Teljesen alaptalan az a vád, hogy a feltételek kialakításával egy meghatározott vevőt kívánnának előnyhöz juttatni – egyik sajtónyilatkozatában tavaly júniusban, tehát még az Orbán-kormány idején, ezekkel a szavakkal cáfolta Faragó Csaba, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. akkori elnök-vezérigazgatója, hogy a milliárdos ingatlanvagyonnal bíró állami diplomata ellátó társaságot, a CD Hungaryt az OTP Banknak kívánnák eladni.
A pályázat „testre szabása” körüli gyanút azonban nem sikerült eloszlatni, sőt a kérdőjelek egyre szaporodtak. A tenderen ugyanis az OTP Bank-csoport egyik cége, a – 76 százalékban az OTP Ingatlan Rt., 24 százalékban pedig a szintén csoport-tag Bankcenter No1 tulajdonában lévő – Magyar Ingatlan Befektető Kft. nyert, amelynek a vételár 50 százalékára a bank, a maradék részre pedig a közvetlen tulajdonosok adtak hitelt. A végső, 18,2 milliárd forintos bevétel az ÁPV Rt. által meghatározott ársáv legalja volt, az állam az aranyrészvény kivételével eladott cégéért alig 2 milliárddal kapott többet, mint amennyit minimum – a nullszaldót éppen biztosító – árként meghatározott. Hiába volt a Magyar Ingatlan Befektető Kft. az egyedüli jelentkező, az áron aluli értékesítés gyanúját erősítette, hogy a piaci szakértők is leginkább 18 és 30 milliárd forint közé tették a cég értékét.
KÉTKEDŐK. A privatizáció mögött háttéralkut gyanítók táborát tovább gyarapíthatta az, hogy a nyertes pályázat után, ingatlanvagyonának, tavaly októberben Simicska Lajos, a Fidesz egykori gazdasági igazgatója az OTP Lakástakarékpénztár Rt. elnök-vezérigazgatói posztjára „ejtőernyőzőtt” (majd utóbb a vesztes parlamenti választás után „saját kezdeményezésére” távozott onnan). A kétkedőket ezek után aligha győzi meg a CD Hungary „kálváriájának” legújabb állomása, a cég most bejelentett továbbértékesítése. A pénzintézet vezetői azt hangsúlyozzák: a cégvásárlást kinyilvánítottan rövid távú, tisztes haszonnal kecsegtető befektetésként kezelték. Azt azonban elsimerik: a jelenlegi vevő nem minden előzmény nélkül került a „képbe”.
CSAK POSTÁSOK VOLTAK? A pénzintézet múlt héten közölte, hogy üzleti titoknak minősített vételár ellenében, a saját ingatlanalapjába „átpakolt” 11 épület kivételével, különösebb pályáztatás nélkül, a 20 millió forintos alaptőkével rendelkező Szinva 2001 Rt.-nek adják el a jelenleg is 120-130, a főváros legértékesebb helyein lévő, többnyire nagykövetségi ingatlanokkal feltöltött CD Hungaryt. Az új tulajdonos referenciáit és tőkeerejét látva az állam, így utólag visszatekintve, egyenesen a saját alkupozícióit rontotta, amikor – az egymilliárdos bánatpénz megkövetelésével, a részletfizetéses és a kárpótlási jegyes vásárlás kizárásával – csak a nagy tőkeerejű vevőket vette számításba, ráadásul az ország nemzetközi kapcsolatait is érintő cég eladásánál az ingatlanberuházás és -üzemeltetés során vagy a diplomáciai tevékenységek kiszolgálásában szerzett tapasztalatot külön előnyként értékelte. Efféle korlátozások nélkül talán nagyobb lett volna az érdeklődés, s magasabb a vételár. Annak ellenére, hogy a privatizált vagyon utóéletéhez az ÁPV Rt.-nek nem sok köze van, a jelek szerint az állami vagyonkezelő időközben teljesen kicserélődött vezetését is meglephette az OTP Bank-csoport bejelentése, mindez ugyanis más megvilágításba helyezi a magánosítás körülményeit. Sajtóinformációk szerint az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága most ingatlanszakértőkkel is meg akarja vizsgáltatni a privatizációt, legfőképpen azt, hogy a magánosításhoz kapcsolódóan kimutatható-e jelentős értékaránytalanság.
