Nincs semmiféle misztikum az off-shore vállalkozások körül – állítják egybehangzóan a ciprusi hivatalos szervek. A politikusok azért kényszerülnek gyakorta védekező pozícióba, mert az efféle vállalatok tulajdonosait sokan pénzmosással vádolják. Az adóparadicsom ugyanis ideális terep lehet az illegális tevékenységből származó nyereség eltüntetésére.
Az ottaniak ellenben a tőkevonzás természetes módjának tartják, hogy nagy adókedvezményeket nyújtanak a szigeten bejegyzett, de külföldi tulajdonban lévő – és üzleti ügyeiket is a határokon kívül intéző – cégeknek. Mint a jegybank illetékesétől megtudtuk, szigorúan figyelemmel kísérik az off-shore cégek tevékenységét, “kizárt” tehát, hogy ezek a vállalkozások illegális üzletekben vegyenek részt. A pénzmosás vádja alóli “felmentést” erősíti, hogy az ország csatlakozott az Európa Tanács és az ENSZ vonatkozó konvencióihoz. Ezek egyebek között kimondják, hogy a rendőrségnek és a bankoknak (28 off-shore hitelintézet van Cipruson) szorosan együtt kell működniük az egyes gyanús esetek leleplezésében. A jegybanki illetékesek néhány multinacionális világcég nevét is felsorolták annak bizonyítékául, hogy az adókedvezményeket nem az illegálisan üzletelőknek, hanem az egy-egy üzletágat racionális megfontolásokból a szigetre telepítőknek nyújtják. A befektetők között található például a Coca-Cola, a CS Johnson és a Barkley Bank is.
Az off-shore vállalatok becsalogatását vitathatatlan siker koronázta, hiszen 1976 – az első ilyen jellegű cég megjelenése – óta csaknem 30 ezer adókedvezményekben részesülő társaság vetette meg a lábát a szigeten. Igaz, ezek kétharmada úgynevezett alvó vállalat, amely érdemi üzletekben nem vesz részt. Az ország ebből a forrásból származó mintegy 300 millió ciprusi fontra (körülbelül 600 millió dollárra) becsült éves bevételét alig több mint 10 ezer vállalkozás adja. Nem elhanyagolhatóak – legalábbis ottani méretekben – a foglalkozási szempontok sem: az üzletág több mint 8 ezer főt foglalkoztat. A legtöbb off-shore vállalkozás a kereskedelemben található; ezt követi az üzleti-pénzügyi tanácsadás és a hajóipar. Hírügynökségek, bankok és biztosítótársaságok is vannak ugyanakkor a megtelepedett cégek között. Földrajzi megoszlásban kimutatható, hogy az efféle vállalkozások túlnyomó többsége – több, mint négyötöde – európai illetőségű. (Országok szerinti bontást nem közölnek, ám egyes hírek szerint a magyar tulajdonban lévő cégek száma néhány százra tehető.)
Ezek a vállalkozások számos adókedvezményben részesülnek. Közülük a legfontosabb, hogy csupán 4,25 százalékos nyereségadót kell leróniuk, s egyébként mentesülnek minden adófizetés alól. Alkalmazottaiknak egyszersmind fele akkora személyi jövedelemadót kell fizetniük, mint a “normál” üzlet-ágakban foglalkoztatottaknak. A részvények adásvétele után pedig nem kell adózni, már amennyiben az értékpapírok egy off-shore vállalkozás birtokába jutnak.
A kettős adózást kizáró egyezmények – Ciprus 26 országgal, köztük hazánkkal kötött ilyen megállapodást – tovább javíthatják a szigeten megtelepedett vállalkozások üzleti esélyeit. Figyelemre méltó, hogy a ciprusiak Oroszországgal, Bulgáriával és Írországgal olyan egyezséget kötöttek, amely a szigeten bejegyzett külföldi vállalatokat és ezek alkalmazottait teljesen mentesítik az osztalék- és a kamatadó, valamint a szerzői jogdíj fizetése alól. Az orosz tőke tehát nem hiába kedveli a ciprusi befektetési lehetőségeket. (Persze az sem a véletlen műve, hogy az utóbbi időben a magyarországi külföldi invesztíciók között is előkelő helyen állnak a ciprusiak.)
Az ottani állami hivatalokban biztosak abban, hogy az Európai Unió (EU) nem emel majd kifogást az off-shore vállalkozások szabályozása ellen. Ez – mint mondják – annál is inkább furcsa lenne, mert néhány uniós város is él ezekkel a lehetőségekkel. Nemzeti banki kimutatások szerint a ciprusihoz hasonló adóparadicsomok Lichtensteinben, Luxemburgban, Monacóban és Dublinban is léteznek. Más kérdés, hogy hosszabb távon – mint azt Mario Monti, az unió belső piaci főbiztosa nemrégiben értésre adta (Figyelő, 1997/45. szám) – az EU az adóverseny megszüntetésére törekszik, vagyis aligha tűr meg kirívó különbségeket a tagállamok között.
Ciprus teljes jogú tagságára még várni kell. A csatlakozási tárgyalásokra azonban – tájékoztattak az ottani Külügyminisztériumban – már megkapták a meghívót. Mint a ciprusi külügyesek büszkén újságolták, ennyivel jár a szigetország a közép- és kelet-európai társult EU-tagok előtt, hiszen az utóbbiak a decemberi csúcsértekezlet döntésére várnak. Hogy ez az előny a jövőben is megmarad-e, az valószínűleg a görög és a török területeket elválasztó zöld vonal (lásd külön írásunkat) sorsától függ.
