Jó hírekről nem tudott

beszámolni az utóbbi időben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.#<# Sem a múlt év végén, sem pedig az új esztendő legelső lezáruló tranzakciója során nem sikerült megvalósítani elképzeléseiket: az Antenna Hungária részvénykibocsátása és a Malév meghívásos pályázata egyaránt kudarccal zárult. Ha hozzávesszük, hogy a szervezet felszámolása újra napirendre került, elmondható: nehéz napokat él át Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató és csapata. Az ÁPV Rt. vezetése persze mindent megtesz annak érdekében, hogy a kudarcokat megszépítsék. Ám a tények magukért beszélnek. Hiba lenne azonban minden rosszul befejeződött ügyben a vagyonkezelőre hárítani a teljes felelősséget, ám ugyaneny-nyire elfogadhatatlan lenne, ha eltekintenénk a dolgok alaposabb vizsgálatától, és hagynánk, hogy az ÁPV Rt. menedzserei mossák kezeiket. Tény, hogy mind az Antenna Hungária, mind pedig a Malév esetében kedvezőtlen időpontban került sor a tender kiírására. Az Antenna esetében még azt is el kell fogadni, hogy tranzakció tervezésekor nem lehetett előre látni a távközlési szektor világméretű mélyrepülését. Ezzel szemben a légi közlekedésben bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák jelentős része a Malév-tenderre hívás idején ismeretesek voltak. Az ÁPV Rt. utólagos szabadkozásával szemben tavaly októberben már világos volt, hogy a légügyi szövetségekben milyen változások mennek végbe, s a régió légitársaságainak lépéseiről szintén tudni lehetett. Ugyancsak felróható az ÁPV Rt. menedzsmentjének, hogy mindkét esetben enyhén szólva is megkérdőjelezhető magánosítási technika mellett döntött. Az Antenna Hungáriánál köztudomásúan szakmai befektető bevonására törekszik, ám mégis nyilvános kibocsátásos pályázatot írt ki. Érthető, hogy a pénzügyi invesztorok óvatosak voltak. A Malév potenciális befektetői pedig joggal kérték számon a jelenlegi tulajdonoson, hogy az áruba bocsátott cég tragikusan alultőkésített, a kimustrálás alatt álló szovjet gyártmányú TU-154-eseket leszámítva nem rendelkezik saját repülőgépekkel, így az egyetlen komoly értéknek csak a jogait lehet tekinteni. Sőt, arra sem tudott választ adni az ÁPV Rt., hogy milyen költségeket számít majd fel a ferihegyi repteret üzemeltető LRI a jövőben. Jóllehet a pályázat része volt Budapest regionális légikikötőként való fejlesztése. A kudarc okai tehát nemcsak abban keresendőek, hogy “súlyosbodott a nemzetközi helyzet”, hanem az ÁPV Rt. hibás stratégiaválasztásában is. Lehetünk jóindulatúak, és mondhatjuk: a politika ekkora mozgásteret engedett az állami vagyon kezelőjének. Ez azonban nem mentesít a felelősség viselése alól.