Kellemetlen meglepetések közepette indította kampányát a Cereol Növényolajipari Rt. szeptemberben: a napraforgótermés jóval szerényebb a tervezettnél, így az idei feldolgozási szezon is viszonylag rövidnek ígérkezik. A gazdák, az agrárszakemberek és a feldolgozók értetlenül csóválják a fejüket az eredmények értékelésekor. Nem egészen egyértelmű ugyanis, hogy mi csökkentette – a nyugat-európai átlagnál amúgy is rendre 20-25 százalékkal szerényebb – hazai hozamokat. Az elmúlt években megszokott, hektáronként 1,8 tonnás átlagterméshez képest – a megyei Földművelési Hivatalok nem végleges adatai szerint – csupán 1,2-1,4 tonnás az idei hozamszint. Sok az úgynevezett léha – mag nélküli – szem is, hiszen a virágzáskor bőséges eső hullott. (Ezt egyébként a méhészek is fájlalják, mert a várnál kevesebb mézet tudtak összegyűjteni a méhek.)
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségében (MOSZ) nemrég válságtanácskozást is tartottak az alacsony hozam miatt. A szakszövetség – az Iparinövény-termelők Országos Választmánya – ekkor szintén arra jutott, hogy elsősorban az esők okozták a sajátos kórt, a palántabetegséget, amit a gyenge termés fő okának tekintenek. A sok csapadék miatt ugyanis a napraforgó nem eresztette mélyre a gyökerét, “elkényelmesedett”, az aszályos nyáron így gyorsan kiszáradt, és nem fejlődött megfelelően.
Az időjárás mellett az agrotechnikai hibák is okolhatók a gyenge termésért. Az előírt, ötéves vetésforgót sokan nem tartották be. Ráadásul a gazdáknak a technológiai műveletekre sincs elég pénze, ezért a kelleténél kevesebb műtrágyát és növényvédő szert vásároltak, aminek következtében sok helyütt már kimerült a föld.
Mindezek után várható volt, hogy előbb-utóbb rohamosan csökkeni kezd a nyolcvanas években még hektáronként 2 tonnát is elérő termésátlag. A folyamat megindulását jelezték a tavalyi, szintén átlag alatti (1,60-1,65 tonnás) eredmények is.
A helyzet most súlyosabbra fordult, amit az is mutat, hogy a napraforgó-termelők nagy része pánikba esett. Termelési költségeik ugyanis átlag 55-60 ezer forintra rúgnak hektáronként, ugyanakkor a Cereol Növényolajipari Rt. tavasszal meghirdetett felvásárlási alapára csak 39 ezer forint tonnánként. (A nagy olajtartalmat ezen felül 550 forinttal, az egyéb kiváló minőségi tulajdonságokat pedig további 600 forinttal jutalmazzák.) A feldolgozó a kifejezetten magas olajtartalmú magért 48 ezer forintot is megad, de a jobb termelők még így is csak 41 ezer forintos felvásárlási átlagárat érhetnének el. Persze csak elvileg, hiszen az idén a mag olajtartalma is romlott, így a gazdák a minőségi felár helyett inkább levonásokra számíthatnak.
A termelők idei egyenlege negatív lesz, hektáronként 6-12 ezer forintot is ráfizethetnek a napraforgóra – véli Uhercsák András, a MOSZ főtanácsosa. Egyes térségekben még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen vannak olyan földek, amelyekről 1 tonnánál is kevesebb termést takarítottak be hektáronként: ilyenkor a ráfizetés 10-20 ezer forint is lehet. A szakember szerint azonban nemcsak a termelők hibáztathatók azért, hogy nem fordítottak elég pénzt a napraforgóra. A gazdák kényszerből takarékoskodtak, a felvásárlók ugyanis az átvételi árakban nem ismerik el a megnövekedett költségeket. Tavaly nagyjából 35 ezer forintot fizetett a Cereol egy tonna napraforgómagért, az idén pedig ennél csak 4-6 ezerrel többet kínál: azaz a növekedés nem követi az inflációt.
Ebben az évben – a még nem végleges adatok alapján – csaknem 450 ezer hektáron 500-550 ezer tonna napraforgómag termett, ami jóval elmarad a Cereol tavaszi, 700 ezer tonnás várakozásaitól. Kollár Lajos, a cég magyarországi részvénytársaságának vezérigazgatója 1973 óta nem emlékszik ilyen rossz évre. S mivel szerte Európában jó a termés, a gyenge eredmény okainak feltárására a feldolgozó társaság kutatói konzíliumot hív össze.
