Simor András szerint azért van szükség a jegybankok függetlenségére, mert amíg azok a kormányok alá voltak rendelve, addig a kabinetek számára túl nagy volt a kísértés a költségvetési hiány elinflálására. Így lehetett költségvetési egyensúlyt teremteni anélkül, hogy az embereket kellemetlen döntésekkel szembesítették volna. Amióta viszont függetlenek a jegybankok, azóta az országok túlnyomó többségében az árstabilitást elérték, vagy legalábbis könnyebb elérni – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Magyar Nemzeti Bank (MNB) leköszönő elnöke.
A gyakorlatban a függetlenség jogi, intézményi függetlenséget jelent. Azt, hogy a jegybank meghatározza az inflációs célt, vannak pénzpiaci eszközei, amelyek segítségével ezt a célt eléri, pénzügyi függetlensége van, embereket tud alkalmazni és eszközöket venni. Emellett személyi függetlensége van, ami szerint a döntéshozók és fizetésük hat évig sérthetetlen. A függetlenség másik fele tartalmi. Hiába független a jegybank jogilag, ha vezetői nem annak szellemében cselekszenek – tette hozzá.
Az MNB távozó elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jó együttműködés a kormány és a jegybank között. Jó beszélő viszonyban kell egymással lenni, egyeztetni arról, hogy ki mit és miért tesz, de mindkét félnek megvan a saját kompetenciája, és nem próbálnak egymásra nyomást gyakorolni. Simor András beszámolt arról is, hogy csütörtökön publikálnak egy, a jegybank 2007 és 2012 közötti középtávú intézményi stratégiájáról szóló beszámolót. Abból az is kiderül, hogy az elmúlt hat évben soha nem volt olyan magas a jegybank bizalmi és függetlenségi indexe, mint tavaly.
Simor szerint a mostani döntések igazán 2014-ben lesznek hatással az inflációra, ezzel a kamatpályával a cél nem érhető el. Van olyan kockázati pálya, ami mellett elérhető az inflációs cél, de ennek kicsi az esélye. Annak ellenére fenntartja a véleményét, hogy őt is meglepte, hogy a rövid távú inflációs kép mennyit javult az elmúlt pár hónapban. Szerinte ez nem elvi vita a monetáris tanács tagjai között. Az utóbbi hónapokban a kamatdöntő ülésen a többségben lévő külső tagok szavazzák meg az alapkamat csökkentését. A tagok között abban van nézeteltérés, hogy mennyi lesz az infláció két év múlva – közölte.
Abban sincs egyetértés, hogy a monetáris politika ebben a helyzetben mennyiben hivatott és mennyire képes a gazdasági növekedést elősegíteni – hangsúlyozta. Simor András szerint a jegybank leginkább azzal tudja segíteni a középtávú tartós növekedést, hogy stabilitást teremt a gazdaságban. Ez jelenti az alacsony inflációt, az ár- és pénzügyi stabilitást, valamint a fizetési rendszer stabilitását. Amíg ezeket a feltételeket nem tudják elérni, nemhogy a növekedést nem tudja segíteni, de az inflációs cél ellen is hat a monetáris politika – vélekedett Simor András az InfoRádióban.
Előzőleg Simor András – kamatdöntést követően – arról beszélt, hogy a költségvetési tartalék teljes zárolásával tartható a 3 százalék alatti hiány. Jegybankelnöki mandátumának – előreláthatólag – utolsó sajtótájékoztatóján a nem konvencionális monetáris politika ellen szólalt fel, közölve: a jegybank legfontosabb feladata a stabilitás, így az árstabilitás, a pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtése, illetve a kiszámíthatóságé és előreláthatóságé. Az elmúlt néhány év tapasztalatai azt mutatják, hogy azok a jegybankok, amelyek a bankóprés beindításával szinte öntötték a pénzt a gazdaságra, az élénkítésében vajmi kevés sikert tudtak elérni.
A forintnak nem tetszik a kamatvágás
Szerda reggel 7 óra körül egy euró 295,04 forintot ért a kedd esti 295,17 forint után. A piac a Magyar Nemzeti Bank új elnökének jelölésére vár, egyelőre a bizonytalanság befolyásolja a hangulatot. A forint – napok óta kissé gyengülve – szűk sávban mozog. A piac nagyjából beárazta Matolcsy Györgyöt, ami – az elemzők szerint – a további kamatmérsékléssel párosulva 300 körül tarthatja a forint árfolyamát az első félévben.
Mit tenne Matolcsy jegybankelnökként?
A gazdaságpolitikáért felelős miniszter, Matolcsy György viszonylag sokat nyilatkozott, írt arról, milyen monetáris politikára lenne szüksége az országnak. A Wall Street Journalnak adott interjújában lényegében fel is sorolta, milyen eszközökre gondolna: mindarra, amit az eurózóna jegybankja használ, s néhányra, amelyet a Fed, illetve a brit jegybank.
Konkrétan említette, hogy a jegybanknak tőkeinjekcióznia kellene a bankrendszert – mellesleg éppen ez az egyik legfontosabb dolog, amit az IMF is javasolt. Kiemelte azonban, hogy egyszerűen likviditást pumpálni a bankrendszerbe „óriási hiba lenne”. „El kell érni az inflációs célt, de eközben egy jól célzott hitelprogram hasznos lehet”. Szerinte a banknak lépésről lépésre, nagyon lassan és óvatosan kell haladnia, és „a központi banknak konzervatívabbnak kell lennie a kormánynál”. A jegybanknak függetlennek kell lennie, de a kormány stratégiai partnereként kell működnie – tette akkor hozzá.
