A jóban az a rossz, a rosszban az a jó, hogy elmúlik – e több száz éves kínai bölcsesség lényegét bizony volt alkalma megélnie 2000-ben a befektetőknek. A “tuti üzletek” napjai leáldozóban, Fortuna tavaly igencsak szeszélyesnek mutatkozott, éppúgy hozott busás hasznot, mint tetemes veszteséget. Úgy tűnik, még a szerencse eddigi kegyeltjeinek is kezd elegük lenni. Becslések szerint például több ezer magánszemély vagyona haladja meg ma Magyarországon a 100 millió forintot, és privát banki ügyféllé nagyjából ennek tizedével-harmadával is válhat itthon valaki. Ám míg több külföldi klasszikus privát bank is akvirál hazánkban – nem egy évek óta -, a hazai bankoknál nem igazán bővül ez az üzletág. Egy ilyen kiszámíthatatlanul működő piac nem éppen vonzó célpontja a nagy magánbefektetéseknek – mondják az itthoni szakemberek -, s még a régi klienseket is nehéz megtartani. Az egyik hazai privát bankár elmondása szerint például egy jelentős magánügyfele azért hátrált ki tavaly a befektetésekből, mert elege lett a részvénypiac kiszámíthatatlanságából. Ma pedig kiemelt ügyfélként is beéri az egyszerű betétesi szereppel, s megelégszik a biztos – s az elhelyezett összeg méreténél fogva persze szép summát kitevő – kamattal.
Kamatozó drágaságokA műtárgypiacon is az európai árak betörésének reménye húzza az árakat. Ezt példázza, hogy a hazai klasszikus modern festők, azaz a XX. századi, de már nem élő művészek divatja ugyan jó ideje tart, de még korántsem ért véget. Habár a Nagybányaiak ára az elérhető csúcs körül jár, Nagy József, a Nagyházi Galéria szakértője szerint nagyon is érdemes XX. századi magyar festményeket vásárolni. Noha ezek árfolyama meglehetősen magas, továbbra is jóval nagyobb hasznot lehet velük elérni, mint a néhány százezer forintos képekkel, még ha azok ára esetleg hamar a többszörösére emelkedik is. Példaként Ferenczi Károlynak az elmúlt szezonban elkelt képeit említi: egyet a Kieselbach Galéria árverésén adtak el 42 millióért, egy másik pedig éppen a Nagyházinál talált új gazdára. A kikiáltási ára 4 millió forint volt, 24 millióért ütötték le, és a kép értéke Nagy szerint még jócskán növekedni fog.
“Egyre nagyobb a keletje a mai modern hazai festőknek is” – véli Valkó Margit művészeti tanácsadó. Különösen az ötvenes éveikben járó festők műveinek emelkedik az ára, közülük is főként azoké, akik nemzetközileg is elismertek.
Az bizonyos, hogy a kortárs festmények igenis megőrzik az árukat, sőt egyre inkább utolérik a klasszikus, az antik képekét. Elismertségüket jelzi, hogy legutóbb már a nagy aukciós házak, a Christie’s és a Sotheby’s kínálatában is felbukkantak, éspedig nagy sikerrel. A tanácsadó arra viszont felhívja a figyelmet, hogy kortárs képeket inkább galériában, közvetítőn keresztül érdemes vásárolni, mintsem árverésen. Hirtelen árnövelő tényező lehet, ha a művész pályája alkonyán jár, vagy a közelmúltban hunyt el – így lett egyszeriben keresett Anna Margit.
Kiállítások, katalógusok szervezésével is masszív kereslet és jó ár alakítható ki, mely eszközt a mai magyar piac sem veti meg. Kevéssé valószínű azonban, hogy egy ismeretlen művész képeinek felvásárlása után magánember hasonlóképpen “megcsinálhatja” a piacot, erre főként a bejáratott kereskedőknek van esélye. Mindennek kiemelkedő példája Munkácsy Mihály képeinek esete: e festmények (azóta is lefelé araszoló) árfolyamát már egy évszázada, hogy az Egyesült Államokban egy francia galerista, Charles Sedelmayer srófolta fel ily módon. Mindezeken túl nyilvánvalóan többért kél el egy mű abban az esetben is, ha külföldön is számon tartják.
