A Rába menedzsmentje által kidolgozott és végrehajtott válságkezelő program egyik fő célja az volt, hogy a piaci kapcsolatait elvesztő, rugalmatlan termelési kapacitásokkal rendelkező, konzervatív termékszerkezetű vállalatot talpra állítsák. A dolgozók számát az 1989-es 15 ezerről mára 6 ezerre csökkentették. A folyamatos és erőteljes műszaki fejlesztés (a Rába árbevételének 3,5-4 százalékát fordította K+F-re) eredménye, hogy napjainkra a vállalat termékszerkezete teljesen megújult. A Rába befektetéseit kezdetben a kényszerűség és a felesleges kapacitások hasznosítása motiválta, s csak 1994 után vált mindez tudatos tulajdonosi stratégiává. Így később vegyes vállalatot hoztak létre a motorgyártó Detroit Diesel Companyval, amelyben 50 százalékos tulajdona van a cégnek. Az orosz piaci kapcsolatok felélesztése motiválta a likinói Liaz Autóbuszgyárba való „beszállást”, ahol 25 százalékos részesedésével a Rába vált a legnagyobb tulajdonossá. Belföldön még mindig az Ikarus a győriek legjelentősebb partnere, s a Rába szempontjából az autóbuszgyártás a jövőben is jelentős marad. Ennek befolyásolására 1995-ben 51,2 százalékos tulajdonrészt szereztek az Ikarus Préstechnika Kft.-ben, majd 1996-ban 51,7 százalékot az Ikarus móri gyárában.
