Másfélszeresére nőtt tavaly a külföldi befektetések összege Japánban. Egyedül fúziók és felvásárlások révén 2,5 milliárd dollár értékű üzletet kötöttek külföldiek (1995-ben ez a tétel még csupán 585 millió dollárt tett ki). S az érintettek között nagy nevek is akadnak (lásd táblázatunkat).
Ez az aktivitás ellentmond annak a divatos nézetnek, hogy a külföldi vállalatok Japánt elkerülve inkább a látszólag ígéretesebb ázsiai piacokon fektetnek be. Ha folytatódik a pénz beáramlása, megváltozhat a Japánról mint rossz befektetési terepről alkotott kép; arról nem is beszélve, hogy Hongkong “kínai visszatérése” után a város befektetési légkörének netán kedvezőtlen változása kiszámíthatatlan hatással lehet a külföldi tőke magatartására és Tokió fogadókészségére is.
Az előrelépés az Amerikai Kereskedelmi Kamara egyik legfrissebb témába vágó tanulmánya szerint is tagadhatatlan. A kamara így idézi Jesper Kollt, a tokiói J. P. Morgan Securities Asia Ltd. elnökhelyettesét és kutatási igazgatóját: “A külföldi vállalatoknak komolyan fontolóra kell venniük, hogy növeljék a japán gazdaságban meglévő érdekeltségüket. Először is, a fellendülés jelei mutatkoznak a régóta tetszhalott gazdaságban: tavaly már 3,6 százalékos volt a növekedés. Másfelől, a világ e második legnagyobb gazdaságában az egy főre jutó vásárlóerő kétszer akkora, mint Hongkongban, és nyolcvanszor akkora, mint Kínában.”
Ráadásul a gyengülő jen, valamint az ingatlanárak és a részvényárfolyamok esése miatt a japán piac elérhetőbbé vált. A kereskedelmi célú telekárak például Tokióban – az 1990-es, négyzetméterenkénti 285 ezer dolláros rekordárról – az idei év derekára 57 ezer dollárra estek vissza. Márciusban a Pacific Century Group – élén a hongkongi mágnás, Li Ka-seng fiával – 707 millió dollárt fizetett egy, a tokiói vasútállomás közelében fekvő ingatlanért. A külföldiek a részvénypiacon is szerencsét próbálnak. A tavalyi tíz legnagyobb külföldi vállalatfelvásárlásból öt tőzsdén jegyzett cég volt: a Ford például 430 milliót fizetett a Mazda 8,9 százalékos részvénycsomagjáért, s így a japán cégben már 33,4 százalékos tulajdonhányaddal rendelkezik.
A külföldi befektetők egyes japán vállalatok struktúraváltását is kihasználják. Így például a Minebea csapágygyár és a hatalmas Itocsu kereskedőház is megszüntette lakossági hitelezési üzletágát, amelynek kevés köze volt fő profiljukhoz. Hitelcégüket eladták a General Electric (GE) Capital Sevices-nek, amely az elmúlt két évben 1,6 milliárdot költött az országban hasonló üzletekre. Rone Baldwin, a GE Capital Japan elnöke szerint a lakossági hitelezési üzletág igen vonzó a cég számára. Ez a második legnagyobb lakossági hitelpiac a világon, és a kétes hitelek aránya a legalacsonyabbak közé tartozik.
A befektetési akciókban nemcsak a “nagyfiúk” vesznek részt. Tavaly az Intuit Inc., a Menlo Park-i (Kalifornia) szoftvertervező cég például 52 milliót fizetett a Milkyway pénzügyi szoftvergyártóért. Az idei év elején azután további 39 millió dollárt tett le a kisvállalkozások számára könyvelési programokat árusító Nihon Mikonért. A két fenti eladás a japán kisvállalatokra is kiterjedő új tendenciát jelent.
Ha pedig a felvásárlásnak nincs értelme, a külföldi befektetők vegyes vállalatokkal próbálkoznak. A DirectTV International – a Hughes Electronics leányvállalata – 35 százalékkal vesz részt abban a hat vállalatot összefogó konzorciumban, amely műholdas televíziós csatorna indítását tervezi.
A páncélterem ajtajának nyitásában jelentős szerepe van a kormánynak, amely 1996-ban a növekedés gyorsítása és a szerkezetváltás elősegítése érdekében (és persze az amerikai nyomás hatására) úgy határozott: akkor is támogatja a fúziókat és a felvásárlásokat, ha ez külföldi “behatolást” jelent. Néhány évvel korábban, a döntés érlelődési szakaszában a kabinet már létrehozta a Japán Külföldi Befektetés-fejlesztési Társaságot (FIND), amely az újonnan jöttek beilleszkedését hivatott segíteni. A most befejeződött pénzügyi évben a FIND 70 vállalatnak nyújtott segítséget.
E fejlemények hatására nőhet a Japánba irányuló export, és enyhülhet az Egyesült Államokkal és az Európával folytatott hullámzó kereskedelmi háború. Dennis Encarnation, a Harvard Kennedy School of Government professzora által összeállított adatok szerint a külföldi működőtőke és a külkereskedelem között (még Japán esetében is!) pozitív korreláció van. Ha például több japán tulajdonú gyár van Amerikában, nagyobb lesz a japán export alkatrészekből, nyersanyagokból és késztermékekből. És megfordítva: a szigetországban levő amerikai cégek amerikai árut fognak importálni.
A páncélkapu persze még csak résnyire nyitott. Ha Japán még több külföldi befektetést szeretne – amire nincs garancia -, akkor további gazdasági deregulációra, módosított adó- és ingatlanpolitikára, valamint az ösztönzőrendszer felülvizsgálatára lesz szükség.
