Nagy nap volt 2000. április 3-a a Mol Rt. történetében és főként Csák János, a cég akkori elnökének életében. A magyar olajtársaság akkor jelentette be, hogy irányító részesedést szerez a pozsonyi Slovnaftban. Csák a nemzetközi sajtótájékoztatón angolul beszélt, ami nemcsak meglepte, de láthatóan zavarta is a szlovákiai magyar sajtó megjelent képviselőit, hiszen a szlovák menedzserek beszédüket szlovákul tartották. A pozsonyi Magyar Szó munkatársa szóvá is tette ezt, amire Csák azt válaszolta, hogy egy nemzetközi szereplésre vállalkozó társaság menedzsmentjének angolul kell komunikálnia.
Politikai síkonOrbán Viktor Magyarország első olyan miniszterelnöke, aki nemcsak ért angolul, hanem aktívan kommunikál a világ első számú közvetítő nyelvén. Nemzetközi publikum előtti fellépései éppen ezért kifejezetten sikeresek. Kormányára azonban már nem jellemző ez, a pénzügyi tárca élén álló Varga Mihály ugyan ért angolul, s még egyszerű kommunikáció folytatására is képes, de nyelvtudása a Járai Zsigmondtól megszokott – és időközben elvárttá előlépett – szintet meg sem közelíti. (A tárca eddigi vezetői közül a tolmácsok egybehangzó véleménye szerint Bokros Lajos áll a képzeletbeli dobogó legfelső fokán, aki a szakmai nyelv alkalmazásában még a hivatásosokat is lekörözte.) Az angol nyelv aktív ismerete fontos lenne Stumpf István kancelláriaminiszter számára is, aki egyre inkább az információs társadalom hazai protagonistájának szerepére pályázik, ám ez a hagyományosan angolul kommunikáló közegben magyar nyelven nehézkes. Angoltudás szempontjából a szocialisták is “rosszul” választották ki miniszterelnök-jelöltjüket: Medgyessy Péter franciás, miközben a korábban diplomatakarriert befutó Kovács László magas szinten beszél angolul, s a Londonban egy évtizedet letöltő Németh Miklósnak sem okoz gondot az angol kommunikáció.
TUDATOSAN. A magyar vállalati felsővezetők között biztos nem a Mol akkori elnöke (jelenleg a CA IB magyarországi első embere) beszél legjobban angolul, de vélhetően ő viszonyul a legtudatosabban a nemzetközi kommunikáció első számú, és lassan egyetlen nyelvéhez. Ezt mutatja az is, hogy 1997-ben amerikai szépirodalom fordítására vállalkozott: Robert M. Pirsig, a kultikusnak számító író második nagyregényét, a Lillát ültette át magyarra.
A nagy cégek irányitásában terjed az angol nyelv ismerete, sőt a kilencvenes évek második felétől a felső menedzsmentben többen beszélnek angolul, mint németül. Az MTA Politikatudományi Intézetének felmérése azt mutatja, hogy míg 1993-ban a felsővezetők 64 százaléka beszélt németül és csak 46 százaléka angolul, addig 1997-ben – a felmérés következő időpontjában – már enyhe, igaz, még a hibahatáron belüli, 1 százalékos “előny” mutatkozott az angol nyelv javára: a gazdasági elit 58 százaléka tudott angolul, s már csak 57 százalék beszélt németül. Az 500 millió forint feletti forgalmat generáló cégek topmenedzserei között végzett vizsgálat viszont már egyértelműen azt mutatja, hogy ebben a körben Magyarországon is az angol a legnépszerűbb nyelv: a megkérdezettek 52 százaléka tud angolul, németül pedig 47 százalék.
A trendváltás a gazdasági elit nyelvtudásában annál is inkább figyelemre méltó, mert – dacolva a világtendenciákkal – a lakosság teljes körében végzett felmérés szerint még mindig többen beszélik a németet, mint az angolt. A Tárki tavaly év végi vizsgálata amúgy igen sanyarú képet fest a magyarok nyelvtudásáról. A teljes felnőtt lakosságnak csupán 17 százaléka beszél németül, és ennél is kevesebb, mindössze 13 százalék az angolul tudók aránya. Ennél is elkeserítőbb képet mutat, ha a “nagyon jól” tudók arányát böngésszük. Ebbe a kategóriába – saját bevallásuk szerint – a felnőttek 2, illetve 3 százaléka tartozik, attól függően, hogy az angol- vagy németnyelv-tudásról kérdezték őket.
HÁTRÁNYBAN. Jóllehet a gazdasági elit sokkal felkészültebb a globalizáció nyelvi kihívására, még a vezetők körében is igen magas – a válaszadók negyedére rúgó – az idegen nyelvet egyáltalán nem beszélők aránya. A Politikatudományi Intézet friss adatai egy még nyugtalanítóbb tendenciát is felfednek: 1988 és 2001 között 16 százalékkal, 8,8 százalékról 24,7 százalékra nőtt a nyelvet nem beszélők aránya ebben a körben. A poliglottok aránya is erőteljesen megcsappant: míg az “átkosban” 29 százalék tudott 3 vagy több nyelven (igaz, ezek közül az egyik többnyire a mindenki számára kötelezően tanított orosz volt), addig az uniós csatlakozás küszöbén, egy minden eddiginél “összezsugorodottabb”, az angol nyelvet immár igazi lingua francaként kezelő globalizált világban a felső- vezetőknek még mindig kevesebb mint kétharmada tud legalább egy nyelvet, s alig több, mint 10 százalék azok aránya, akik 3 nyelven tudnak.
