A magyar vállalatoknál általában nincs igazi készletgazdálkodás, azaz nem figyelik a készletszinteket, a készletekben lekötött tőkét; a készletezés a régi szakemberek lelkiismeretére van bízva, pontos szabályok, ügyrend, napra kész statisztika nem létezik – összegezte tapasztalatait az SAP integrált vállalatirányítási rendszer bevezetésével foglalkozó Kalocsai István, a Coopers & Lybrand Dynasoft Rt. tanácsadója. Az SAP a világ vezető integrált ügyviteli szoftverjének számít. Van számviteli, controlling, kereskedelmi, termelésirányítási, minőségbiztosítási, anyaggazdálkodási, karbantartási és emberi erőforrás modulja, s ezek külön-külön is működhetnek. Mindegyikhez tartozik információs modul is, ami követi az elemi mozgásokat, s ezt rögtön tovább is viszi a főkönyvbe, továbbá statisztikát is készít: tehát megteremti azt az információs bázist, amelynek alapján ki lehet építeni egy korszerű készletgazdálkodási rendszert. Ennek bevezetésénél Magyarországon további probléma, hogy a szállítási fegyelem mindmáig nem érte el az európai szintet. A vállalatok nem tudják megmondani, melyik anyagot mennyi idő alatt szerzik be, de azt sem, hogy házon belül mennyi idő alatt készül el valami. Ha léteznek is ilyen normaértékek, a rendszer bevezetésénél kiderül, hogy alig van közük a valósághoz. Hazánkban eddig – az SAP Österreich GmbH információja szerint – közel száz SAP rendszert adtak el. Kalocsai István úgy tapasztalta, hogy ezek csaknem mindegyikében alkalmazzák az anyaggazdálkodási modult (azaz a beszerzés, készletvezetés és számlaellenőrzés funkcióit), de a rendszer által a korszerű készletgazdálkodáshoz nyújtott lehetőségeket – mint például a gépi szükségletszámítás, készletszint-tervezés, vagy a készlet-statisztikai adatok rendszeres kiértékelése – már csak az esetek felében használják ki.
