A dél-európai országok közül Portugália pályázik a legnagyobb eséllyel arra, hogy bekerüljön az Európai Monetáris Unióba – írja közelmúltban megjelent beszámolójában a Financial Times helyszínen járt tudósítója. Kormánykörökben és az ellenzék soraiban egyaránt határozott derűlátás tapasztalható a konvergencia-kritériumok teljesítését illetően, sőt a portugál központi bank kormányzója egyenesen úgy fogalmazott: ő jobban aggódik Németország, mint saját hazája EMU-tagságáért. A londoni lap tudósítója emlékeztet arra, hogy Portugáliában, Spanyolországnál és Olaszországnál jóval hamarabb, már Anibal Cavavo Silva jobbközép kormányzása idején szigorú költségvetési fegyelem érvényesült – nem annyira a kiadások lefaragása, mint inkább az adóbevételek következetes behajtása formájában -, s ez a szigor a szocialista párti Antonio Guterres másfél évvel ezelőtti kormányra kerülése után is megmaradt.
A jegybank előrejelzése szerint a portugál GDP az idén akár 4 százalékkal is növekedhet, tehát az elmúlt évek 2,5-3,0 százalékos növekedését is meghaladhatja. A kormány óvatosabb: előrejelzése szerint a gazdaság növekedési üteme az idén 2,75-3,3 százalék között fog mozogni, az ezredfordulóig hátralévő években pedig el fogja érni az évi 3,3 százalékot. A beruházások – ugyancsak a 2000-ig hátralévő időszakban – évi 6-7, a fogyasztás 3-3,5, az export pedig 8-10 százalékkal bővülne. A lakosság fogyasztása az idén a tavalyihoz hasonló ütemben, 2,5 százalékkal bővül; ezt segíti az 1995 októberében hatalomra jutott szocialista kormány azon ígérete is, hogy nem fogja emelni az adókat, s várhatóan a foglalkoztatottsági helyzet is javulni fog.
A beruházási boom a külsőségekben is kifejezésre jut. Nemcsak a főváros, hanem más városok és a vidék képét is buldózerek és daruk uralják – írja a Financial Times tudósítója. A jövő évi világkiállítás előkészítése mellett jelentős EU-támogatással folyik az új Vasco da Gama híd építése, épül egy nagy vasúti híd, egy új földgázvezeték, a Guadiana folyón egy vízi erőmű és hatalmas öntözőrendszer, készül a főváros harmadik repülőtere, emellett folyamatban van egy új, ambiciózus autópálya-építési program megvalósítása is. Az idén az expo előkészítésével kapcsolatos munkálatok 1-1,5 százalékkal járulnak hozzá a bruttó hazai termék növekedéséhez, s ez minden valószínűség szerint jövőre, a világkiállítás megrendezése esztendejében megismétlődik.
Az inflációs ráta az elmúlt évben 3 százalék körül mozgott, ám a kormány és a bank azzal számol, hogy az elkövetkező hónapokban sikerül azt 2 százalék körüli szintre szorítani – ennyi legutóbb a hatvanas évtizedben volt. Javul a költségvetés helyzete is: 1993-ban a hiány nagysága még meghaladta a GDP 7 százalékát, az elmúlt évre ez 4 százalékra mérséklődött, erre az esztendőre pedig csupán 2,7-2,9 százalékot valószínűsít a pénzügyminisztérium legfrissebb előrejelzése. Sousa Franco pénzügyminiszter azzal számol, hogy 2000-re az inflációt sikerül 1,8 százalékra, a költségvetési deficitet pedig a GDP 1,5 százalékának megfelelő mértékre leszorítani. Az államadósságnak a GDP-hez viszonyított jelenlegi 64 százalékos aránya kétségkívül magasnak tűnik, de ez egyrészt még mindig alacsonyabb, mint az Unió számos más tagországában, másrészt a lisszaboni kormány reményei szerint a privatizációs bevételek segítségével az ezredfordulóig ezt is sikerül 60 százalék alá szorítani.
