbetétkönyv, a takaréklevél vagy a gépkocsinyeremény-betétkönyv, jelenleg is közel nyolcvanmilliárd forintot fialtat a lakosság. Ennek ellenére Posta-ügyben a köztudottan forrásbőséggel rendelkező OTP sem ül a babérjain. Decemberben széles körű reklámkampánytól támogatva indult útjára – Oszlányi Zsolt ügyvezető igazgató jellemzése szerint – a meglévő termékeknél “korszerűbb, rövidebb lejáratú, rugalmasabb” OTP Postajegy (Figyelő, 1996/51-52. szám), melynek feladata a legnagyobb hazai kereskedelmi bank postai ügyfélkörének megtartása, esetleg bővítése. Az új értékpapírtörvény szerint betéti szerződésnek minősülő OTP Postajegy egyelőre megfelel a várakozásoknak, hiszen röpke másfél hónap alatt január 31-ei értéknappal 4,9 milliárd forintos betétállományt produkált. Más kérdés, hogy a hagyományosan legnagyobb fiókhálózattal – szám szerint 386 fiókkal – rendelkező OTP számára a postai szál nem olyan nagy jelentőségű, mint a mintegy 40 saját fiókkal és jelentős számú kirendeltséggel dolgozó Postabank számára. Igaz, nem is elhanyagolható, hiszen az OTP 650 milliárd forintos lakossági forrásállományából 12 százalék felett van a postán keresztül gyűjtött betétek aránya.
A jövőben a verseny erősödését hozhatja, hogy mind a négy postai szereplő tevékenységének minőségi és mennyiségi erősítését tervezi. A Postabank például az idén hatszázalékos forgalomnövekedésre számít, és új, rövidebb futamidejű lakossági betéti konstrukciókkal is meg akar jelenni a postahivatalokban. A harmadik legerősebb piaci szereplő, a Kincstári takarékjeggyel eddig 39 milliárd forintot gyűjtött állam is szeretne több értékpapírt értékesíteni közvetlenül a lakosságnak. Egyébként ez az összeg a piaci módon finanszírozott magyar államadósságnak kevesebb mint 3 százaléka; igaz, az állam postai részesedése ezzel is közel 15 százalékos. A postai tevékenység erősítése Dunavölgyi Mária, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) igazgatóhelyettesének olvasatában nem azt jelenti, hogy az állam magasabb kamattal igyekszik kiszorítani a Postáról versenytársait, hiszen hosszabb távon az ÁKK inkább a hatékony és versengő pénzügyi közvetítőrendszer kiépülésében érdekelt. Ugyanakkor azonban azt is kötelességének érzi, hogy a polgárok széles rétege számára elérhetővé tegye az utóbbi években a banki betéteknél, értékpapíroknál rendre magasabb kamatot fizető állampapírokat.
A postán vásárolható egyéves értékpapírok, betéti formák között tallózva azt látjuk, hogy a helyzet ma is változatlan, hiszen a Kincstári takarékjegy 20 százalékot fizet egyéves lekötésre, szemben a Postabank Postatakarékjegyének és az OTP Postajegyének 19 százalékával. Igaz, az ÁKK tervei szerint hosszabb távon a banki értékpapíroknál biztonságosabb befektetési formát jelentő állampapírok hozama valamivel elmarad majd a hitelintézeti konstrukciók hozamától, ehhez azonban arra is szükség van, hogy a befektetők ne csak az ígért kamatra figyeljenek, hanem az egyes kibocsátók kockázatát is a mainál alaposabban mérlegeljék. A Kincstári takarékjegy hozamelőnye egyébként a rövidebb futamidőkre már elvész; kilenc hónapra például a Postabankjegy vezet 20 százalékkal, ezt követi 19 százalékkal az új versenytárs OTP Postajegy; míg fél évre a Postabankjegy 19, az OTP Postajegy és a Budapest Bank Ajánlott Értéklevele 18 százalékot fizet.
A jövőben egyébként nemcsak a hitelintézeteknek, hanem az MP-nek is tervei vannak saját hálózatával. A közel 1000 milliárd forintos forgalom mintegy 85 százalékát lebonyolító 200 nagyobb városi postahivatalt Hegedűs Anna szerint minél előbb szeretnék számítógépekkel felszerelni. Ez lehetővé tenné az értékpapírok dematerializációját, jócskán lerövidíthetné az ügyintézést, és csökkentené a forgalmazás költségeit is. A forráshiány miatt előreláthatólag az ezredfordulóig is eltartó fejlesztési folyamat tovább erősíthetné az MP már ma sem gyenge pozícióit a bankrendszerben, hiszen ezzel 200 új, hétköznap este 7, szombaton pedig délig nyitva tartó modern pénzgyűjtő központ alakulna ki, stabil, bejáratott ügyfélkörrel.
