Túljutott a szakma a drasztikus szerkezeti és piaci átalakuláson – jelentette be Schalkhammer Antal, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZ) elnöke a hétvégi XVII. Bányász-kongresszust megelőző tájékoztatón. A magyar szénbányászat a korábbinál szűkebb keretek között ugyan (1990. januárjában 67,5 ezer bányászt alkalmaztak, napjainkban pedig csak 15,5-16,0 ezret), ám akár újabb negyedszázadra is újjászerveződhet. Ez elsősorban a 2006-ig tartó erőműfejlesztésekre fordítandó 800-900 milliárd forintos beruházásnak köszönhető. Az, hogy a kisebb új erőműveknek legfeljebb fele lehet gáztüzelésű, a hazai szén szerepét ismét felértékeli. Igaz, csak részben, hiszen a pályázók közül többen rögzítették: blokkjaik igényét import nyersanyaggal akarják kielégíteni.
Az elnök mindenesetre derűlátó: a pécsi erőmű külfejtéses bázison, az inotai a balinkai bányára támaszkodva, a kazincbarcikai – az import mellett – a borsodi szénre, a vértesi pedig ugyancsak helyi forrásokra alapozva kíván fejleszteni.
A kis egységek mellett elképzelhető új, lignittüzelésű alaperőmű felépítése is. Bükkábrányba a német RWE/EVS konzorcium közel 300 milliárd forintért kétszer 500 megawattot (rosszabb esetben kétszer 300-at) telepítene. Feltéve, ha legyőzi legnagyobb vetélytársa, a paksi atomerőmű 1200 megawattos ajánlatát. Schalkhammer Antal természetesen elutasítja a további nukleáris fejlesztést, mondván: Paks ma is 42-43 százalékban fedezi az ország áramfogyasztását – ennek további növelése veszélyes lenne.
Bükkábrány mellett szól az is, hogy a hazai lignitvagyon több mint száz évre elegendő – tudtuk meg Fodor Bélától, az Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) ásványvagyon nyilvántartási osztályának vezetőjétől. Az iparilag hasznosítható (azaz a jelenlegi ismeretek alapján gazdaságosan kitermelhető) lignitvagyon nagysága 2,1 milliárd tonna, értéke 296 milliárd forintra tehető. Elméletileg a 478 millió tonnára rúgó hazai fekete- és barnaszénkészletek ugyancsak hasznosíthatók lennének, ám jóval drágábban a külföldön termelteknél. Jelenleg gigajoule-onként például a komlói mélyművelésű bányából 1250 forintért kerül a piacra a fekete gyémánt, szemben a 400-500 forintért kapható cseh, lengyel és ukrán szenekkel. Ezt a helyzetet a BDSZ elnöke szerint is lehetetlen fenntartani, ezért a későbbiekben évi 350-400 ezer tonnányi importszén behozatalával számolnak. Ám csak 2000 után: a korábbi időpontot az elnök mereven elutasítja, akár a sztrájktól sem riadva vissza.
A kormány jövő tavaszra ígéri a magyar szénvagyon helyzetéről és a bányászat jövőjéről szóló előterjesztés elkészítését. Addig kétféleképpen segítik a bányászatot. Horn Gyula miniszterelnök a kongresszuson bejelentette: jövőre is vásárolnak szenet az erőművek az integráción kívüli – tehát erőművekhez nem tartozó – bányáktól. (Az 1994. decemberi megállapodás alapján 1995-ben 8,85, 1996-1997-ben 7, jövőre pedig 3,7 petajoule-nyi szenet vesznek a feketevölgyi, a putnoki, a lencsehegyi és a rudolfbányai bányáktól.) A miniszterelnök egyben a nem integráltak jövőjéről szóló, 4 éves középtávú terv kidolgozását kérte a szakszervezettől.
Bajkay Árpád, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ügyvezető igazgatója szerint változatlan szerkezettel, azaz a bányákkal együtt tervezik eladni a pécsi és bakonyi erőműveket. Ez a bányákat megmentheti, ám kérdés, hogy a bányászok közül ugyanez kikre lesz igaz. Merthogy például az amerikai AES Summit megjelenése óta a Tiszai Erőműhöz integrált Lyukóbányáról ezer bányász már „önkéntesen” távozott. Takács Tibor, az ottani szakszervezet elnöke elmondta: a múlt héten tárgyaltak a tulajdonosokkal, akik nullszaldós bányát szeretnének. Csak éppen ma nincs veszteség nélkül dolgozó mélyművelésű bánya…
A kormánytámogatás a választások előtt magától értetődő. A Pécset ellátó Komló monokultúrás élete kizárólag a szénre épül. A Zobák-akna megszűnése esetén a 30-35 ezer lakosú város „meghalna”. A politika támogatása azért is indokolt, mert Putnok leállása is 45 százalékos munkanélküliséget jelentene a városban. A kivételek között szerepel Dudar, amely az év második felében már nem kapott erőművi megrendelést. A kormány álláspontja: nem vesznek át szenet, éljen meg a bánya, ahogyan tud. (Miután a parlament négy hete leszavazta Dudar bezárása ügyében Fazakas Szabolcs ipari minisztert, erről az Országgyűlés gazdasági bizottságának lapzártánk utáni, szerdai ülésén lesz ismét szó.)
