Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a 2010-es költségvetés elszámolásában rögzítené, hogy év közben a Bajnai-kormánytól hamis adatokkal vehette át a büdzsét. Vagyis – szól ez az érv – ha nem avatkozott volna be villámgyorsan az új kormány, 7 százalékos is lehetett volna a hiány, így végül 4,2 százalék, azaz 1121,5 milliárd forint lett a deficit – olvashattuk a hírt a napokban. „Még mindig hátrafelé mutogatnak, Matolcsy mondjon le” – jött a baloldali válasz. „Hazudtak mindig is, már megint lebuktak” – legyint a jobboldali. Valójában a folyó évi hiányadat mindig hazugság, hiszen megvannak a számviteli-könyvelési szabályok, de az igazi kérdés mindig az, hogy éppen milyen érdek mentén, mit szeretne a kormányzat kimutatni – szólhat a cinikus elemzõ.
Felelõtlen baloldal
A kellõen hisztérikus magyar közéletben, különösen 2006 és 2010 között igencsak kijutott a kritikákból, olykor a komolyabb utcai megnyilvánulásokból is a baloldalnak. A jelzõk szerint tolvaj, korrupt, hazaáruló, népnyúzó volt az elit, azt kevesen vetették a szemükre, hogy laza fiskális politikájuk, fals kimutatásaik révén mennyire csúnyán éltük fel a jövõnket. Pedig, ha van téma, amiben rettenetes a 2002-tõl 2010-ig regnáló baloldal track recordja, vagyis múltbeli teljesítménye, akkor a költségvetési hiánnyal kapcsolatos közlésekben biztosan.
Két epizódot biztosan érdemes itt megemlíteni, egyrészt a 2006-os hiányszámot, ami elõtte, közben és utólag is sokat módosult, összesen kilenc eltérõ, de hivatalos kormányközlés jelent meg az éves hiányszámról. Az persze külön szomorú, hogy úgy sikerült két számjegyû hiányt produkálni, hogy az egész világgazdaság dübörgött, ez volt az utolsó nagy boom év a 2007-2008-ban induló válság elõtt. A másik epizód az õszödi beszédhez kapcsolódik, vagyis amikor 2006-ban a regnáló kormányfõ, Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, ami Brüsszel felé talán a legkínosabb volt, hogy trükkök százait vetettük be, hogy átvágjuk Brüsszelt a költségvetési számokat illetõen.
No, de minek emlékezünk ezekre a szépnek éppen nem nevezhetõ pillanatokra? Van bármi közük Bajnai Gordonékhoz?
Természetesen nem feltétlenül, akkor sem, ha a kormányzati stábok vélhetõen teljesen nem is cserélõdtek ki két azonos színezetû kormányzat között. A konkrét 2010-es történetet az Állami Számvevõszék is vizsgálta, jó bíróként kicsit mindenkinek igazat adva. 2010-nek megvoltak a maga sajátságos környezeti paraméterei, év közben is minden változott, ez a tényezõ rosszabb, az jobb lett, a kellõen elfogult, politikailag fûtött közgazdászok mindenre találnak magyarázatot. Nehéz megítélni a sok ismert változó, a szezonalitások, az árfolyamváltozások és egyebek tükrében, hogy félidõben mi volt a realitás.
Randább volt a kép
Továbbra sem Bajnai Gordonék felelõsségét fogja felvetni a következõ gondolatsor, de ez bizony arról szól, hogy definíciószerûen hamisak voltak az Orbán-kormány indulásánál a GDP-adatok, az adósságadatok, a költségvetési adatok, ha számszakilag akár teljesen meg is feleltek minden elõírásnak.