Nagy kérdés az is, hogy a döntéshozók közül ki, mennyit tudott arról a furcsa, írásba nem foglalt „úriemberi megegyezésről”, amellyel az OTP-csoport belevetette magát ebbe az üzletbe. Wolf László, a pénzintézet kereskedelmi banki divíziójának vezetője ugyanis a Figyelő kérdésére elismerte: a Szinva 2001 Rt. fő tulajdonosa, Garancsi István volt az a befektető, aki a CD Hungary megvásárlásának ötletével megkereste a pénzintézetet, menedzselte az egész ügyletet, részt vett a pontos üzleti konstrukció kidolgozásában. A konkrét válasz elől Wolf ugyan kitért, de gyanítható az is, hogy Garancsi a kockázatviselésből saját vagyonával is részt vállalt, s végül biztosította az OTP-csoport számára a tisztes haszonnal történő kivonulás lehetőségét. A bank a befektető elmúlt egy évben végzett munkája ellenében aztán csak vele tárgyalt az eladáskor. A pénzintézet egyébként tényleg nem hagyott kétséget afelől, hogy rövid távú befektetésnek szánja a CD Hungaryt, mondván: kereskedelmi bankként nem kíván hosszabb ideig 20 milliárd forintos vagyont ingatlanban lekötni. A hasznot leginkább az értékesítéskor elérhető nyereségen, a megvásárláshoz a saját cégének nyújtott – és most az új tulajdonos által is átvállalt – hitel kamatmarzsán, valamint az ingatlanok üzemeltetésével, karbantartásával, foglalkozó leánycégeinek nyújtott üzletek hosszú távú hasznán kívánja besöpörni, az ingatlanok várható stabil hozamát és értéknövekedését legfeljebb az eladási árban kívánja érvényesíteni. Wolf László szerint mindezek összességében már az idén közel milliárdos profitot hoztak a pénzintézetnek a mindössze egyetlen esztendő alatt végigpörgetett ügyleten.
KI NEVET A VÉGÉN? Nem világos persze, hogy pontosan milyen szerepet játszott Garancsi István az ügylet – a finom banki megfogalmazás szerinti – „menedzselésében”, hogy ennek a közvélemény által eddig nem igazán ismert üzletember mi módon tudta „előőrsnek” megnyerni az ország legnagyobb pénzintézetét, s miként sikerült magának olyan pozíciót kivívni, hogy a bank egy év elteltével kizárólagosságot biztosított számára a CD Hungary értékesítése során. Mindenesetre tény, hogy az ügyleten egyelőre csak az esetleges veszteségeit vizsgáló állam és a közel milliárdos profitot elkönyvelő OTP-csoport után – nem megfeledkezve az ingatlanpiaci kockázatokról sem – a lánc végén ő az, aki hosszabb távon a legtöbbet nyerheti az üzleten. A CD Hungary vezérigazgatója már egy tavalyi nyilatkozatában 25-30 milliárdra becsülte az ingatlanvagyon piaci értékét, ráadásul a társaság tulajdonosa olyan magas értékű ingatlanoknak a birtokosa is egyben, mint például a brit nagykövetség belvárosi főépülete.
A tavaly az Omker Orvosi Műszerkereskedelmi Rt.-t és a társasággal az ingatlanok hasznosítására létrehozott Omkering Kft. többségét megszerző Garancsi István jelenleg az Esztergom és Vidéke Takarékszövetkezet elnöki posztját tölti be, a pénzügyi piacon azonban leginkább arról ismerik, hogy a Takarékbróker vezérigazgatója volt. A CD Hungaryt megszerző Szinva 2001 Rt.-t Hernádi Zsolttal közösen alapították alig néhány hónappal azelőtt, hogy a diplomataellátó cég privatizációs pályázatát kiírták volna, és a Mol-elnök az Rt.-ben egészen 2002 júliusáig felügyelőbizottsági tagságot is betöltött. A cégjegyzésre jogosultak között volt a korábban a Postabank befektetési igazgatójaként dolgozó, majd a Raiffeisen Befektetési Alapkezelőt irányító, később a Láng Holdingnál vezetőként megforduló Szigeti Zsolt, aki ezt a pozícióját a CD Hungary igazgatósági tagságára, majd vezérigazgatói állására cserélte föl.
TAKARÁSBAN. Kérdések tehát bőven akadnak a CD Hungary privatizációja és továbbértékesítése körül, ezek megválaszolásában a nyilatkozattól elzárkózó Garancsi nem kívánt közreműködni. Így nem sikerült eloszlatni a gyanút az ügylet végső haszonélvezőinek körét illetően sem. Simicska Lajos OTP Ltp-s kinevezését ugyanis a piac afféle jutalomként értékelte a diplomataellátó sikeres privatizációjáért – elképzelhető tehát, hogy a nagy hasznot, a mostani vásárló „takarásában” a tranzakció igazi kiagyalói, politikusok és befektetők seprik be.