Éppen ez utóbbi lehet az eljövendő, mondjuk úgy középtávú befektetéseknél az egyik irányelv. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással ugyanis a műtárgyak – a védettek is – szabadon “áramolhatnak”, így a helyi művek immár a nemzetközi piacon megméretve jóval magasabb árat érhetnek el. Kifejezetten ilyen befektetésre ajánl a szakértő jó minőségű antik festményeket, olyanokat, amelyeknél már ma egymillió forint az alsó határ. Ezeknek itthon tulajdonképpen stagnál az áruk, külföldön viszont keresettek. Olyannyira, hogy csempészetüktől sem riadnak vissza – mondják a piac ismerői.
Jó befektetésnek ígérkeznek az antik ezüst tárgyak, az érték és az eredetiség megítélésénél ezek esetében mindenképpen szakértő megkérdezését javasolják a laikus befektetőnek. Példa a kelendőségre: Nagyházinál egy XIX. század eleji ezüst gyertyatartó pár 460 ezer forintért kelt el, noha a kikiáltási ár fele ennyi sem volt.
E keserű bankári tapasztalat ellenére nem mindenkinek ment el a kedve a tőzsdézéstől, de kétségtelen, hogy a múlt év számos megszívlelendő sztorival szolgált. Így Amerikában feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy az értékpapírpiacon nemcsak nyerni, de bukni is lehet, méghozzá óriásit. A Yahoo! például alaposan megtépázta a részvényesek idegeit: pénzének közel 90 százalékával lett könnyebb az, aki az amerikai internetes szektor cégeinek további árfolyam-emelkedésében bízva, tavaly márciusban bevásárolt a jól ismert internetes portál részvényéből. A papír árfolyama ugyanis – hasonlóan az Új Gazdaság cégeinek nagy részéhez – a 2000. márciusi 205 dollárról novemberig 24 dollárra csökkent. A helyzet ugyan azóta javult valamelyest, a mélypontról most január végére 34 dollárig kapaszkodott vissza a részvény, ám ilyen kurzus és az elért profit mellett is legfeljebb 90 esztendő alatt térülhet meg a befektetés.
A Budapesti Értéktőzsdén ugyan nem volt olyan súlyos a helyzet, mint a Nasdaqon, de tény, hogy itt is csak kevés papíron lehetett nyerni az utóbbi egy évben. Dacára annak, hogy egy esztendeje még az úgynevezett konvergencia sztori tartotta lázban a pesti parkettet, 12 hónap leforgása alatt a tőzsdeindex a 10 ezer pont fölötti értékről 8 ezer körülire zuhant vissza.
A LANDOLÁSON MÚLIK. “A hangulatot ugyanis a lejtmenetbe forduló amerikai tőzsdék eseményei olyannyira meghatározták, hogy 2000 késő tavaszára a külföldi befektetők egyszerűen megfeledkeztek a konvergencia sztoriról” – magyarázza az akkori folyamatokat Vízkeleti Sándor, a CA IB Közép-Európában befektető alapjának kezelője. Az amerikai pánikot akkor a technológiai részvények irreálisan magas árai és a gyors gazdasági növekedés fenntarthatóságával kapcsolatos kételyek váltották ki a tengerentúlon. “Most pedig az a nagy kérdés, sikerül-e az úgynevezett zökkenőmentes földet érés, az a bizonyos sokat emlegetett soft landing” – vázolja a kulcsproblémát Csont Dávid, a CA Alapkezelő amerikai befektetésekkel foglalkozó szakértője. Az árfolyamokat csak az húzza fel igazán az amerikai tőzsdéken, ha biztosnak látszik, hogy sikerül a lefékeződő gazdasági növekedést az egészségesnek kikiáltott 2-3 százalékos szintre beállítani. (A szakértő egyébként az úgynevezett dotcom-papírok helyett ígéretesebbnek tartja az Új Gazdaság infrastruktúrájában érdekelt, nagy árbevételt elérő hardvercégek részvényeit.)
