Bővül a lista. Az Arthur Andersen az Enronnal keveredett botrányba, korábban pedig a Sunbeammel és a Waste Managementtel. A KPMG a Xeroxszal. Most már a PwC-nek is megvan az az ügyfele, amely rossz fényt vet a könyvvizsgáló cégre: a Tyco International. Ahogyan lassanként lelepleződik a Tycónál elkövetett megannyi vétség, egyre forróbb lesz a levegő a társaság pénzügyi jelentéseit nyolc éven át hitelesítő auditor körül.
A manhattani körzeti ügyész vádja szerint Dennis Kozlowski, a Tyco ex-vezérigazgatója és Mark Swartz volt pénzügyi igazgató 600 millió dollárral rövidítették meg a vállalatot és befektetőit. Ha ez igaz, hol voltak akkor a könyvvizsgálók? Sokan vizsgálják a PwC által a Tycónak végzett munkát, hogy választ kapjanak erre a kérdésre: az Egyesült Államok adóhivatala, a szövetségi értékpapír-piaci felügyelet (SEC), peres ügyvédek serege az ország különböző városaiban, valamint maga a Tyco is, amely egy törvényszéki könyvvizsgáló céget fogadott fel könyveinek ellenőrzésére.
Lynn E. Turner, a SEC volt számviteli főnöke különösen felháborítónak tartja, hogy a PwC nem parancsolt megálljt, amikor a Tyco elengedett közel 100 millió dollárnyi, a vállalat vezetőinek juttatott hitelt, amelyet egyik leányvállalatának tavalyelőtti első nyilvános részvénykibocsátásának bevételével szemben könyvelt el.
ADÓTANÁCSOK. Ráadásul a PwC-nek a Tycóhoz fűződő kapcsolata messze nem merült ki a könyvek auditálásában. A Tyco nyereségnövelési stratégiájában régóta fontos elem a fizetendő adó csökkentése, és a PwC ennek felkutatásában is jócskán kivette a részét. Tavalyi kimutatása szerint 13 millió dollárt kasszírozott a Tycótól a könyvvizsgálatért, de még ennél is többet, 18 milliót kapott tőle az adószakértői munkáért. E díjat azzal érdemelte ki, hogy “segített a Tycónak az amerikai adók tervezésében, továbbá előkészítette és felülvizsgálta az Egyesült Államokon kívüli adózást több mint 80 országban” – tájékoztat a Tyco szóvivője. Ezenkívül a PwC “minden negyedévben ellenőrzi a Tyco adóosztályának az adórátáról készített elemzését”.
A PwC által végzett adószakértői munka és ennek az audittal való összefüggése azért különösen érdekes, mert a Tyco 1997 óta Bermudán van bejegyezve, és több tucatnyi leányvállalatot tart fenn más offshore adóparadicsomokban. Ezzel a struktúrával százmillió dolláros nagyságrendben takarított meg egyesült államokbeli adókat, komoly versenyelőnyre téve szert ezáltal. Saját közlése szerint egyedül a múlt évben 600 millió dollárt spórolt adókon.
Bár a könyvvizsgáló cégek körében bevett gyakorlat, hogy egyszerre dolgoznak auditorként és adózási tanácsadóként, e kettős szerepet ma már nagyon sokan bírálják. Miután a PwC pontosan ezt a két tevékenységet folytatta párhuzamosan a Tycónál, egyáltalán nem kizárt, hogy érdekütközésre derül fény. A kettős szerep kritikusai szerint az adószakértő gyakran segít ügyfeleinek abban, hogy jogi furfangokkal csökkentsék adójukat. Az adott társaságoknak azután fel kell becsülniük adószámlájukat, és tartalékokat kell képezniük annak megfizetésére. Amennyiben bizonyosak abban, hogy becsült adómegtakarításaik realizálódnak, elég csak egészen keveset tartalékolniuk arra a valószínűtlen esetre, ha azok valamiért mégis elmaradnának. A megtakarítási és tartalékolási becslések pontosságát végül az auditor ellenőrzi, amely azonban a Tyco esetében éppen az adózási tanácsadást is nyújtó PwC volt. “Olyan ez, mintha eladnék valamit, aztán én magam hitelesíteném. Jókora érdekellentétről van szó” – mutat rá a visszásságra John L. Buckley, a képviselőház költségvetési bizottságának demokrata párti tanácsadója.
