A Deutsche Bank (DB) mér- legfőösszege alapján a világon a tizedik, Európában a második, Németországban pedig a legnagyobb hitelintézet. Abban még nem lógott ki a külföldi bankok sorából, hogy 1990-ben annak rendje és módja szerint képviseletet nyitott Budapesten. Talán inkább ennek ellenkezője okozott volna meglepetést, ismerve a mindenkori magyar kormányok német kötődését, mely a nyolcvanas évek közepétől a két ország között egyre élénkülő kereskedelemben öltött testet. A DB éppen ezen üzleti kapcsolatok finanszírozásában vállalt főszerepet. Emellett nemcsak azt a konzorciumot vezette, amely 1987-ben 1 milliárd márkás hitellel “kedveskedett” Magyarországnak, hanem több esetben is első számú szervezője volt a Magyar Nemzeti Bank németországi kötvénykibocsátásainak.
A történet azonban – legalábbis a kívülállók szemével nézve – nem az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint íródott tovább. A képviselet megnyitását követően ugyanis több mint fél évtizednek kellett eltelnie, amíg a DB jelezte a volt Állami Bankfelügyeletnél hitelintézet-alapítási szándékát. Még az sem zavarta, hogy az otthon konkurensének számító nagy német bankok addigra réges-rég megvetették lábukat a magyar bankpiacon. Vagy saját (Commerzbank, Hypo Bank) vagy közös bankot alapítva (lásd a Dresdner Banknak a Kereskedelmi és Hitelbankkal és a Banque Nationale de Paris-val alkotott triumvirátusát), vagy éppen egy már működő hitelintézetet felvásárolva (így vitte tovább a Westdeutsche Landesbank az Általános Vállalkozási Bankot, majd szerzett két lépcsőben többségi részesedést a Bayerische Landesbank a Magyar Külkereskedelmi Bankban).
– A bank alternatív stratégiája több lépésből áll – jelentette ki a Figyelőnek Hubert Pandza, a Deutsche Bank alelnöke. A bankkapcsolatok kiépítése után képviseleti irodát nyitnak, majd pedig, ha az üzleti kilátásokat jónak ítélik, önálló hitelintézetet alapítanak.
– Alapvetően nem a Magyarországgal kapcsolatos tényezők miatt várt a Deutsche Bank 1995 őszéig – fejtegette saját bevallása szerint is már “ezredszer” a kései nyitás okait Makai Imre, a budapesti leánybank vezérigazgatója az elmúlt héten a Nemzetközi Bankárképző Központban. Állítását bizonyítja, hogy az anyabanknál már régóta úgy vélik: a magyar bankrendszer a legfejlettebb, a legversenyképesebb a közép- és kelet-európai régióban.
Ennek ugyan némileg ellentmond, hogy a magyarországi bankalapítást – igaz, nem sokkal – megelőzte nemcsak a csehországi bank-, hanem a lengyelországi fióknyitás is. Ám az, hogy mindkét állam szomszédos Németországgal, elegendő indoknak tűnik az “előzésre”. (Öt egykori szovjet köztársaság – Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Grúzia és Üzbegisztán – fővárosában is hoztak létre képviseleti irodákat, önálló bankot azonban ezekben az államokban eddig nem alapítottak.)
A bankkapcsolatok száma viszont Lengyelországban és Csehországban alig fele a magyarországi negyvennek. (A DB közép- és kelet-európai bankkapcsolatairól lásd a grafikont!) A Deutsche Bank alelnöke nem kívánt különbséget tenni a három közép-európai országgal folytatott üzlet jelentősége és perspektívái között. Azt azonban leszögezte, hogy ez a triumvirátus kiemelkedik a régióból. – Minél közelebb kerülnek a térség “vezető” államai az Európai Unióhoz, annál dinamikusabban fejlődhetnek majd a DB közép-európai üzletei – tette hozzá.
Mindenesetre a magyarországi kései nyitás okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy a Deutsche Bankot túlságosan is lekötötték saját belügyei. Mindenekelőtt fő profiljának átformálása, melynek során a kereskedelmi banki tevékenységről levált a befektetési banki tevékenység. Ugyanakkor a német bankok közül a DB vállalta – 350 fiók megnyitásával – a legnagyobb szerepet a volt NDK területének finanszírozásából (ami egyébként összességében még ma sem hozott egyetlen pfennig nyereséget sem). Végül a bank vigyázó szemeit elsősorban a távol-keleti térségre, jelesül a szingapúri piacra vetette; az ottani üzleti lehetőségek – valljuk be – nemigen vethetők össze a visegrádi-országokéval.