Mirõl is van szó? Kezdjük egy érthetõ példával. Orbán Viktorék a magán-nyugdíjpénztári tagoktól elszipkáztak úgy 2700 milliárd forintot. Minden pengõ forintnak megvolt a helye, ebbõl mégis csak 1370 milliárd forinttal, azaz 4 százalékponttal volt csökkenthetõ az államadósság. 81 százalékról 77 százalékra csökkent az adat. A többivel mi lesz? Kiosztják? Nem, az is államadósságra megy el, csak az olyan államadósság, ami nem tûnik annak. A MÁV és a BKV adóssága, az elõnytelen PPP-konstrukciók felbontásának vesztesége. Vagyis olyan mínuszok, amelyek nincsenek benne még a folyó évi hiányban, nincsenek benne az államadósságban, de egyszer úgyis belekerülnének. Implicit adósság – mondhatja a szakember.
Nem Bajnaiék kezdték
Továbbra is elrugaszkodva a Bajnai-kormány hamis vagy valós adatközlésétõl, ebben igazán nagy a magyar államigazgatás. „Dõljön rátok az egész tákolmány, hol leszünk mi már akkor!” – nagyjából így foglalható össze az a mentalitás, amely rövid távon pozitívnak gondolt intézkedések miatt rejtett hiányt generál, a késõbbi kormányok és ami szomorúbb a késõbbi generációk életét nehezítve.
Ne csak szegény baloldal 2002 és 2010 közötti nagy futását ekézzük, jöjjön egy példa régebbrõl. Állami lakástámogatás – Orbán Viktoréktól – az adott évi hiányt nem is rontja igazán, tömött sorban szaladhatnak a családok az új lakásuk felé – kevés sikeresebb, szebb program képzelhetõ el, no persze randa mínuszt kódol a következõ évek büdzséjébe. Késõbb talán a legvadabb gyakorlat az állam és a magánszféra együttmûködése volt, PPP-konstrukcióban épült az autópálya, a börtön, a mûvelõdési központ. Az állam és a magánszféra összefogott – jaj, de szép! Végül valahogy mégis mindig az adófizetõk közössége járt rosszul.
Talán a lefizetett állami bürokraták lopnak is meg hazudnak, de az is lehet, hogy csak a célfüggvény más. „Az állami vagyonnal nem vagyok annyira felelõs, de most, a következõ választásokig legyen eredmény. Támogassuk nyakra-fõre a Malévot, majd tíz év múlva ránk dõl a tiltott piacbefolyásolás, de a mi kormányunk még megmentette a nemzeti légitársaságot.” Így gondolkodik a politikus. Akadnak erre egészen vad példák, a 2-es és 4-es metró borzasztó metrókocsi-szerzõdése, a Budapest Airport eladása, mindig az állam jár rosszul, na nem rögtön, hanem a következõ kormány idején. Nincs benne a folyó évi hiányban, de csak ráeresztettünk a magyar állampolgárokra valamilyen vérlázítóan felesleges milliárdos közpénzelfolyást.
Epilógus
Az, hogy Bajnai Gordonról mi kerül be a zárszámadási törvénybe, talán nem is annyira izgalmas, igaz, a volt miniszterelnököt is kerülgetik már büntetõjogi eszközökkel is. Rövid regnálását többféleképpen lehet értelmezni. Viszonylag bevett a szakértõ hozzáállás, ez alatt a rövid idõ alatt megtette, amit megtehetett – értékelés.
Mások meg azt mondják, mivel õ volt a miniszterelnök – felelõssége van abban, hogy Magyarország tovább vesztegette az idõt a béna kacsa politikai irányítás alatt. Egy biztos, a rövid távú, szavazatmaximalizáló, de a hosszabb távú nemzeti érdekeket sértõ politizálást nem õ találta ki. Sokat feszegettük ebben a baloldal szerepét, zárjuk egy frissebb, a másik oldalhoz köthetõ felvetéssel!
A “nyugdíjeinstand” a 2011-es éven, a költségvetésen, az adósságszolgálaton, Magyarország sérülékenységén rengeteget segített, rettentõ jól jött a 2700 milliárd. A nagyon távoli költségvetéseknek viszont majd több emberrõl kell százszázalékos mértékben gondoskodni, nagyon sok év költségvetésében helyeztünk el egy tollvonással sok-sok mínuszt. Ez persze még nagyon messze van. Hazudott vagy nem az adatokról Bajnai Gordon, ezért már biztosan nem õ lesz a felelõs.
