Göteborgban, az Európai Unió (EU) hétvégi csúcstalálkozóján eldőlt, hogy a közösség tagországai még az idén ratifikálják a kiotói egyezményt.#<# Az 1997-ben született megállapodás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak nagyarányú csökkentését írja elő az iparilag fejlett országoknak, hogy ennek révén megfékezhessék a globális felmelegedést. Ám a tizenötök állam- és kormányfőinek találkozója előtt egy másik csúcs is lezajlott a svéd városban, mégpedig az unió vezetői és George Bush amerikai elnök között. Ott arra derült fény, hogy Kiotó ügyében továbbra sem szűkült az Európát az Egyesült Államoktól elválasztó szakadék. Bush ismét egyértelműsítette, hogy Washington nem hajlandó “az amerikai gazdaság érdekeit sértő, mellesleg tudományosan is megkérdőjelezhető alapokon álló” egyezmény ratifikációjára. Különösen addig nem, amíg a megállapodás a fejlődő országokra – köztük olyan jelentős kibocsátókra, mint Kína vagy India – nem vonatkozik. Igaz, az EU sem lehet különösebben büszke eddigi teljesítményére. A tizenöt tagország közül mindmáig csupán Nagy-Britannia és Németország csökkentette a szóban forgó gázok kibocsátását, mégpedig úgy, hogy utóbbi esetében ez az amúgy örvendetes fejlemény kizárólag a keleti tartományokban található, elavult nehézipari létesítmények bezárásának a következménye. Mindazonáltal az öreg kontinensen legalább szavakban már jelen van az eltökéltség, s ha a tizenötök nyomást akarnak gyakorolni az Egyesült Államokra, alighanem hamarosan konkért lépésekre is rákényszerülnek.