Ám joggal feltételezhető, hogy ha már itt van, akkor a Deutsche Bank – működését ténylegesen 1996 októberében megkezdő – magyarországi leánya, hála az anyabank nyújtotta tekintélyes háttérnek, megpróbálja minél előbb ledolgozni lemaradását a korábban ébredőkkel szemben. – Lévén azonban, hogy a kereskedelmi banki tevékenység itthon már igencsak “lefedett”, elsősorban nem a piaci részesedés megszerzése a cél, inkább a piacépítésben kívánunk élenjárni – hangsúlyozta Makai Imre. Vagyis amíg a budapesti leánybank meg nem erősödik, addig óvatosan haladnak előre. A németek amúgy ki is nyilvánították, hogy a legfontosabbnak a piaci jelenlétet tartják, még akkor is, ha az nem hoz nagy eredményeket.
Nem csoda, ha a DB egyelőre nem is tervezi fiókhálózat kiépítését, már csak azért sem, mert a lakossági tömegeket egyelőre nem kívánja ügyfeleinek sorában tudni. Tevékenysége elsődlegesen a 13,9 milliárd márkás német-magyar kereskedelmi forgalom banki háttértevékenységében ölt testet. A Deutsche Bank adatai szerint a kereskedelmi forgalom 20 százalékát bonyolítják le a német bankóriáson keresztül.
Az viszont korántsem elképzelhetetlen, hogy – az új hazai pénzpiaci divat szellemében – a DB is belevág a legtehetősebb magánszemélyeket kiszolgáló private banking tevékenységbe. Mivel pedig a földkerekség egyik legnagyobb hitelintézeteként a Deutsche Banknak – mint Makai Imre fogalmazott – is vannak bizonyos kötelezettségei a banki szolgáltatások fejlesztésében, az electronic banking üzletágban elért eredmények előbb-utóbb minden bizonnyal a magyarországi leány tárházát is gazdagítják.
Még ha ez utóbbi jelenleg nincs is felkészülve a csúcstechnológia befogadására. Kétmilliárd forintos alaptőkéje például hajszálra megegyezik a január elsejétől hatályos törvényes hitelintézeti minimummal. Persze az ennél még márkában is többet (2,3 milliárdot) jegyző anyabanknak vélhetően nem okozhat likviditási zavart a budapestiek esetleges feltőkésítése. – Ehhez nem kell más, mint jól megfogalmazni, mire kívánjuk fordítani a többlettőkét – engedett bepillantást a németes gondolkodásmódba Makai Imre, hozzátéve: a visszafogott aktivitás okán azonban korántsem MHB-nagyságú (azaz 22 milliárd forint körüli) tőkeemelésre kell gondolni.
Pótlólagos tőkeigény merülhet fel például a külföldiek fióknyitására vonatkozó szabályok jövő évi hatálybalépésekor (Figyelő, 1997/8. szám). A DB vezetői ugyanis hajlanak a fióknyitásra, nem utolsósorban azért is, mert Prágában az effajta érdekeltségük meglehetősen jól funkcionál (Lengyelországban ma még szintén nem engedélyezett a fióknyitás a külföldiek számára). Óvatosságra int azonban, hogy a kormány még csak most tárgyalta a fióknyitási koncepciót, ami az 1998. évi, Magyarország tavaly májusi OECD-csatlakozásánál vállalt hatálybaléptetéshez képest kicsit késeinek tűnik. Ráadásul Makai Imre szerint az eddig megismert javaslatok nemigen tehetik optimistává a külföldieket.
A magyar bankprivatizációban a Deutsche Bank vevőként eleddig nem mutatott nagy aktivitást, mert – mint Hubert Pandza hangsúlyozta – stratégiájával ellentétes, hogy Németország legnagyobb kereskedelmi bankja közvetlenül beszálljon a magánosításba. A tanácsadásból és a tőkekihelyezésből viszont alaposan kivette a részét. A DB négy hazai divíziójának egyike, a befektetési bankként működő Deutsche Morgan Grenfell szakértői segítséget (vagyonértékelés, privatizációs tanácsadás) nyújtott például az OTP Bank, a Matáv, az Állami Biztosító vagy a Kanizsa Bútorgyár magánosításához. Hozzájárult a Deutsche Bank a Pick, a Zwack és a Fotex pótlólagos tőkebevonásához is.
A budapesti Deutsche Bank épülete. Óvatosan indulnak felfelé
