Három magánszemély egymillió forintos tőkével 1990 májusában alapította meg az Első Hazai Faktorház Rt. jogelődjét, a Faktorház Kft.-t. Az alaptőke későbbi felemelését elsősorban a megnövekedett forgalom, valamint a fokozottabb felelősségvállalás iránti igény tette szükségessé. A kft. 1991 júliusában zártkörű részvénytársasággá alakult át, egyszersmind jegyzett tőkéje 578 millió forinttal gyarapodott. Az alaptőke a következő évek pénzbeli injekciói után, 1995-re érte el a felszámolás megkezdése előtti, 1,2 milliárd forintos értékét.
Ma már nyugodtan ki lehet jelenteni: korántsem volt véletlen, hogy a tavaly december 23-a óta felszámolás alatt álló Első Hazai Faktorház felszámolóbiztosa annak idején a társaság további működtetését javasolta. Az üzletmenet folytatása révén ugyanis – legalábbis a szóban forgó társaságnál – csökkenthetők a veszteségek; egyrészt javul a hitelezők követeléseinek kielégítési aránya, másrészt megnő az esélye, hogy a cég drágábban kel el. – Mindezek nyomán ez év áprilisára, májusára üzleti szempontból visszaálltak a felszámolás megkezdése előtti állapotok – tájékoztatta a Figyelőt Vattay Richárd, az EHF vezérigazgatója. Jóllehet, az elmúlt hónapok közel 20 százalékos visszaesést hoztak a cég forgalmában, azóta a meglévő 150-200 ügyfélhez már újak is csatlakoztak.
Visszalapozva az elmúlt év eseménynaptárában, a különböző forrásokból kiderül: a Faktorház már akkor több száz millió forintos veszteségre számított, amikor 1996 őszén elkezdődött a prágai Interbanka eladása. Ezt az érvágást a társaság még csak-csak kiheverte, hiszen – mint azt akkoriban a tulajdonosok nyilvánosságra is hozták – ezzel a lépéssel komoly kiadásoktól szabadult meg. Leginkább azért, mert éveken keresztül finanszíroznia kellett a cseh fővárosban lévő hitelintézet (pénz)ügyes-bajos dolgait.
Néhány hónappal később az EHF életében egy újabb banki szereplő tűnt fel: a Budapest Bank (BB), amely tulajdoni hányadot kívánt szerezni a követelésvásárlásra specializálódott cégben. Ám az érdeklődő az utolsó pillanatban visszalépett, ráadásul azonnali hatállyal felmondta több – idén nyáron lejáró – hitelét. Ezek után a Faktorház önmaga kérte felszámolását.
A felszámolási eljárás során beérkezett követelések együttesen 1,5 milliárd forintra rúgnak, ebből a BB követelése nem éri el a teljes összeg felét – tájékoztatta a Figyelőt Szabadhegy Kristóf, az EHF felszámolóbiztosa. Az azonban még nem dőlt el, hogy a “mezei” követelések közé besorolható-e a BB hitelcsomagja. A banknál ugyanis azt állítják, hogy a szerződéseikben szereplő engedményezési biztosíték miatt a több száz millió forintos hitelkövetelés nem része a felszámolásnak. Így a rájuk eső részt – szól az érvelés – a többi hitelezőt megelőzően kellene kifizetni, mert azok a forintok a többitől eltérő súllyal jelennek meg az ominózus 1,5 milliárdos összegben. Mivel a társaság felszámolója, a Deloitte and Touche Kft. más álláspontra helyezkedett, a bíróságnak kell kimondania a végső szót a hitelintézet követeléseinek besorolásáról.
Ez idáig egy első fokú határozat született – a Budapest Bank javára. A bíróság úgy találta, hogy a BB nem sorolandó a Faktorház többi hitelezője közé, így a pénzét teljes egészében megkaphatja. Bár a másodfokú határozat még hátravan, a felszámolóbiztos szerint annyi már most is bizonyosnak tűnik: ha a hitelintézet azután is nyerő pozícióban lesz, akkor a többi követelés tulajdonosa akár 20 százalékkal is megrövidülhet. Mindenesetre külön említést érdemel az a 635 millió forintos követelés, amellyel az EHF az általa kibocsátott kötvények tulajdonosainak tartozik, s amely gyakorlatilag az eljárás kezdete óta különleges elbírálás alá esik.
A zömében – mintegy 90 százalékban – közvetlenül vagy közvetetten magánszemélyek tulajdonában lévő Faktorház felszámolásnak kétféle vége lehet – fogalmazott Szabadhegy Kristóf. Amennyiben megszületik a hitelezői egyezség, akkor a cég megmarad, s jöhetnek az új befektetők. Ha viszont az egyezkedés valamilyen oknál fogva kudarcba fullad, a társaság jogutód nélkül megszűnik, s tevékenységét 100 százalékban értékesítik.
Ami a cég üzleti értékét illeti, az már csak azért sem publikus, mert félő: ha túl magasan húzzák meg a mércét, akkor a hitelezők túlsrófolják követeléseiket; ha viszont túl alacsonyan, akkor a vevő bolond lesz feljebb vinni az árat. Vattay Richárd mindenesetre úgy kalkulál, hogy – bár a törvény két éven keresztül módot ad a felszámolási eljárás lebonyolítására – a Faktorház a nyári “uborkaszezon” elteltével, akár már ősszel gazdára találhat.
Amúgy a faktorálásra specializálódott társaság – néhány bank házon belüli követelésvásárlási tevékenységétől eltekintve – egyeduralkodó a hazai faktoring piacon. Tevékenységük során általában “párokat” finanszíroznak. – Előfordul, hogy a Faktorház egyszerre van szerződéses kapcsolatban valamely eladó több vevőjével, vagy egy vevő több szállítójával – magyarázta a cég vezérigazgatója. Az 1-3 hónapos követelések megvásárlásakor visszkereseti jogot szereznek az eladóval szemben, ám annak beváltására csak ritkán kerül sor: a társaság mindmáig összesen ötször élt ebbéli jogával.
A faktoring amúgy többféle köntösben is megjelenhet. Egyik módja, amikor a faktorcég az üzleti kapcsolat eladójától diszkontáron megveszi az ügylethez kapcsolódó számlacsomagot. Attól kezdve a vevő már a faktorcégnek tartozik, ez utóbbinak viszont ilyenkor nincsen visszkereseti joga. A másik módozat szerint a faktorcég az eladó összes kibocsátott számláját megvásárolja, s egyben kezelőjévé válik a teljes vevőkörének (amiből logikusan következik, hogy saját belátása szerint bárkit ki is zárhat onnan). Ezen utóbbi gyakorlat inkább Nyugat-Európára jellemző, itthon még csak elvétve alkalmazzák. A Faktorház például mindössze egyetlen ügyféllel tart fenn ilyen teljes körű kapcsolatot, egy másikkal pedig most folynak a tárgyalások.
A Faktorház hazai vezető szerepe nagymértékben függ attól, milyen ítélet születik a Budapest Bank és a cég perében; továbbá sikerül-e – s ha igen, mikor – a társaságnak új befektetőket találnia. A követelésvásárlási tevékenységgel kapcsolatban adódó fő következtetések azonban már most összegezhetőek: a hitelezésnél is szigorúbb, körültekintőbb faktoring szemlélet kell hozzá, valamint egy naprakész, korszerű informatikai háttér, amely kielégíti az ügyfelekkel fenntartott “együttélés” támasztotta információigényeket.