Márpedig Vízkeleti Sándor szerint a világ tőzsdéin, és különösképpen a közép-európai régióban, csak akkor számíthatunk hangulatváltozásra, ha az amerikai piac újra emelkedik. A külföldi befektetők a magyar, a lengyel és a cseh piacot egységes régióként kezelik. Egy kedvező fordulat nyertese a három ország közül a legnagyobb és leginkább likvid piaccal rendelkező Lengyelország lehet, “népes”, és a küszöbön álló privatizációkkal tovább gyarapodó létszámú tőzsdéjének, valamint a kiemelkedő hozamú lengyel államkötvényeknek köszönhetően. A magyar esélyeket lerontja, hogy az itteni részvénypiacon hiányoznak a “sztorik”, évek óta nincsenek sikeres új részvénykibocsátások, sőt a tőzsdei cégek száma még apad is a felvásárlások és kivezetések miatt. “Ezt a kedvező makrogazdasági számok sem képesek ellensúlyozni” – véli Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő vezető közgazdásza.
A TÚLKÖLTEKEZÉS VESZÉLYE. Az idei év gazdasági folyamataira erősen rányomhatja a bélyegét az államháztartás esetleges túlköltekezése is, ami a külföldiek felé fennálló nettó adósság duzzadását, áttételesen pedig a kamatszint és az infláció növekedését válthatja ki. Mindezek magas reálhozamokat indokolnának a magyar állampapírokon, ez a “veszély” azonban nem fenyeget, sőt… Jelenleg 10 százalékot fialnak az egyéves futamidejű állampapírok, a piac 8,5 százalékos inflációs várakozása mellett, s a 1,5 százalékos reál hozam elenyésző annak fényében, hogy 1995 és 1999 között az inflációnál 6 százalékponttal többet lehetett nyerni az államkötvényeken.
Jóslatok 2001-reRÉSZVÉNYEK.
Ha az amerikai tőzsdei kurzusok emelkednek, nekünk is lehetnek reményeink. Egyelőre alulárazott csaknem az egész piac, az európai konvergencia-hatások még váratnak magukra. Egyes elemzők az állampapírokénál jobb hozamú részvényekre esküsznek, mások szerint a blue chipekből érdemes vásárolni.
ÁLLAMPAPÍROK. Szerény reálhozamok várhatók. A külföldi nagybefektetők határozzák meg a piacot, akik a sávszélesítéskor bekövetkező forint-felértékelődésre játszanak. Hazai befektetőknek nem terem babér.
“VEGYES” BEFEKTETÉSI ALAPOK. Részvényből és kötvényből egyaránt vásárolva ügyesen reagálhatnak a piaci bizonytalanságokra. Jó teljesítményt ígérnek, “slágergyanús” termékek a különböző típusú alapok között.
UNIT-LINKED BIZTOSÍTÁSOK. Likvid megtakarítás és biztosítás egyben. A részvényalapokban jól fialhat a pénz, főként 10-25 éves szerződéseknél.
INGATLAN. Mindinkább érezhető az uniós árkonvergencia hatása. Folytatódik a bumm. Stabil, infláció feletti árakat hozhat az év: 10-15 százalékos drágulás várható, alacsony rizikó mellett.
TERMŐFÖLD. Konvergencia-sztori rajzolódik ki. Kis kockázat mellett, 3-6-szoros hozam kerekedhet alig néhány éven belül.
MŰKINCS. Továbbra is kecsegtető lehetőség, nem utolsósorban az uniós csatlakozás után várható árrobbanásnak köszönhetően.
Duronelly azonban tud magyarázatot a szerény reálhozamra: szerinte a külföldi befektetők abból remélnek profitot, hogy a forint lebegtetési sávjának várható kiszélesítésével a magyar fizetőeszköz felértékelődik az euróhoz képest. A magyar illetőségű állampapír-befektetők azonban ezen a folyamaton nem tudnának keresni, nekik azt tanácsolja a szakember, hogy 1-2 éves állampapírokat vásároljanak, s azokat a futamidő végéig tartsák meg. A portfólió lejárati szerkezetét pedig érdemes úgy kialakítani, hogy likviditási okok miatt ne kelljen lejárat előtt megválni a papíroktól.
