A tavalyi év végén 42 bank és 255 szövetkezeti hitelintézet küldött jelentést üzleti tevékenységéről az ÁPTF számára, ami eggyel kevesebb, mint egy évvel korábban. Négy bank (Ibusz Bank, Agrobank, Dunabank, Iparbankház) szűnt meg részben beolvadással, részben pedig csendes felszámolással, miközben három új külföldi (Deutsche Bank, Rabobank, Opel Bank) cég lépett a piacra. A bankalapítás mellett tavaly a külföldi befektetők privatizáció útján is szereztek részesedést, amelyek közül elsősorban a Magyar Hitel Bank és az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) sikeres magánosítása emelhető ki. E két tényező révén a tavalyi évben jelentősen a bankok tulajdonosi szerkezetében nőtt a külföldi tulajdon részaránya: tavaly decemberben már 27 hitelintézet volt többségi külföldi tulajdonban, amelyek a bankrendszer 4499 milliárd forintos összesített mérlegfőösszegéből 45,9 százalékban részesedtek.
A mérlegfőösszegek növekedését tekintve annyiban “örömtelinek” számít az elmúlt év, hogy – szemben az 1995-ös évzáróval – tavaly összességében reálértéken is kismértékű növekedés következett be. A bankrendszer összesített főösszege tavaly 4499 milliárd forint volt, ami 22,2 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi 3875 milliárd forintnál. Ez 2,4 százalékponttal meghaladta a tavalyi 19,8 százalékos fogyasztói áremelkedést. Mélyebbre hatolva azonban az egyes bankok mérlegfőösszegének vizsgálatában, kiderül, hogy az összesítésben kedvező eredmények mögött igencsak eltérő teljesítmények húzódnak meg. Amíg ugyanis a kis- és középbankok átlagosan 40 százalékkal növelték főösszegüket, ugyanez az arány a nagybankok esetében nem éri el a 16 százalékot. Még erőteljesebb a szórás, ha a tulajdonosi szerkezet alapján vizsgáljuk az egyes bankok fejlődését. Különösen a külföldi alapítású kis- és középbankok bővítették az elmúlt években erőteljesebben aktivitásukat, ugyanakkor a hazai tulajdonban álló kisbankok vagy nemrégiben privatizált nagyobb hitelintézetek egyelőre a helyüket keresik a piacon. Összességében azonban – a kis- és középbankok előretörése ellenére – változatlanul a négy nagybank (OTP Bank, Postabank, Kereskedelmi és Hitelbank, Magyar Hitel Bank) kezében összpontosul a bankrendszer mérlegfőösszegének 52 százaléka.
A piaci folyamatokat vizsgálva elmondható, hogy tavaly tovább erősödött a verseny a hitelintézetek között. A bankok piaci részesedésüket elsősorban üzleti aktivitásuk növelésével, új üzletágak bevezetésével, illetve a szolgáltatási színvonal növelésével igyekeztek növelni. A leginkább kiélezett verseny – hasonlóan a korábbi évekhez – tavaly is a legjobb ügyfeleknek számító nagyvállalatokért folyt a bankok között. A jó hitelképességű vállalkozások esetében azonban – amióta lehetővé vált a közvetlen külföldi hitelfelvétel lehetősége – nemcsak egymással, hanem a külföldön működő bankokkal is meg kellett a hazai hitelintézeteknek küzdeniük. Különösen igaz ez a külföldi és vegyes tulajdonban álló vállalkozásokra, amelyek tulajdonosi kapcsolataik révén a korábbinál nagyobb mértékben éltek a nemzetközi pénz- és tőkepiac nyújtotta lehetőségekkel. Ebben a helyzetben kifejezetten jó eredménynek számít, hogy a vállalkozások külföldről felvett hitelei az összes hitelállomány 44,7 százalékát tették csak ki 1996 végén, ami alig 1,2 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Ez azt is jelzi, hogy a vállalatok számára megnyílt lehetőségek ellenére egyelőre a hazai bankok pozíciója nem romlott számottevően ezen a területen, mindazonáltal a következő években számolni kell a nemzetközi pénz- és tőkepiacok “elszívó” hatásával.
