Januártól eggyel több okát számlálhatnák ia bankok, hogy ügyfeleik betéteit az eddiginél „busásabb haszonnal” – magasabb kamattal -, jutalmazzák, hiteleiket pedig olcsóbban mérjék. A jegybank ugyanis az év elejével 11-ről 7 százalékra mérsékelte a források után képzendő kötelező tartalékok mértékét. Ezzel kezdetét vette a bankárok régóta hallható panaszainak orvoslása. A hazai pénzintézeti vezetők ugyanis szerény jövedelmezőségük egyik fő indokaként emlegetik, hogy a források több mint egytizedének megbéklyózása nem hagy teret számukra nemzetközi mércével is versenyképes kamatok megállapítására, ezért gyakran veszítenek üzletet. A fennmaradó, szabadon kihelyezhető mintegy 90 százaléknyi forrásnak kell ugyanis olyan hatékonyan dolgoznia, hogy megkeresse saját költségeit és profitját, továbbá „eltartsa a kvázi keresőképtelen családtagot”, a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) elfektetett és csak szerényen kamatozó tartalékot is.
VÁLTOZÓ IDŐK. Új év, új tartalékráta. E megállapítás az előző évtized derekáról ismerősen csenghet ugyan bankár körökben, a mögötte meghúzódó tartalom azonban ezúttal egészen más, mint hat évvel ezelőtt. Míg az eredeti verzió 1995-ben a tartalékráta hónapról hónapra történő ad hoc változására utalt, addig a mostani intézkedés alaposan átgondolt stratégiai lépést takar. Az állandó ráta iránti igény csupán 1996-ban merült fel – ennek megteremtéséhez a monetáris politika eszköztárát is átalakították némileg -, azóta viszont a tartalékok kötelező mértékét mindössze egy alkalommal módosították, mégpedig tavaly júliusban, akkor 12 százalékról 11 százalékra vitték le. Ez azonban nem hozott lényeges változást a bankok jövedelmezőségében: hiszen az 1 százaléknyi összeg felszabadulásával mozgásterük ugyan növekedett valamelyest, ám a tartalékra már a korábbinál szerényebb kamatot fizetett a bankok bankja. A bankárok óhajának teljesítésében tehát évekre visszamenőleg a mostani az első érdeminek tűnő intézkedés. Nem meglepő, hogy a pénzintézeti vezetők túlnyomórészt üdvözlik e tavaly novemberben kelt jegybanktanácsi döntést. A módosítás hatásait illetően azonban már megoszlanak a vélemények a felek között. Az érintettek szembenállása természetes: míg a jegybank a vásárlóerő szabályozására, az infláció kézbentartására, illetve az uniós normák teljesítésére koncentrál, addig a hitelintézetek a profit növelésében érdekeltek. Az intézkedés célja, hogy javuljon a bankrendszer versenyképessége, és végső soron mérséklődjön a gazdaság egészét terhelő jövedelemelvonás. Az MNB mindezt persze úgy szeretné elérni, hogy ezalatt a hitelintézetek likviditása csak fokozatosan növekedjen. Ezt a célt szolgálja a kivitelezéshez választott eszköz is: a 4 százalékpontos ráta csökkentéssel felszabaduló, mintegy 200 milliárd forintot 5 éves államkötvény kibocsátásával köti le. Ezeket a papírokat a hitelintézetek egyetlen napig kötelesek tartani (2001. január 31-én), méghozzá a decemberi tartalékalapjuk 4 százalékának megfelelő mennyiségben, utána viszont szabadon értékesíthetik. Mindez azt jelenti, hogy az eladással egy-egy hitelintézet likviditása ugyan javulhat, de az egész bankrendszeré csupán az államkötvények 2006-os kifutásakor nőhet, vagy abban az esetben, ha az MNB lejárat előtt visszavásárolja azokat (hiszen addig a kereskedelmi bankok csak egymás között tudják adni-venni a papírokat). A konstrukció egy 5 éves opcióként is felfogható, amelynek lehívásával a jegybank a futamidő alatt bármikor növelheti a pénzkínálatot. A monetáris lépésnek természetesen van némi ára is az MNB-re nézve. A tartalékolás bázisát képző 5 ezer milliárd forintból a jegybank a korábbi 35-40 milliárd forintnál mintegy 10 százalékkal kevesebbet vehet ki a kereskedelmi bankok zsebéből – a tartalék csökkentésének és a kifizetendő kamatösszeg enyhülésének eredőjeként.
KötéskényszerA rátacsökkentéssel felszabaduló összeget lekötő kötvényeket az MNB 100 százalékos nettó árfolyam és az időarányos felhalmozott kamat figyelembevételével kínálja fel. A fizetendő kamatot félévente határozzák meg, annak mértéke a kamat megállapítását megelőző naptári hónap 3 és 6 hónapos diszkontkincstárjegy-aukcióin kialakult átlaghozam. A bankok az állampapírok kézhezvételének pillanatában a 6 hónapos Bubor és a 6 hónapos referenciahozam különbözetét bukják el. Ez jelenleg 41 bázispont, ami a 200 milliárd forintra vetítve valamivel több mint 800 millió forint, egy-egy pénzintézetre vetítve azonban nem számottevő a veszteség.