A nagyobb étvágyú befektetőknek a kockázatosabb részvénypiacot ajánlja a szakember. A kormányzati beavatkozásnak kitett blue chipek helyett inkább olyan részvények vásárlását javasolja, amelyeknél az osztalékból származó hozam meghaladja az állampapír-piaci hozamokat; de azok is szóba jöhetnek, amelyek árfolyama nem haladja meg jelentősen a cég egy részvényre jutó saját tőkéjét.
A piac kiszámíthatatlanságát jól mutatja, hogy más elemzők éppen blue chip-pártiak. Közéjük tartozik Réthy Róbert, a CA IB munkatársa. Szerinte a globális tőkepiaci hangulat jobbra fordultával a külföldi befektetők figyelme először a hazai nagy cégekre irányul.
Fortuna szeszélyének következményeit a befektetési alapok piaca is megszenvedte. Egyik szemük sír, a másik pedig nevet azoknak, akik tavaly valamelyik nyílt végű befektetési alapban fialtatták a pénzüket: a derűre vagy a borúra pedig attól függően van okuk, hogy melyik konstrukcióba, mikor szálltak be. Az időzítésnek ugyanis kiemelt szerep jutott, nem csoda hát, ha a jövőre nézve az egyik legfontosabb tanulságul a kellő pillanat megválasztását javasolja a befektetőknek Orbán Gábor, a Hunnia Alapok kezelője.
A szakértő meglátása szerint ugyanis – a részvény-spekulánsokkal ellentétben – az alapokban megtakarítók mintha kicsit tapasztalatlanabbak lennének, és nem akkor szállnának be egyik vagy másik formába, amikor az éppen alulértékelt, vagyis jó üzletet sejtet, hanem amikor a legjobban teljesít, vagyis lehet, hogy egy piaci hullámhegy legtetején van, ahonnan csak lefelé lehet siklani. Tavaly például a befektetési alapokban tartott pénz, egész évre vetítve ugyan 25 százalékkal bővült, a növekmény nagy része azonban az év elején és az év végén áramlott erre a piacra, vagyis éppen akkor, amikor a részvény- vagy a kötvényalapok kezdtek kissé jobban muzsikálni. Alaposan pórul járhattak tehát jó néhányan azok közül, akik a leszálló ágban kapcsolódtak be a versenybe, és riadtan láthatták befektetett pénzük egyértelmű olvadását, míg az időben kapcsolók még a nehéz piaci körülmények közepette is kellemes hozamot realizálhattak.
Átlagok és szélsőségekAz ország nagy részén jelenleg hektáronként 200-300 ezer forintért lehet közepesen jó minőségű termőföldhöz – szántóföldhöz, réthez – jutni. Az elmúlt két évben nem emelkedett az átlagos ársáv. Szélsőségek persze akadnak. A kurrens nyugat-dunántúli (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyei, Balaton környéki) földek ennél eleve többe kerültek (0,4-1,5 millió forint/hektár), 2000-ben is az inflációt meghaladó mértékben 12-15 százalékkal drágultak, s ez így lesz az idén is. Felkapottá vált a vásárlók körében a Dél-Dunántúl – Tolna, Baranya – is, szintén kirívóan sokat kérnek a békési, hajdú-bihari jó termőképességű földekért (400-800 ezer forint/hektár). Észak-Magyarországon – Nógrád, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében – az átlagosnál olcsóbban, hektáronként 100-200 ezer forintért lehet kevésbé jó termőföldhöz, réthez jutni.
Jellemző, hogy a Nyugat-Dunántúlon a földár egyre függetlenedik a termőképességtől. A sok átminősítés – belterületté, ipari területté – is oka lehet annak, hogy aranykorona helyett inkább területegységre, hektárra vetítve határozzák meg a vételárat, míg a kimondottan agrárövezetekben továbbra is az aranykorona-érték alapján alakul a vételár: átlagosan 8-15 ezer forint/aranykorona (tehát például egy 25 aranykoronás föld után hektáronként 200-375 ezer forintot kell fizetni).