Ezt felismerve a hazai bankok jelentős része igyekszik nyitni a nemzetközi piacok felé, ami a külföldi kihelyezések növekvő arányában is megmutatkozik. A külföldi hitelintézetek és vállalkozások ugyan változatlanul nettó forrásgyűjtő pozícióban vannak a hazai bankrendszerrel szemben, azonban ennek mértéke tavaly nominálisan is csökkent. A külföldi kihelyezések a bankrendszer átlagában 200 százalékkal növekedtek, a forrásgyűjtés viszont csak 25,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az elemzés erre alapozva kijelenti: a közeljövőben várhatóan a hazai bankok (főleg a nagybankok) külpiaci aktivitása – hasonlóan az üzleti szférához – erőteljesen növekszik majd, különösen, hogy a hazai pénz és tőkepiac korlátozott lehetőségei a nagybankok egy részének már most is stagnálást, illetve piaci részarányvesztést okoz. Emiatt előbb-utóbb a honi hitelintézetek is rákényszerülnek arra, hogy növeljék nemzetközi aktivitásukat. A konzorciális hitelezés, amely alapvető formáját jelenti a külföldi hitelezési tevékenységnek, már tavaly is megjelent néhány nagybank tevékenységében. (Ilyen például az az orosz Gazpromnak nyújtott 160 millió dolláros hitel, amelyet az ÁÉB vezetésével nyújtott az Országos Takarékpénztár, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a Kereskedelmi és Hitelbank.) A külföldi kihelyezések növekedése elsősorban arra vezethető vissza, hogy a jegybank tavaly már nem ösztönözte a hitelintézeteket arra, hogy a devizaforrásokat belföldön, az MNB-nél helyezzék el devizabetétekben. Néhány bank a kedvező hozam reményében helyezett el betéteket külföldön, másokat pedig a külföldi anyabank vont be különféle hitelügyletekbe.
A tavalyi évben a bankok eszközoldali tevékenységének legfontosabb vonása a hitelezési tevékenység reálértékű csökkenése volt. A bankok az ennek következtében megnövekedett szabad eszközeiket elsősorban rövid lejáratú állampapírokban, illetve az úgynevezett passzív repóban forgatták meg. A bankok tárcájában lévő állampapírok állománya 34,5 százalékkal, az Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) szembeni passzív repoállomány pedig csaknem nyolcszorosára nőtt egy év alatt. A belföldi ügyfelekkel szembeni követelések ugyanakkor 38-ról 35 százalékra mérséklődtek – elsősorban a költségvetési és a lakosságnak nyújtott hitelek volumenének apadása miatt. A vállalkozói hitelek aránya a bankrendszer eszközei között viszont 1,1 százalékkal, 28,5 százalékra növekedett az 1995-ös esztendőhöz képest. Ez az arány azonban még mindig jóval alacsonyabb a fejlett országokban szokásos 50 százaléknál. A vállalkozások nettó bankhiteltartozása mindazonáltal reálértéken is növekedett, különösen az éven belüli hitelek (forgóeszközhitelek) növekménye volt jelentős. Ezzel együtt azonban – állapítja meg az elemzés – a bankok továbbra is a jobb ügyfelekért versengenek, míg a kisebb, tőkében szűkölködő vállalkozások hitelhez jutási esélyei változatlanul gyengék. A legalacsonyabb kamatszínvonalon a középbankok hitelezték ezt a kört, míg a belföldi ügyfélkihelyezések a kisbankoknál érték el a legmagasabb arányt (39,2 százalék), amelynek közel egyharmadát vállalkozásokhoz helyezték ki.
Forrásoldalon a tavalyi év legfontosabb változását az MNB-vel szembeni kötelezettségek arányának csökkenése és a saját források szerepének növekedése jelentette. A saját tőke aránya a bankrendszer forrásszerkezetén belül 8 százalékról 8,8 százalékra nőtt, miközben az MNB-vel szembeni kötelezettségek 8,1 százalékról 5 százalékra csökkentek. Még nagyobb ütemben bővültek a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek: 10,3 százalékról 13,6 százalékra. Változatlanul csökkenő tendenciát mutat viszont az ügyfelektől származó források, bár arányát tekintve ez teszi ki az összes források közel kétharmadát.