BEÁRAZÁS ELŐTT. A Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) kérdésünkre elmondták, hogy a tartalékolási szabály enyhítésével náluk csaknem 16 milliárd forint szabadul fel. A megvásárolandó állampapírok további sorsáról – kifutás előtti eladásáról vagy éppen megtartásáról – a pénzintézet menedzsmentje dönt. A vezető testület most úgy látja, e döntésre csak akkor kerülhet sor, ha a kötvényeket beárazza a piac. Véleményük szerint egyébként a jegybank azért is tette le a voksát a 2006-os lejáratúak mellett, mert az elmúlt időszakban likvid volt az ötéves papírok piaca. Bár ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy egy hasonló lejáratú, de változó kamatozású kötvény is az lesz. És persze nem a kötvények mindenáron való értékesítése a cél, névérték alatt nem szívesen válnának meg az értékpapíroktól. A kereskedelmi bankárok helyzete várhatóan nem lesz túl egyszerű. Szabó Ferenc, a Raiffeisen treasurerje szerint e kötvény piacát nagy kínálat és viszonylag alacsony árfolyam jellemzi majd.
A bankok jövedelmezőségét a tartalékokra fizetett kamat is befolyásolja. A forint alapú források után fizetett, jelenleg 6 százalékos kamat fenntartása esetén a bankrendszer teljesítménye – a tartalékolás költségének csökkenése révén – mintegy 8 milliárd forinttal növekedett volna, illetve ugyanekkora összeggel romlott volna az MNB pozíciója. Minden bizonnyal ezek a megfontolások állnak a jegybank másik intézkedésének a hátterében, mely szerint február elsejétől a tartalékok után fizetett kamat 2,25 százalékponttal mérséklődik. A bankrendszer jövedelmi helyzete azért még így is javul, bár szolidabb mértékben, mindössze 3,5 milliárd forinttal. A valóságban ennél kedvezőbb lehet a helyzet, mivel a bankok az irányadónak tekintett 2 hetes jegybanki betéti kamatoknál – ez jelenleg 11,75 százalék – magasabb hozamot is elérhetnek, ha ügyesen sáfárkodnak a szabaddá váló 4 százaléknyi résszel.
NÉMI TARTALÉK. Első nekifutásra kézenfekvőnek tűnik, hogy a bankok a keletkező pluszjövedelem egy részéről lemondjanak az ügyfelek javára, a betétekre fizetett kamatok növelésével, esetleg a kihelyezett hitelek díjának mérséklésével. Ám, úgy tűnik, ennek még nem jött el az ideje. „Talált pénz” – mondja Igaz Katalin, a Postabank treasuryjének vezetője. Szerinte a bankoknak ezúttal nem a kedvezőbb kamatkondíciók kialakításán jár az eszük, boldogan teszik zsebre ezt a kis pluszjövedelmet, hiszen a marzsok a közelmúltban jelentősen csökkentek. Hasonló véleményen van Varga Mária, a K&H osztályvezetője is. A betétekre piacvezetőnek számító, 10,5 százalékos kamatot fizető bank szakértője szerint is legfeljebb arra alkalmas a keletkező pluszjövedelem, hogy egy kis tartalékhoz jussanak a pénzintézetek. A piac ugyanis arra számít, hogy az MNB a közeljövőben érezhető mértékben csökkenti a refinanszírozási kamatlábat és az irányadó kamatokat, amit majd nem kell teljes mértékig az ügyfelekre hárítani, ha egy kevés tartalék lapul a bankok kincstárában.
Annak megjövendöléséhez sem kell különösebb jóstehetség, hogy az uniós elvárások szorításában a tartalékráta további csökkentéseire kerül sor a közeli jövőben. Még most is szakadék tátong ugyanis az új hazai ráta és az Európai Központi Bank (ECB) alá tartozó államokban megállapított 2 százalékos kötelező tartalékráta között. (Sőt, vannak olyan országok is – mint Kanada és Új-Zéland -, ahol egyáltalán nincs ilyen kötelező előírás.) Szabó Ferenc például a kereskedelmi bankok és a jegybank eddigi egyeztető tárgyalásai alapján arra számít, hogy az MNB már a nyáron újabb lépéseket tesz az uniós szinthez való közelítés jegyében. Azt illetően viszont nem táplálnak illúziókat a bankárok, hogy ennek az intézkedésnek a hatását maradéktalanul élvezhetik: szerintük a ráta további csökkenését ellensúlyozandó, a jegybank egyidejűleg kiszélesíti a tartalékköteles források körét. A majdani döntést egyébként a forint árfolyamrendszerével kapcsolatos elképzelések is lényegesen befolyásolhatják. Emiatt azonban már a tavasszal hivatalba lépő új jegybankelnöknek, Járai Zsigmondnak főhet a feje.
