Azok a szakértők mentek tutira, akik a hét végén a következőt mondták a várható piaci folyamatokról: nagy lesz a volatilitás, jelentős kilengésekre lehet számítani. Hétfőn délben annyi látszik, hogy Európát csak néhány percre nyugtatta meg igazán az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja, a tőzsdék újra esni kezdtek, s lényegében átdobták a labdát a Wall Streetnek.
Úgyis mindig ott dől el a piaci trend, legyen így most is. Biztosnak látszik a többszázalékos mínusz Amerikában is a nyitáskor, a folytatást illetően azonban legalább annyi érvet lehet találni a felpattanás, mint a további esés mellett.
A piacok múlt heti zuhanása azzal esett egybe, hogy az európai problémák súlyosbodásához társultak az amerikai recessziós félelmek. Amíg csak Európa küzdött a maga adósságválságával, a Wall Street időnként megingott ugyan, de az amerikai cégek eredményességétől vezérelve időről időre túllépett a problémán, s hosszú ideig kitartott az emelkedő trend. Ez pedig átragadt Európára is, mert az irányt New York mutatja.
A múlt héten a kettős csapás alatt estek nagyot a piacok, s a hét végére annyi bizonyossá vált, hogy az óceán mindkét partján kétségbeesetten próbálják az illetékes gazdaságpolitikusok és bankárok nyugtatni a befektetőket, javítani a hangulatot. Amerika továbbra is sokkal jobb helyzetben van. A Wall Street jelzéseit ott mindig komolyan veszik. Mivel a fél ország vagyona részvényekben van, a politikusok is nagyon utálják az eső árfolyamokat. Eddig a piac nem túl sok nyomást gyakorolt Washingtonra, hogy kezdjen valamit az adóssághegyekkel, most viszont, látva az európai fejleményeket, illetve a recessziós veszélyt, a politika kénytelen lesz változtatni. Európában sokkal nagyobb gondok vannak, lényegében az eurózóna életképessége a tét. Amerikában még lehet jó pár adu a tarsolyban a piac megnyugtatásához, Európában azonban félő, hogy a puskapor javát ellőtték a hétvégén a „mindent megteszünk“ szlogennel és a kötvényvásárlási programmal.
Amerika tehát ébredezik, s újabb nagy mínusszal nyit, majd mutatja a további irányt. Íme néhány szempont, melyeket szabadon súlyozva bárki mérlegelheti, hogy a következő napokban megfordulhat-e a tendencia, vagy további esésre, esetleg pánikra érdemes-e felkészülni.
Emelkedés melletti okok:
• Lehet bízni abban, hogy a gazdaságpolitika alakítói vették a figyelmeztetést mind Európában, mind Amerikában. Remélhetőleg legalább időlegesen háttérbe szorulnak a népszerűségi szempontok, s a válság profi kezelésére koncentrálnak.
• Noha nőtt azoknak a szakértőknek a száma, akik szerint Amerika visszasüllyedhet a recesszióba, arányuk még mindig 30-40 százalék körül van az egyes felmérésekben. A lassulás pedig nem indokol ekkora esést. A piacok túladottak, szükség van a felpattanásra.
• Az amerikai cégek értékeltségi szintje többéves mélypontra süllyedt, a cégek hatékonyan termelik a profitot, mikroszinten nem látszik komoly probléma a legnagyobb európai gazdaságokban sem. Ez pedig időről időre felkelti a vevők érdeklődését.
• Amerikában elmúlt a leminősítéstől való félelem. Az S&P meglépte, a másik kettő pedig megerősítette a legmagasabb fokozatot, nem tehetik meg óriási hitelvesztés nélkül, hogy változtassanak rajta. Ez is elég lehet a fellélegzéshez.
További esés melletti érvek:
• A szép szavak csak ideig-óráig hatnak. Amerikában talán felmérték a politikusok is a helyzet súlyosságát, Európában viszont nagy kérdés, hogy ha a periféria után a nagyobbak (Olaszország, Spanyolország) is mentésre szorulnak, azt meddig hajlandók finanszírozni az egészséges államok. S egyáltalán, a különböző érdekek által vezetett uniós tagállamok, illetve eurózónatagok meddig találják meg a mindenki számára elfogadható megoldást?
• Az S&P lépésével Amerika vesztette el legmagasabb besorolását, de most további országokkal kapcsolatban indulhat el a leminősítési spekuláció. Franciaországot már a hétvégén többen emlegették, illetve azt is, hogy Nagy-Britannia sincs jó bőrben. Az olaszok és a spanyolok bármikor bukhatnak több fokozatot is.
• Mivel a történelemben a mostanihoz hasonló helyzet, adósságválság még nem volt, igazából mindenki sötétben tapogatózik a kilátásokat, megoldásokat illetően. A bizonytalanság viszont a piacok legnagyobb ellensége, ilyenkor az eséssel párhuzamosan egyre többen szállnak ki a kockázatos eszközökből, elsősorban a részvényekből. Ez alapján, amíg nem látszik egyértelmű kiút, addig maradnak az eladások is. A helyzet pikantériája, hogy épp az eddigi legfőbb szuperbiztos menedék, az amerikai államkötvény kapott egy nagy maflást az S&P-től. Az pedig magyar szemmel tragédia, hogy a szűkülő „menedékpiacon“ egyre kitüntetettebb szerepre tesz szert a svájci frank.