A saját tőke idegen forrásokat meghaladó ütemű növekedése révén mindenesetre a bankok tőkeellátottsága javult, s a bankrendszer összesített mérlegfőösszegéhez viszonyítva már meghaladja az 5 százalékot, ami nemzetközi összehasonlításban is megfelelőnek minősül. (Lásd erről táblázatunkat.) A vállalkozások finanszírozási igényeihez mérve azonban a hazai bankok változatlanul alultőkésítettek. A saját tőke (szavatoló tőke) alapján számított úgynevezett nagyhitelkorlát (a hitelintézeti törvény előírásai szerint ez az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben nem haladhatja meg a szavatoló tőke 25 százalékát) miatt még a nagybankok sem képesek a nagyobb projekteket egyedül finanszírozni. Az elemzés szerint a bankok által egy ügyfélnek nyújtható hitelek nagysága nem éri el a kívánatos szintet sem nemzetközi, sem pedig hazai mércével sem. A beruházási igények növekedésével ezért a bankok csak úgy tudnak lépést tartani, ha “csoportokba verődve” konzorciális hiteleket nyújtanak nagyobb ügyfeleiknek.
Az egyes csoportokon belül a bankok tőkeellátottsága a méretükkel fordítottan arányosan alakult. A nagy- és középbankok az utóbbi években tapasztalt dinamikus fejlődése elsősorban az idegen források erőteljes bevonása mellett ment végbe, amit jó néhány esetben nem tudtak saját forrással megfelelően megtámogatni. A saját források összes forrásokon belüli részaránya négy nagybankban érte csak el a 10 százalékot, kettőnél viszont el-maradt a minimálisan elvárt 5 százaléktól, csupán 4,2-4,5 százalékot tett ki. A kis- és középbankok tőkeellátottsága jelentős szóródást mutat: néhány bank esetében a privatizációval sikerült nagyarányú tőkeemelést végrehajtani, más esetben pedig a visszaforgatott eredmény tette lehetővé a saját források növekedését. Ezzel együtt akad olyan bank is ebben a csoportban, ahol a tőkeellátottság nem haladja meg 3,2 százalékot. A kisbankok esetében – néhány kivételtől eltekintve – rendkívül magas volt a saját tőke mérlegfőösszeghez viszonyított aránya, ami elsősorban az üzleti aktivitás hiányából, illetve a friss alapításból fakad.
A hitelintézetek átlagos tőkemegfelelési mutatója az egy évvel korábbi 18 százalékról 15,7 százalékra csökkent. Az év végén ugyanakkor két bank mutatója nem érte el a hitelintézeti törvényben rögzített 8 százalékos szintet, 17 bank mutatója pedig 20 százalék felett volt. Ez azt is tükrözi, hogy egyes bankok üzleti aktivitása még mindig nagyon visszafogott, bár az átlagos mutató csökkenése a bankok tevékenységének “felpörgésére” utalnak.
Hasonló fejleményekről tanúskodnak a különféle jövedelmezőségi mutatók is, amely alapján a bankrendszer tavaly reálértéken is növelni tudta teljesítményét. A 42 kereskedelmi bank közül csupán öt zárta az évet veszteséggel, míg a többi számottevő nyereséget mutatott ki mérlegében. Az adózás előtti eredmény az előzetes adatok alapján 30,6 milliárd forinttal (56,8 százalékkal) haladta meg az egy évvel korábbit, és elérte a 84,5 milliárd forintot. A javulás elsősorban a bevételek 28,9 milliárd forintos növekedésének és a ráfordítások 1,7 milliárd forintos csökkenésének tudható be. Figyelmet érdemel azonban, hogy az alaptevékenységből származó bevételek csupán 2 százalékkal (három milliárd forinttal) nőttek, így az eredmények javulásánál elsősorban a problémás eszközök rendezésével kapcsolatos költségek (céltartalék-képzés, hitelezési veszteség) 64 milliárd forintot meghaladó csökkenése, illetve az úgynevezett értékpapír-forgalmazásból származó 30 milliárd forintnyi egyszeri bevétel játszott jelentős szerepet.
Javult a bankrendszer fejlődését hosszú távon meghatározó jövedelemtermelő képesség is. A hitelintézetek átlagos eszközarányos adózás előtti eredménye (ROA) a két évvel ezelőtti szint kétszeresére emelkedett, a sajáttőke-arányos nyereség (ROE) pedig elérte a 24,4 százalékot. (Lásd erről táblázatunkat.) A hitelezési és a betéti kamatlábak csökkenése miatt a kamatrés is csökkent: 4,7 százalékról 4 százalékra. Ez a szint lényegében megfelel a nemzetközileg szokásosnak, ami egy átmeneti gazdaságban, komoly technológiai fejlesztések előtt álló bankrendszerben már tulajdonképpen alacsonynak is tekinthető – fejezi be az ÁPTF elemzése.
