Utólag már egyértelmű, az év üzletét az élelmes befektetők nem a Postabank-részvények felvásárlásával ütötték nyélbe. Hiába omlott ugyanis össze február végén a korábban hosszú idő óta a névérték 70-80 százalékán forgó bankpapír vételi oldala, a pánik tetőpontján kialakult 5-25 százalékos nyomott árszinten eladók nem jelentkeztek. A hisztéria lecsengésével aztán a vételi árfolyamok meredeken emelkedni kezdtek. Olyannyira, hogy a legjobb, egy-két millió forintos vásárlásra kötelezettséget jelentő ajánlatok mára elérték a 70 százalékot. Értékpapír-kereskedők szerint több tízmillió forintos kereslet jelenleg 50-60 százalék környékén, komolyabb eladási szándék pedig valahol 70 és 80 százalék között jelentkezne.
Igaz, a Postabank-részvények piacán járatos befektetők tudják, hogy a jobbára magánbefektetők között forgó néhány milliós tételek piacán más árfolyamok és játékszabályok érvényesek, mint a nagyobb, többszáz milliós, esetleg milliárdos Postabank-csomagok esetében. A legjobb példa erre a Tiszai Vegyikombinát Rt. által tavaly ősszel értékesített 800 millió forintos pakett sorsa. A TVK egy korábbi opciós megállapodással élve 117 százalékon adott túl papírjain, pedig a részvényekre szórványosan létrejött általában néhány millió forintos üzletek árfolyama ekkor már erősen névérték alatt volt.
A piacon egyébként pontosan a TVK és más hasonló tartalmú üzletek kapcsán terjedt el, hogy az 1995-ös közel 10 milliárd forintos Postabank-részvénykibocsátás során a részvényjegyzők egy részétől maga a Postabank-csoport vásárolta vissza opciós megállapodások keretében névérték feletti áron az egyébként kevéssé likvid részvényeit. Mindenesetre a hitelintézet saját bevallása szerint nem rendelkezik egyetlen darab saját részvénnyel sem. A Figyelő azon kérdésére, hogy a Postabank és érdekeltségei valóban vállaltak-e visszavásárlási kötelezettséget az 1995-ös részvényjegyzők egy részétől, és ha igen, akkor milyen mennyiségben, a banktól azt a választ kaptuk, hogy “a Postabank-részvények tőzsdei bevezetésének előkészítése céljából a bank közgyűlése törölte az alapszabályból a bank elővásárlási jogát a saját részvényeire. De egy-két esetben, egyedi megállapodások során, lehetőség van vételi, illetve vevőkijelölési jog kikötésére.”
Ilyen ügylet lehetett a TVK-csomag értékesítése, mint azt a bank egy kérdésünkre kijelentette: “a TVK által jegyzett részvények egy része szintén a fenti konstrukció keretében került a Postabank közvetítésével a jelenlegi tulajdonoshoz, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzathoz.” Információink szerint egyébként az Önkormányzat névérték alatti áron vásárolta meg a papírokat, az viszont nem derült ki, hogy a vételi és az eladási oldal között lévő veszteség mely piaci szereplőnél csapódott le.
A Postabank-részvények annak ellenére, hogy régi szereplői a tőzsdén kívüli piacnak, soha nem tartoztak a likvid papírok közé. Ebben leginkább talán az egyre halasztódó tőzsdei bevezetés és a papírok eddig a részvényeseket nem igazán elkényeztető árfolyam-alakulása lehet a ludas.
1992 októberében az első nyilvános kibocsátás során magánszemélyek mintegy 505 millió forint névértékű szavazati joggal nem rendelkező elsőbbségi részvényt vásároltak, melyet az intézményi befektetők 2 milliárd forintos jegyzése egészített ki. Ezután 1993 áprilisáig – a Postabank évi rendes közgyűléséig – semmiféle mozgás nem történt a piacon. A tőzsdei bevezetését elodázó közgyűlés után viszont megindult részvények tőzsdén kívüli kereskedelme, amelynek első számú közvetítője névérték körüli áron a Postabank brókercége volt.
Másfél évvel ezelőtt a bank újra nyilvánosan megemelte alaptőkéjét 9,945 milliárd forint értékben, melyből magánszemélyek százszázalékos árfolyamon mintegy 150 millió forint értékű részvényt jegyeztek le. Princz Gábor elnök-vezérigazgató a jegyzéskor kijelentette, hogy a részvényeket megfelelő tőzsdei klíma esetén 1996-ban bevezetik a Budapesti Értéktőzsdére is.
Azóta a tőzsdén jegyzett részvények csak 1996-ban 170 százalékos növekedést produkáltak, de a kis- és nagyrészvényesek által várt, újabban az 1998. december végi tőzsdekényszer előttre ígért bevezetés egyelőre várat magára. A papír az 1995-ös kibocsátás után névértéken nyitott, majd stabil kereslet hiányában lassan, de biztosan 80 százalék környékére süllyedt az árfolyam.
Az OTC-piacon egyébként a 16 milliárd 450 millió forintos jegyzett tőkének csak a töredéke mozog rendszeresen. Az eladók és a vevők az elsőbbségi részvényeknél döntően magánszemélyek közül kerülnek ki. De a piacon közkézhányad jelleggel forgó, néhány százmillió forintnyi törzsrészvénycsomag kereskedelmében is általában a tőzsdei bevezetéstől remélt árfolyam-emelkedésre spekuláló magánbefektetők játsszák a főszerepet. A nagyobb pakettek pedig leginkább a Postabank stratégiai partnerei között cseréltek eddig gazdát.
Közülük is kiemelkedik a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. A tavalyi esztendőben a szervezet több részletben, összesen 3,3 milliárd forint névértékű részvényt vásárolt nagybefektetőktől száz százalék alatti árfolyamon, így közel 25 százalékos tulajdonrésszel a legnagyobb részvényessé lépett elő.