KIEGYENSÚLYOZOTT GYARAPODÁS. A Hunnia Alapok kezelője éppen ezért csak néhány bombabiztos következtetést mer levonni a múlt év alapján a jövőre nézve. Orbán Gábor úgy véli: a trend a tekintetben minden valószínűség szerint folytatódik majd, hogy a legalacsonyabb kockázat mellett, a legkényelmesebb, az infláció felett 2-3 százalékpontos reálhozamot a különböző pénzpiaci alapok hoznak majd, hiszen ezek a kvázi-bankszámla jellegű termékek a pénz folyamatos, kiegyensúlyozott gyarapodását garantálják.
Az ezeknél csupán hajszálnyival jobban teljesítő – nagy átlagban 10,9 százalékos hozamot fialó – hazai kötvényalapok viszont erősen ingadozó teljesítményt mutattak, mert például igencsak kiszolgáltatottak voltak a csapongó makrogazdasági adatoknak, valamint a különböző jegybanki kamatlépéseknek. A szakértő szerint a gazdaságpolitikai bizonytalanságok erre az évre is jellemzőek lesznek, így a kötvényalapokat kifejezetten azoknak lehet ajánlani, akik legalább másfél-két évre szeretnék lekötni a pénzüket.
A kevés biztos tipp közül az egyik valószínűleg az, hogy a tavaly 11-13 százalékos hozamot produkáló nemzetközi kötvényalapok az idén minden bizonnyal vesztesek lesznek. Ezek a konstrukciók ugyanis 2000-ben abból profitálhattak, hogy az amerikai valuta erősödésére játszva dollárkötvényeket vásároltak. Az idén azonban a szakember szerint az euró lesz a nyerő, vagyis legfeljebb a 4-5 százalék körül mozgó euró-kamatlábakat nyerhetik meg, ami a forintbefektetésekhez képest kifejezetten rossz üzletnek tűnik.
“Mérsékelt derűlátás” – ezekkel a szavakkal jellemezte Orbán Gábor a tavaly összességében katasztrofális mínuszokat produkáló hazai és nemzetközi részvényalapok kilátásait. Ha lesz börzei fellendülés az idén, akkor az igazi nyertesek a kétfajta konstrukció közül – az alapkezelő szerint – a nemzetközi részvényalapok lesznek. A pesti tőzsdére specializálódó alapoknak ugyanis még a kedvező nemzetközi klíma esetén is meg kell küzdeniük azzal, hogy a kormány többrendbeli beavatkozása nyomán a meghatározó külföldi befektetők ódzkodnak az itteni piactól. Orbán Gábor szerint éppen a rengeteg bizonytalansági tényező miatt valószínűleg a különböző részvény- és állampapír-befektetéseket keverő vegyes alapok lesznek a nyerők, azok ugyanis a változó körülmények között rugalmasan tudnak piacot váltani.
MűkincsbefektetőknekNAGY JÓZSEF AJÁNLATA
• XX. századi, már nem élő hazai művészek festményei
• Külföldön is ismert nevű magyar avantgárd festők művei
• Jó minőségű antik festmények, amelyek ára már ma legalább egymillió forint
• Antik ezüst tárgyak
• Sértetlen, nem restaurált XVIII. századi fajansz, Alt-Wien, meisseni porcelán
VALKÓ MARGIT AJÁNLATA
• A legmodernebb kortárs festmények
• Az ötvenesek művei, főleg ha nemzetközi referenciával rendelkeznek
• Nemrégiben elhunyt festők korai alkotásai
BIZTOSRA MENNEK. A befektetési alapkezelők nem kis bosszúságára a piac gyorsan megértette az itthon alig négy éve ismert úgynevezett unit-linked biztosítási konstrukciók “hívó szavát”. Ma már az ügyfél java részt a befektetési lehetőségre kérdez rá az ügynöknél, jelezve: a biztosítást más befektetési módozatokkal egyenrangúan kezeli – mondja Tunner János, az ÁB-Aegon életbiztosítási osztályvezetője.
