Tragikomikus jelenetek

sorozatát produkálja az egykor – igaz, nagyon régen – szebb napokat látott Független Kisgazdapárt.#<# A pártelnök egyszemélyes show-jának kiszolgáló személyzetévé degradált alakulat egyre-másra szegi meg a civilizált és modern politika írott és íratlan játékszabályait. Ezen a helyen elég, ha csak az utóbbi időkben nyilvánosságra került utazási jelentésekre, a pártdemokrácia teljes hiányára vagy a kisgazda minisztériumok nem túl rózsás teljesítményére gondolunk. A kisgazda jelenség is mutatja, hogy Magyarország még nem része az Európai Uniónak, akkor sem, ha ezt számos politikusunk, éppen a gazdasági sikerekre hivatkozva, többször megelőlegezte. Európa ugyanis nemcsak a külkereskedelmi nyitottságot és a versenyképes exportot jelenti, jóllehet ezek jelentőségét egyáltalán nem kívánjuk alábecsülni. Az unióhoz tartozás bizonyos politikai normarendszer átvételét is feltételezi, s ezzel a hazai politikai elit egy része még mindig adós. A Lajtán túli Európában ugyanis jóval kevesebb botrány és mellébeszélés is elég lenne ahhoz, hogy egy pártot kipenderítsenek a hatalomból. Arrafelé aligha lehetne tartósan a thaiföldi utazások hasznosságával érvelni – a kisgazda vezetésű agrárminisztérium államtitkára fél év alatt négyszer járt a távol-keleti országban -, ha a statisztikák feketén-fehéren mutatják: Magyarország thaiföldi agrárexportja tavaly 29 százalékkal csökkent. A vágyott unióban a magyar mezőgazdaságot sem lehetne sikertörténetként beállítani, amikor a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2000 harmadik negyedévében – az előző év hasonló időszakához képest – 7,9 százalékkal esett vissza az agrártermelés, miközben, ugyanezen időszak alatt, az ország bruttó hazai terméke 4,5 százalékkal nőtt. S persze az unióba tartó Magyarország politikusainak számot kell vetni azzal is, hogy a koalíciós kormányzás közös felelősséggel is jár. A kisgazdapárt botrányos közszereplése nem a belső lázadók színre lépésével kezdődött; az – mondhatni – bele volt “kódolva” a koalíciós szerződésbe. A Fidesz-MPP sokáig asszisztált ahhoz a politikához, amelyet most maga is össztűz alá vesz, az elfogadott kétéves költségvetéssel a tarsolyában immár talán a kisebbségi kormányzástól sem riadva vissza. Az FKgP-vel kötendő választási szövetséget ma már felejteni kívánó legnagyobb kormánypárt vezetői érzik: ha nem távolodnak el a kisgazdapárttól, maguk is a bohózat részévé válnak.