– A szilveszteri bálokat a többség felhőtlen szórakozásként éli át. Nem így a vendéglátásban dolgozók, hiszen ez csúcsszezon. Gondolom nem unatkozott.
– Általában sem szoktunk unatkozni, hiszen napi átlagban több mint háromszáz vendéget szolgálunk ki. Az viszont tény, hogy a szilveszter hagyományosan nagy feladatot jelent számunkra, tavaly – most már így kell mondani – az operaházi gálát mi rendeztük és a saját házunkban egy 350 fős vacsorát bonyolítottunk le. Az ilyen nagy rendezvények több szempontból is kihívást jelentenek számunkra, ám a legfontosabb az, hogy tartani tudjuk a Gundeltól megszokott magas minőséget.
– Azoknak a vendégeknek, akik túlságosan jól érezték magukat az óév utolsó napján, és másnaposan kezdték az új esztendőt, mit tud tanácsolni?
– Jó néhány receptúra ismert az ilyen jellegű problémákra. Vannak, akik C-vitaminból és kalciumból kevert koktélra esküsznek. Mások pedig az úgynevezett prairie oyster (préri osztriga) mellett teszik le a voksot. Ez egy olyan keverék, amely a tojás sárgája mellett ketchupot, worcester szószt és fűszereket tartalmaz. De kávézás közben pláne nem szabad elfelejteni, hogy egy jó fekete is rendbe hozhatja a gyomrot.
– Ha már a kávénál tartunk: miért van az, hogy a kávéházakban sokkal jobban ízlik? Ez a hely szelleme?
– Otthon nem igazán áll rendelkezésre olyan berendezés, amely 120 fokon 8 atmoszféra nyomás mellett működik. Márpedig az igazán jó presszókávéhoz erre van szükség. De a kávé minősége sem elhanyagolható. Mi is kísérletezgettünk, míg eljutottunk az igazihoz. Ez egy százszázalékos arabica kávé, amelyet azért is kifejezetten ajánlok, mert koffeintartalma csak 60 százalékos a megszokott keverékekhez képest és ezért napjában többször is élvezhető.
– Ilyenkor mindenki el szokta készíteni személyes és szakmai mérlegét. Milyen eredményre jutott?
– Valóban január elején szokás számot vetni az elmúlt és az éppen elkezdődött esztendőről. Ha egyáltalán voltak, mára már biztos elmúltak azok az idők, amikor ölbe tett kézzel lehetett várni a vendégre. Éppen ezért a legfontosabb feladatunknak azt tekintettük – s tekintjük a jövőben is -, hogy tudatosan szerepeljünk a piacon. Vagyis erősítenünk kell azt a képet magunkról, hogy a Gundel a megfizethető minőséget nyújtja. Minthogy alig néhány napja köszönthettük az 1992-es újranyitás óta nálunk járt egymilliomodik vendéget, azt hiszem, értünk el sikereket. Ami a jövőt illeti, szeretnénk egyre több sikeres rendezvényt szervezni. Azt látni kell, hogy az ilyen események költségvetésében egyre kisebb szerepet játszik az étel-ital, és ehhez nekünk alkalmazkodni kell.
– Ezen a piacon egyre nagyobb a verseny. Ez nem nyugtalanítja?
– A verseny általában élénkítően hat minden üzletágra. Most még abban a fázisban tartunk, amikor a piacon sok a szereplő és ezek jelentős része nem nyújt hozzáadott értéket. Ezeket én mobiltelefonos cateringnek nevezem, mert egy ilyen telefonszámon kívül semmit nem tudni róluk. Ezek ugyan most árharcra kényszerítenek minket is, de én bízom a minőség erejében.
– Magyar vendéglősként mit szól ahhoz az ötlethez, hogy az országimázs keretében világszerte magyar vendéglőket nyitnának?
– Túl sokat nem ismerek a tervekből. Attól azonban óvnék, hogy Magyarország jó hírét a világban nehéz, zsíros ételekkel próbálja bárki is öregbíteni. Ha egy gyanútlan vendéget töltött káposztával lepnek meg, amelyet ráadásul füstölt oldalassal készítenek, akkor az olyan, mintha egy afrikai ország sült szöcskékkel akarna magának Magyarországon híveket szerezni.