A termék népszerűségéről sokat elárul, hogy a dinamikus növekedést mutató trendet sem a részvénypiac lejtmenete, sem az állampapírokon realizálható hozam csökkenése nem akasztotta meg. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az ügyfél tudja: máshol ugyanennyit érhet el az azonos eszközökre támaszkodó portfóliókkal, ám a biztosítási konstrukciónál – kellően hosszú lejáratú szerződés esetén – adókedvezmény is jár.
A biztosítók nem is takargatják, hogy tavalyi életbiztosítási díjbevételi áttörésüket – a harmadik negyedévi adatok alapján kalkulálva közel 45 százalékos volt a növekedés – a unit-linked szerződések megszaporodásával érték el. Az életbiztosítási piac legnagyobbjai – a Nationale-Nederlanden, az ÁB-Aegon, az OTP-Garancia és a Generali-Providencia – ez utóbbi üzletágban, azon belül is csupán a különösen jól menő egyszeri díjas termékeknél, egyenként 7-17 milliárd forint körüli díjbevételre tettek szert.
“Az mindenesetre kirajzolódik, hogy az ügyfelek inkább a biztonságra törekednek” – mondja Garamvölgyi Zoltán, az OTP-Garancia treasury főosztályvezetője. E cég statisztikái szerint a tavaly beáramlott pénz felét tették az ügyfelek a főleg állampapírt, kis hányadban részvényt tartalmazó tőkefedezeti alapokba, és további 40 százalékot a tisztán államkötvényekből álló eszközalapokba. Mindössze 5-5 százalék jutott tehát a hazai, illetve a nemzetközi részvényalapokra.
Ám a biztosítók eszközalapjait sem kerülték el a csapások. Noha 1999-ben egyes részvényalapok akár 40-42 százalékos hozamról számoltak be, 2000-ben a négy legnagyobb életbiztosító a részvényalapoknál mínusz 7-13 százalékot produkált, állampapíroknál pedig 9-13 százalékot hozott. És akkor nem árt emlékezni arra, hogy mindez bruttó hozam, amiből még, különböző költségek címén, sokat levonnak.
Akárhogy is, a unit-linked termék lesz a jövőben is a biztosítási piac slágere, nincs szakmai ok a növekedési ütem visszaesésére – mondják a biztosítók. A kérdés legfeljebb az, hogy a kliensek milyen eszközalapokba teszik a pénzüket. S bár ez a biztosítók számára közömbös – mondják -, számukra pusztán a befizetés a fontos, javaslatuk szerint az idén az ügyfelek többet fordíthatnának részvényalapokra, kiváltképpen akkor, ha kifejezetten hosszú távú, 10-25 éves szerződést kötnek.
KONVERGENCIA-PROFIT. Kiszámítható hozamot ígér 2001. az értékpapíroknál jóval nehezebben mobilizálható ingatlanbefektetések híveinek. Habár abban szinte minden szakértő egyetért, hogy a nagy ingatlanár-robbanásnak tavaly már vége szakadt, e megállapításhoz rögtön azt is hozzáteszik, hogy a piac egyes szegmenseiben továbbra is stabil, infláció fölötti árnövekedést lehetett elérni, és – az uniós árkonvergencia jegyében – a következő néhány évre is ez a várható trend. Vagyis, aki biztosan jövedelmező helyen szeretné tudni a pénzét, annak a legtöbben továbbra is az ingatlanpiacot ajánlják.
Ez a következtetés szűrhető le azokból az adatokból is, amelyeket a GKI Gazdaságkutató Rt. negyedéves ingatlanpiaci konjunktúra jelentésében tettek közzé. Az elsősorban a főváros számait összegző felmérés eredményei arról tanúskodnak, hogy a piaci szereplők becslése szerint tavaly a legnagyobb, mintegy 25 százalékos áremelkedést az építési telkek piacán lehetett tapasztalni, s ennek az óriási bummnak még messze nincsen vége, hiszen a várakozások erre az évre is túlkeresletet jeleznek előre. Molnár László kutatásvezető rámutat: a piac eddig is szinte kielégíthetetlen étvágyát tovább táplálja a kormány lakásépítkezéseket támogató politikája.