A gazdasági stabilitás jótékonyan hat a tőzsde hangulatára és a külföldi beruházókra. A Volkswagen és a Ford 4 milliárd márkáért közös autógyárat, a Continental napi több mint 20 ezer gumi előállítására képes üzemet telepített Portugáliába, a Siemens pedig most építi új félvezetőüzemét. Eddig csaknem ötszáz német vállalat, köztük háromszázötven ipari cég hozott létre portugáliai leányvállalatot. Ezekben összesen 60 ezer főt foglalkoztatnak, s e cégek tevékenységének eredményeként a közelmúltban Németország Portugália első számú kereskedelmi partnerévé lépett elő, megelőzve Spanyolországot és Franciaországot. A külkereskedelmi tevékenység hosszú távú növekedési pályára áll. A kormány előrejelzése szerint 1997-től 2000-ig az export átlagos növekedése megközelíti az évi 9, az importé pedig a 8 százalékot.
Portugália egyik fő vonzereje a bérköltségek uniós összehasonlításban alacsony színvonala. Egy cipőgyári munkásnő havi 650 márkának megfelelő összeget keres, így egy munkaóra a járulékos költségekkel együtt 8,33 márkába kerül – írja a közelmúltban megjelent helyszíni beszámolójában a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója. Az alacsony bérköltségeken alapuló bérmunka-tevékenységen túl azonban mind jellemzőbb a műszakilag igényesebb, ennélfogva bérigényesebb tevékenységek Portugáliába telepítése is. A német Leica-Werke portugáliai leányvállalatánál egy kamerák és optikai üvegek gyártásával foglalkozó szakmunkás fizetése például már 800 márka, egy mérnöké pedig 1500 márka.
A portugál munkaerőpiac rugalmassága a szakszervezetek meggyengülésével párosult. Ezek szervezettsége az 1978-as 61 százalékról 30 százalékra esett vissza, így az sem csoda, hogy sztrájk alig fordul elő, ezzel szemben évi 1900 munkaórájukkal – más EU-országok munkavállalóival összehasonlítva – a portugál munkások a legtöbb időt töltik a munkahelyükön (egyharmaddal többet, mint Németországban).
A foglalkoztatási politikában megkülönböztetett szerepet kapott az átképzés. A munkanélküli-támogatás mértéke alacsonyabb és időben behatárolt, mindezek eredményeként – miközben a szomszédos Spanyolországban a munkanélküliségi ráta eléri a 22 százalékot – Portugáliában a munkaképes korú lakosság csupán 7,3 (más források szerint közel 10) százaléka van állás nélkül.
Dél-Európa legnyugatibb országa az elmúlt években markánsan nyitott a piacgazdaság irányába. A széles körű privatizáció nagyfokú deregulációval párosult a gazdaság valamennyi területén, a foglalkoztatáspolitikától a telekommunikációig. A társadalom által megtermelt jövedelemnek ma már csupán 25 százaléka áramlik az állami költségvetésbe, ez az arány ugyancsak rendkívül alacsony az EU más tagországaihoz viszonyítva.
Portugália gazdasága most új kihívás előtt áll. Az EU keleti irányú bővülése esetén az egy főre jutó GDP nagyságát tekintve az uniós átlag 67 százalékánál tartó ibériai ország gazdasági fejlettsége felértékelődik, az oda áramló brüsszeli támogatási források egy része áttevődhet a frissen felvett közép- és kelet-európai országokba.
Az EU-források apadására való felkészüléssel egyidejűleg a lisszaboni kormány, s a kormány tagjai közül különösen Augusto Mateus gazdasági miniszter egy új, a korábbitól gyökeresen eltérő Portugália-kép kialakítását tűzte célul. Egy olyan Portugália képét akarja elterjeszteni Európában, amely nem passzív követője a világgazdaságban és a nemzetközi politikában bekövetkező folyamatoknak, hanem cselekvő részese a globalizációnak, és felkészült “a modern világgazdaságba vezető kor” új kihívásaira.
