Nem késlekedik a Nemzeti Színház társulata: január 2-a óta folynak a próbák a még befejezés előtt álló épületben. #<#Tehetik, hiszen nemcsak a körülmények biztosítottak, hanem a mintegy 2,4 milliárd forintot kitevő költségvetési támogatás is, amelynek több mint 60 százaléka a bérekre, honoráriumokra megy el. A szakma természetesen megosztott ez esetben is, hiszen ez az összeg nagyságrendileg magasabb, mint a fővárosi nagyszínházak büdzséje. Összehasonlításul a Vígszínház "mindössze" 800 millióból gazdálkodhat. Igaz, mint azt a napokban több illetékes is kijelentette, az összeg folyósítása még korántsem biztos. Színháztudományi szakemberek a Figyelő Plusz kérdésére a történelmi „szokással” is magyarázzák ezt a nagyvonalúságot: a több mint 160 éves Nemzeti végül is a kezdetektől közpénzekből működött. Születése pillanatában leszögezték alapítói, hogy hivatása van, s azóta mindig is éberen őrködtek azon az illetékesek, hogy hivatását maradéktalanul betöltse. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy abban már megoszlottak – és ma is megoszlanak – a vélemények, hogy mi a Nemzeti Színház feladata. Egyes szakemberek szerint ideális épületben a színházművészet legmagasabb színvonalát jelentő előadások létrehozása. Erre a másik oldalról természetesen az a válasz, hogy a név nem pusztán jelzős szerkezet, mert akkor nevezhetnénk például Minőségi Színháznak is. Ami tény: az EU-csatlakozás ideológiája és a multikulturalitás eszméje sokakban a multinacionális cégek ízlésdiktatúrájává torzult, ami viszont a színház esetében egyelőre nem tapasztalható. A színház ugyanis sohasem volt az elitkultúra része, mi több – tekintsünk csak végig a hányattatásain – még a Nemzetinek sem adatott meg, hogy valódi szellemi műhellyé, az írók és a színház közös alkotóhelyévé váljon. Ehhez ugyanis egybehangzó szakmai vélekedés szerint elsősorban sok-sok pénz szükségeltetik, míg az elkötelezettség második helyre szorul. Anyagi lehetőségeit illetően a Nemzeti a most közzétett adatok szerint immár „EU-konform”, a többi pedig az első premier után kiderül.