CélkeresztbenA Tyco számára végzett munkája miatt a PwC több fronton is kényelmetlenségekkel néz szembe:
• A SEC újra vizsgálni kezdte a Tyco számvitelét, beleértve a vezetők javadalmazását is; a vizsgálat kiterjedhet a vállalat pénzügyi jelentéseit hitelesítő PwC-re
• Peres ügyvédek 27 esetben csoportos keresetet nyújtottak be a Tyco ellen, és rövidesen a PwC is az alperesek közé kerülhet
• Az adóhivatal gyanúja szerint a Tyco a jogszabályokat megsértve támaszkodott offshore leányvállalataira a cégen belüli hitelezéseknél, a PwC ugyanakkor tavaly – az auditálás díjaként kiszámlázott összegen túl – 18 millió dollárt kapott a Tycótól adószakértői munka fejében
KETTŐS SZEREP. Noha egyelőre nem ismeretes, követett-e el bármilyen szabálytalanságot a PwC a Tycónál, a kettős szerep mindenképpen kérdéseket vet föl a munkáját illetően. Lynn Turner elolvasta azt a nemrég a SEC-hez benyújtott jelentést, amelyben a Tyco a volt vezérigazgató belső vizsgálatát foglalja össze, s azt vette észre, hogy a 96 millió dollár elengedett adósságból 41 milliót “szövetségi jövedelemadó-hátralékként” tüntettek fel a mérlegben. “Képtelen vagyok megérteni, hogy ezt hogyan nem vették észre” – háborog Turner.
Most, hogy a Tyco új vezetése igyekszik úrrá lenni a problémák sokaságán, eme potenciális érdekkonfliktusra még nagyobb figyelem terelődhet. Edward D. Breen vezérigazgató szeptember végén bejelentette, hogy a várható 2002-es adórátát 22 százalékra emelik az előző menedzsment által alapul vett – rendkívül alacsonynak számító – 18,5 százalékról. Emiatt az idén 160 millió dollárral kisebb lesz a nyereség.
A Tyco nem az egyetlen auditügyfél, amelynek ügyletei árnyékot vetnek a PwC teljesítményére. A MicroStrategy szoftvercég nem egészen két éve peren kívüli megegyezést kötött a SEC-kel, elismerve, hogy megsértette a számviteli szabályokat és eltúlozta nyereségét. A távközlési eszközöket gyártó Lucent Technologies jelenleg is vizsgálat alatt áll számviteli szabálytalanságok gyanújával. Emellett már magának a PwC-nek is volt ügye a hatóságokkal: júniusban vállalta, hogy több információt szolgáltat az adóhivatalnak az offshore-menedékekről és az ott befektető cégekről, illetve – az adóhatóság szavaival élve – befizet egy “jelentős összeget”.
Egy, a Tycóéhoz sokban hasonlító 1998-as esetben az amerikai adóbíróság elmarasztaló ítéletet hozott a kanadai Laidlaw cég ellen, amelynek akkor a PwC egyik elődje, a Coopers & Lybrand volt a könyvvizsgálója és adószakértője. A bíróság megállapítása szerint a Laidlaw a Coopers tanácsára túl nagy levonásokat tüntetett fel amerikai adóbevallásában az offshore leányvállalatoktól kapott hitelek kamatai címén. A Laidlaw több millió dollárt fizetett az Egyesült Államoknak.
HITELLÁNC. Fennáll annak a lehetősége, hogy a Tycóból – egy volt adóügyi tisztviselő megfogalmazása szerint – “Laidlaw 2” válik. Hasonlóan a Laidlaw gyakorlatához, a Tyco egy luxemburgi bejegyzésű leányvállalatán, a Tyco International Groupon (TIG) keresztül finanszírozza adóssága nagy részét. A TIG újrahitelezi a pénzt az Egyesült Államokban és más magas adózású országokban található Tyco-részlegeknek. De ahhoz, hogy ne akadjanak fenn az adóhivatali vizsgálaton, ezeknek a társaságon belüli hiteleknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak, köztük az adósság/tőke hányadosnak. Szeptember végi tájékoztatóján Breen elismerte, hogy a Tyco ellenőrizte az adósság/tőke mutatókat, és azok, mi tagadás, nem voltak rendben. A vállalat ezért kénytelen volt újratőkésíteni néhány offshore érdekeltségét, így viszont csökkent az adózási céllal leírható kamatok összege. Ennek következménye az idei magasabb adó.
Tekintettel azonban a Tycóhoz fűződő kiterjedt kapcsolataira, szinte bizonyos, hogy a PwC-nek végül fizetnie kell. A részvényesek eddig 27 csoportos pert indítottak a Tyco ellen a tőzsdei érték idei 90 milliárd dolláros zuhanása miatt, s bár a PwC neve mindmáig egyik keresetben sem szerepel, több ügyvédi iroda is számít arra, hogy előbb-utóbb felkérést fognak a kapni a cégtől védelmének ellátására.
Azt senki nem hiszi, hogy a PwC ugyanúgy belerokkan a Tyco-ügybe, mint az Arthur Andersen az Enronnál történt iratmegsemmisítésbe. Ám az elkövetkező hónapokban a cég bizonyosan sok kemény kérdéssel szembesül majd.