Tény viszont, hogy a szenes fejlesztések más térségekben folytatódnak: több külfejtéses bánya megnyitását tervezik Borsodban és Nógrádban is.
Az uránbányászatnak nem volt ekkora szerencséje. A magántőke érdeklődése híján (az ír Glencar cég menet közben visszalépett) túl nagy veszteséggel dolgozott ahhoz, hogy bármelyik kormányzat vállalkozni merjen megmentésére. A „sárga por”, azaz az uránoxid kilója a világpiacon 28, az oroszoknál 21 dollár, a Mecsekurán viszont 60-67 dollárért termelt. Így december 31-én jogutód nélkül megszűnik a Mecsekurán Kft., s ezzel lezárul a 42 éves magyar urántermelés. Évi 1 millió tonnán stabilizálódott viszont a bauxitbányászat, amely 1990-ben 2,3-2,4 millió tonna volt még.
Az MGSZ 18,8 millió tonnára taksálja a magyar kőolaj-, és 81,6 millió tonnára a földgázvagyont. Az adatok alapján kőolajból 13, földgázból 17 éves kitermelésre elegendő készleteket rejt a föld mélye.
A szolgálat statikus becsléseivel szemben a kőolajtermelés csak a 2010 utáni években, a földgázé pedig 2030 körül szűnik meg – derül ki három műszaki szakember, Faller Gusztáv, Kovács Ferenc és Tóth Miklós novemberben készült tanulmányából. Azaz a szénhidrogének kitermelése is hosszabb ideig tarthat a vártnál. Bizonyosra vehető az is, hogy további olaj- és gázkészletek léteznek, nem véletlenül vásároltak kutatási jogokat külföldi cégek a koncessziós pályázaton. Amint azt Füst Antaltól, a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyettesétől megtudtuk, a négy éve kiírt első szénhidrogén-koncesszió hat pályázója közül a Coastal Siófoktól délre, Lajoskomáromnál valószínűleg találatot ér el. Mindenesetre jövő október-novemberben várhatóan új pályázatokat írnak ki, hat terület meghirdetésével.
A földgáz és a kőolaj esetében fokozatosan csökken a kitermelés üteme – közölte Mándoki Zoltán, a Mol Rt. vezérigazgatója. A legutóbbi kőolaj-találat a Balaton délkeleti csücskénél, Sávoly környékén volt; a területen már el is kezdődött a lehatároló fúrásmélyítés. Úgy tűnik, hogy a készlet a becsültnél akár jelentősen is nagyobb lehet. Földgázra viszont csak kisebb találatok voltak az elmúlt években. A vezérigazgató nem kívánta kommentálni kérdésünket, hogy a hazai termelés apadását a Mol külföldi koncessziókkal akarja-e ellensúlyozni. A vezérigazgató szerint mindenesetre a Mol Rt. külföldön elsősorban az olajra „utazik”. Jelenleg a tunéziai koncesszióban értek el konkrét eredményt: 10-15 millió barrel kőolajat találtak. A termelésbe állítási terv a tunéziai hatóságok előtt fekszik, valószínűleg 1998-ban már olajat ad a mező.
Tovább tart a homok- és a kavicsbányászat visszaesése: 1995-ben 19,7, tavaly 17,6 millió tonnát bányásztak. A tendenciát azonban vélhetően megfordítják az autópálya-építések és a folytatódó építőipari fellendülés. A négy hazai kőbányavállalatot a privatizáció kezdetekor két német, valamint egy francia és egy osztrák cég vásárolta meg. A továbbiakban az építőanyag-iparban a koncessziós bányákat hirdetik meg: a legutóbbi öt területre szóló tendert e hét hétfőjén tárgyalta a minősítő bizottság. Valamennyi bánya a Dunántúlon van, merthogy a potenciális piac Ausztria, s 20-30 kilométernél nagyobb szállítási távolságnál már nem éri meg homokot vagy kavicsot bányászni.
Közel van a lezáráshoz az 1996 tavaszán kiírt nemesfém-konceszsziósos tender is. Füzérradvány „nyertese” a kutatófúrások beindítására készül, Telkibányára pedig várhatóan karácsonyig megkötik a szerződést. Recsk pályázatáról a napokban várható döntés.
A bányászatból a kincstár jelentős bevételekre tesz szert. A bányajáradék-bevétel összesen évi 16-17 milliárd forint: ezen belül szénhidrogénekből 14-15 milliárd, míg a kő- és kavicskitermelésből 1-2 milliárd forint folyik be.
Az MGSZ adata alapján év elején 225 szén-, 279 szénhidrogén-, 28 érc-, 255 bauxit- és 1863 nem fémes ásványvagyon-lelőhelyet tartottak nyilván az országban. A felsorolásból hiányoznak az illegális telephelyek, illetve az azóta gyakorlatilag bezárt bányák, mint például az uránbánya. Az összesen 935 működő bányából napjainkban – az évi 3 ezer tonna alatt termelőket nem számítva – 21 szénbánya dolgozik.
