Sok szó esik mostanában a Széchenyi-tervről: a kormányzat szerint csodaszer, sokan azonban kritizálják. Ön mit gondol a múlt héten beindult támogatási rendszerről?
– Üdvözlendő, ha a mindenkori kormány a gazdaság ösztönzésére törekszik. Éppen ezért örülök annak, hogy a kabinet, beváltva korábbi ígéreteit, beindította ezt a programot. Azzal különösen egyet tudok érteni, hogy az infrastruktúra fejlesztését támogatja így közpénzekből a Gazdasági Minisztérium. A Temic korábban Pécelen jelentős szerepet vállalt az ottani ipari park fejlesztéséből, és erre az agglomerációs településre éppen azért esett a választásunk, mert az M0-ás autópálya tervezett nyomvonala mellé esik. A program másik fontos része a beszállítók támogatása, s ezen a téren tényleg van tennivaló, hiszen saját tapasztalatból tudom, hogy nehéz az autóipari követelményeknek partnereket találni Magyarországon. A hazai beszállítóink aránya nem éri el a 9 százalékot, pedig logikus lenne, hogy a közelből szerezzük be azt, amire szükségünk van. És van még egy fontos szempont: egy ilyen gazdaságélénkítő programnak folyamatosnak kell lennie, nem szabad, hogy bármi – például egy esetleges kormányváltás – megakassza.
– A másik fejlemény, amiről mostanában sokat lehet hallani, az a minimálbér megemelése. A multikat ez persze kevésbé érinti, de a magyar vállalatoknál okozott nehézségeket.
– Nálunk valóban nem volt probléma a minimálbér megemelése, az alapbér 50 ezer forint felett van, az átlagos havi jövedelem 70 ezer forint lesz e kategóriában. Azt hiszem, jogos elvárás, hogy egy, az Európai Unióba tartó országban a törvényben rögzített minimálbér 300 német márka körül legyen.
– Nem vezet ez az ország kettészakadásához? Vannak olyan cégek, amelyek a 40 ezer forintnál nyugodtan többet tudnak adni, máshol viszont különböző trükkökkel még ezt a pénzt sem fogják kifizetni.
– Tisztában vagyok vele, hogy a magasabb munkaerőköltség megjelenik a magyar cégek áraiban. El fogjuk ismerni magyar beszállítóinknál ezt a változást is, s úgy látom, a hozzánk hasonló vállalatok ugyanezen az állásponton vannak. Más szektorokban nem ismerem a helyzetet és elképzelhetőnek tartom, hogy a textiliparban, a szolgáltatásban és a mezőgazdaságban gondot okozhat ez a kormányzati lépés, ám szerintem helyes volt ezt megtenni.
– Ha már a mezőgazdaságot említi: fogyasztóként Ön is kapcsolatba kerül ezzel az ágazattal. A nyugat-európai BSE-esetek ott a fogyasztói magatartás drámai változásához vezettek. Ön nem tart a kergemarhakórtól?
– Olvasom én is a híreket és természetesnek tartom, hogy az emberek védekezési ösztöne működésbe lépett. Magyarországról nem hallani még megbetegedett állatokról, de nagyon nyitott világban élünk. Németországban hosszú ideig biztosak voltak abban, őket nem érinti közelről a kór, s aztán dermesztően hatott, hogy mégis. Schröder kancellárnak döntenie kellett, hogy ez esetben 400 ezer gazda, vagy pedig 80 millió német polgár érdekét nézi. Azt hiszem elfogadható, hogy ilyen esetekben a fogyasztók mellett kell kiállni. Az pedig nemcsak agrárpolitikai összefüggésben tanulságos, hogy a témában felelős kormánytagoknak menniük kellett…
– Magyarországon viszont utazásai miatt orrolt meg a kormányfő az agrárminiszterre, de ez sokak szerint a választási harc része. Nem kezdődött el túl korán a kampány?
– Valóban, mintha túlpolitizált lenne a magyar társadalom. Ez addig nem baj, amíg a kiszámíthatóság, következetesség és a tisztesség jellemzi. Ami pedig az utazásokat illeti: le kell fektetni a szempontokat, ki, mikor, milyen osztályon, mennyi időre és mindenekelőtt mennyiért utazhat. Aztán pedig számon kell kérni a szabályok betartását. Csakúgy, mint a vállalatoknál.