A hazai ellátás egyébként a vezérigazgató szerint a rossz termés ellenére sincs veszélyben; ehhez a Cereol már felvásárolta a szükséges mennyiséget. Az évről évre növekvő olajexporthoz azonban – ha kifizetődik – várhatóan külföldről kell majd beszerezni a félkészterméket, a növényi nyersolajat. Ez nem lesz egyszerű, mert a hazai átvételi árakat féltő termelők már most is azzal vádolják a feldolgozót, hogy a sokkal olcsóbb romániai és ukrán napraforgómag behozatalával le akarja törni az árakat. Ráadásul egy olyan évben, amikor a termesztés ráfizetéses.
A Cereolnak továbbra is szüksége van a hazai, mintegy 4,5 ezer termelőből álló szállítói körre – állítja Kollár Lajos. Bizonyítja ezt szerinte az is, hogy az idén a cég mintegy 500 ezer tonna napraforgóra és tizedannyi repcére kötött előszerződést régi termelőivel. Integrátorként a várható termés értékének 40 százalékáig (például a vetőmagvásárláshoz, a növényvédelmi munkákhoz) hitelt is adtak a szerződött partnereknek. Ezen túlmenően állandó termelőinek egyéb kölcsönfelvételeit készfizető kezességgel segítette elő a társaság.
Ez az integrációs szerep egyébként rendhagyó a Cereol-társaságok körében: az alapanyagot általában napi piaci áron vásárolják fel, s nem vállalják a kockázatos előfinanszírozást. Kollár Lajos elismeri, hogy a jelenlegi termelési színvonalat figyelembe véve valóban kockázatos a termés árának kétötödét előre kifizetni, ám eddig utólag mindig megtérült a befektetés. Kérdéses azonban, mi történik az idén, hiszen a 1,5 tonnánál alacsonyabb hozam már ráfizetéses – márpedig ennél jóval gyengébb átlagtermés ígérkezik.
A hatvani cukorgyárban is érdekelt Eridania Béghin-Say céghez tartozó, a Cereol Holding B.V. kizárólagos tulajdonában lévő egyetlen feldolgozó, Cereol Rt. az 1992-es privatizáció óta 5 milliárd forintot ruházott be a ma már csak három – a győri, a martfűi és a nyírbátori – gyárból álló hazai növényolaj-iparba. (A csepeli és a kőbányai feldolgozóban már megszűnt a feldolgozás, a rákospalotai üzem pedig az Unileverhez került. E három elavult üzem adta a hajdani országos nagyvállalat teljesítményének negyedét.)
A Cereol a privatizáció után jelentősen növelte termelő és nyersolaj-finomító kapacitását. Martfűn – ahová a napraforgó kétharmadát szállítják – az idén is 350 millió forintos fejlesztést hajtottak végre. Így ma már napi 650 tonna olaj fizikai finomítását és 550 tonna palackozását tudják elvégezni. Az energiatakarékossági program eredményeként pedig a Cereol itthon is a világhálózatának szintjére csökkentette a feldolgozás költségeit.
A befektetések megtérülését azonban lassítja, hogy a cég még az infláció mértékéig sem emelheti a növényolaj-ipari termékek árát. Előrejelzéseik szerint ugyanis a hazai fogyasztói kör már az idei, átlagosan 10-12 százalékos drágulást is nehezen viseli el. A fogyasztás a szeptemberi áremelés után máris csökkent.
Az importtal összefüggésben a vezérigazgató elmondta: arra a várható hazai alapanyaghiány, nem pedig a hazai árak letörése okán lesz szükség. Az alacsonyabb szállítási költségek miatt nem olajos magot, hanem inkább növényi nyersolajat hoznak majd be továbbfeldolgozásra, azaz exportálási céllal; mennyiségét majd a januári külpiaci, tőzsdei árak alapján döntik el. A nyersanyag-importra egyébként annál is inkább szükség lesz, mert az Oroszországba, Ukrajnába irányuló kivitel – különösen a feldolgozott palackos étolajé – máris dinamikusan növekszik. A márka sikerét bizonyítja, hogy a magyar Cereol egyes termékeit – köztük a Floriolt – külföldön már hamisítják.
Ami a Cereol terjeszkedését illeti, Kollár Lajos cáfolta, hogy az itteni társaság keleti hídfőállás lenne. Az anyacég üzletpolitikája szerint az egyes országokban lévő valamennyi érdekeltség önálló, központilag csupán a marketingpolitikát határozzák meg. A vezérigazgató magánvéleménye szerint ha a Cereol a közép- és kelet-európai térségben vagy a FÁK országaiban terjeszkedni akarna, akkor azt valószínűleg nem a magyar érdekeltségén keresztül tenné.
Nem várható tehát, hogy a növényolaj-gyártásnak éppen hazánk lehetne a központja. Az viszont tény, hogy az itteni növényolaj-ipari kutatóintézet nem a magyarországi érdekeltséghez, hanem közvetlenül a Cereol-központhoz tartozik.