Ezek az intézkedések erősítik a keresletet a használt és az új lakások piacán is, ahol ugyancsak a túlkereslet a jelszó. A tavalyi 20-23 százalékos árnövekedés az idén ugyan valószínűleg nem ismétlődik meg, de a becslések szerint az új lakások még így is 14 százalékkal drágulnak, és a használt lakóingatlanok esetében is a pénzromlás ütemét meghaladó áremelkedést várnak.
ÁLTALÁNOS TRENDEK. A fővárosi trend – vagyis a telkek és lakóingatlanok piacán tartó töretlen felfutás – áttételesen vidéken is érezhető, habár a kutatók hozzáteszik, hogy nem csupán ingatlantípusonként, hanem kerületenként és régiónként is más-más piaci helyzetre kell számítani. Az agglomerációban pedig arra hívják föl a figyelmet, hogy mintha megkezdődött volna a nagy kitelepülés csillapodása, mert hiába csillagászatiak, egyes budai ingatlanárak már versenyképessé váltak a Budapest vonzáskörzetében lévő településeken tapasztalható irdatlan drágulás nyomán.
Az üzleti célú ingatlanok piacán egészen más a helyzet, hiszen ebben a szegmensben tavaly már egyértelműen érezhető volt a túlkínálat. Az eladási árak átlaga stagnált, igaz, piaci szegmensenként itt is jelentősek voltak az eltérések. Míg az iroda- és üzlethelyiségárak átlagosan 15-17 százalékkal emelkedtek, addig a raktárak és üzemcsarnokok a pénzromlás ütemét alig meghaladóan, 10-11 százalékkal drágultak. A várakozások ezen a piacon további keresletcsökkenést jeleznek előre, ami egyrészt az árak infláció alatti, vagy azt éppen csak kitermelő növekedésében, másrészt a bérleti díjak alakulásában mutatkozik majd meg.
Továbbra is álmos, szervezetlen és szabályozatlan ugyanakkor a hazai termőföldpiac. Kicsi a kínálat, szerény a kereslet, de a szakértők szerint ez a befektetési forma még mindig a többszörösét ígéri a banki betétek után elérhető hozamoknak.
A keresletet elsősorban a Dunántúlt favorizáló külföldi érdeklődők – osztrákok, németek, olaszok, hollandok, dánok – élénkítik, akik a tiltás ellenére különböző praktikákkal, legtöbbször magyar megbízotton (stróman) keresztül vásárolják fel az értékesebb földeket 50-100 hektáros nagyság felett. Előszeretettel keresik a külföldiek azokat a társaságokat, amelyek az 1994-es törvényi korlátozás előtt szereztek földet. Az alföldi régióban az agrárvállalkozók egymás között közvetlenül adják-veszik a földet, s az évente új tulajdonoshoz kerülő, országosan mintegy 100-150 ezer hektár becslések szerint 60-80 százaléka valamilyen formában “külföldi fennhatóságúvá” válik. Magyar pénzügyi befektetőt csak elvétve találni.
Elsősorban azért nincs ilyen típusú érdemi kereslet-kínálat, mert a földtörvény módosítása miatt jogi személy nem vásárolhat, csak természetes magyar személy birtokolhat (maximum 300 hektárnyi) földet. Sok potenciális befektető az uniós csatlakozással együtt járó liberalizációra vár. A politikai pártok nyomására azonban átmenetet kért a magyar kormány a piac felszabadítására, az azonban – állítják a szakértők – sokáig nem lesz tartható. Fűr Zoltán, egy termőföld-forgalmazásra és közvetítésre szakosodott vállalkozás képviselője szerint éppen ez a nyomott földár kínál két-három év alatt kockázatmenetes, a befektetetett összegre vetítetve 3-4-szeres hozamot. Az uniós földárak ugyan az agrártámogatás lefaragásával mintegy 30 százalékkal mérséklődnek majd, de a magyar föld, amely a jelenlegi uniós átlag nyolcadába-tizedébe kerül, a mainál 2-6-szor többet érhet majd. A szakértő szerint azok spekulálnak jól, akik az idén és jövőre még olcsón vásárolnak, mert a csatlakozás 2003-ra remélt időpontját jó fél évvel meg fogja előzni az első tömeges, árfelhajtó felvásárlási hullám.
