Barcelona a technológiai vállalkozások új, gyorsan növekvő geinerációjával büszkélkedhet. Helsinki világelső a vezeték nélküili, internetes bankszolgáltatások piacán. Írországot csak az Egyesült Állomok előzi meg a globális szoftverexportban. München a kockázati tőkeberuházások új paradicsoma – mintegy tízmilliárd dollárnyi vagyont kezelnek itt.
Egyre több helyen bukkannak fel a gazdasági fellendülés nem várt jelei abban az Európában, amely sokáig szinte egyet jelentett a lassú növekedéssel, a merev munkaerőpiaccal és a túlköltekező nemzeti költségvetésekkel. Több év stagnálás után a tizenegy országot felölelő euró-zóna növekedése az idén várhatóan meghaladja a 3 százalékot. A munkanélküliség – a kontinens legkínzóbb társadalmi nyavalyája – végre 10 százalék alá esett. Franciaországban, az euró-zóna második legnagyobb gazdaságának magánszektorában harminc éve nem keletkezett annyi új munkahely, mint most. Helsinkitől Lisszabonig a vállalatok vagyonokat költenek az információtechnológiára.
Nem csoda, hogy kontinens-szerte fellángolt a vita: lehetséges, hogy az Óvilágban az Újvilágéhoz hasonló Új Gazdaság születik? Beköszönt-e Európában a hosszabb, inflációmentes – a fokozódó termelékenység és a komoly technológiai kiadások által vezérelt – növekedési időszak? A közgazdászok, vállalkozók és politikusok véleménye megoszlik. „Kétség sem férhet ahhoz, hogy egy új gazdaság jön létre az euró-övezetben” – állítja Thomas Mayer, a Goldman Sachs frankfurti irodájának vezető közgazdásza, aki a tudás alapú vállalkozások gyors növekedését, a távközlés és más piacok gyökeres deregulációját egyértelműen erre utaló jelnek tartja. „Mindennek növelnie kell a tőke és a munka termelékenységét, ugyanúgy, ahogyan az Egyesült Államokban történt” – teszi hozzá.
Más – sokat megélt – közgazdászok már szkeptikusabbak. Véleményük szerint a mostani fellendülés inkább egy ciklikus folyamat része, s azt a korábbi szigorú monetáris politika enyhülése és az euró árfolyamának – exportot ösztönző – mélyrepülése váltotta ki. „Pontosan az történik, amit a közös európai valuta bevezetése érdekében évekig fenntartott defláció után lehetett várni” – állítja Charles Dumas, a londoni Lombard Street Associates kutatási igazgatója. Megint mások szerint Európa piaca túl széttöredezett, munkaerőpiaca túl rugalmatlan, szabályozási rendszere pedig túl restriktív ahhoz, hogy a gyors növekedés ne váltson ki inflációt.
UGYANAZ A HIBA? Ez idáig sem az Európai Unió (EU), sem az egyes országok statisztikái nem támasztják alá, hogy az öreg kontinenst ugyanaz a technológiai alapú termelékenységnövekedés hajtaná, amely olyan látványos fejlődést produkált az Egyesült Államokban. A legutóbbi uniós adatok szerint a munka termelékenységének növekedési üteme az elmúlt négy évben végig stagnált: 1999-ben az euró-zóna 11 országában az 1995-ös 2 százaléknál is kevesebb, becslések szerint 1,9 százalék volt.
Ám az is megeshet, hogy a felszín alatt – a statisztikusok látókörén kívül – mégis egy új gazdaság van kialakulóban. „Valami elkezdődött, de az adatokból még nem látni, hogy mi” – kockáztatja meg Graham Vickery, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elektronikus kereskedelemmel foglalkozó szakértője. Ő és mások is úgy vélik: a kormányzati statisztikusok nem szerepeltetik elég nagy súllyal az információtechnológiát, miként ezt a közelmúltig amerikai kollegáik sem tették.
Mi több, számos gyártó és szolgáltató vállalat elbeszélése szerint a termelékenység gyorsabban növekszik, mint azt a hivatalos számok mutatják. „A vállalatok megtalálják a maguk belépési pontját az Új Gazdaságba – még a merev szabályozás ellenére is” – állítja David Cotterill, a Cambridge Technology Partners európai főstratégája.
NÖVEKVŐ KIBOCSÁTÁS. Kétségtelen, hogy az Új Gazdaság beindulásához szükséges kulcsfontosságú tényezők közül nem egy már most megtalálható Európában. A kontinens – egészen a közelmúltig – szétszabdalt tőkepiacát az euró bevezetése egységes, dinamikus egésszé kovácsolta. A vállalatok ma már szinte kihagyhatják a hagyományosan óvatos kereskedelmi bankokat és közvetlenül fordulhatnak a befektetőkhöz. „Európából hiányzott az a pénzügyi szektor, amely beruház az új technológiákba és a régi ágazatokból a korszerűek felé csábítja a tőkét” – mondja Luc L. Socte, a maastrichti innovációs és technológiai gazdaságkutató intézet igazgatója.
ÚJ HELYZET. De a helyzet megváltozott. A frankfurti Neuer Markt és más, gyorsan növekvő részvényekre szakosodott európai tőzsdék eddig nem látott számú céget vezetnek be a piacra. Az euró-zóna vállalatai tavaly összesen 222 milliárd dollár értékben bocsátottak ki részvényeket és kötvényeket, tízszer annyit, mint 1995-ben. A tőzsdei bevezetések tavaly 55 milliárd dollárt értek el – az 1998-as összeg háromszorosát.
Nekilendült a kockázati tőke is. Az Atlas Venture, az Amadeus Capital Partners és más cégek – becslések szerint – tavaly 5 milliárd dollárt pumpáltak 400 induló internetes vállalkozásba; egy-két éve ekkora volumen még elképzelhetetlen lett volna. Európában 1999-ben 20 milliárd dollár kockázati tőkét aktivizáltak.
Majdnem ennyire fontos, hogy a közös valuta bevezetése hatalmas fúziós, felvásárlási és átszervezési hullámot gerjesztett, elindítva a kontinensen a kreatív rombolást. Ebből az amerikai pénzügyi szervezetek is kiveszik a maguk részét: jelentős súllyal rendelkeznek számos európai vállalatban, s azok vezetőitől elvárják, hogy maximalizálják a részvények piaci értékét.
A lassan testet öltő Új Gazdaság egy további jele a technológiai kiadások gyors növekedése. Az európai vállalatok 1999-ben 200 milliárd dollárt fordítottak információtechnológiára, s a várakozások szerint az idei megfelelő tétel 30 százalékkal magasabb lesz. A Salomon Smith Barney közgazdászai állítják: az ezekből a beruházásokból eredő termelékenységjavulás 2003-ra az EU gazdaságának bővüléséhez akár 0,5 százalékponttal is hozzájárulhat.
Az információtechnológia által hajtott termelékenység-növekedésnek számos példája van. Az autóalkatrészek gyártására specializálódott francia Valeo tavaly 300 millió dollárt, eladásainak 3,5 százalékát fektette hatékonyságjavító fejlesztésekbe, és gőzerővel dolgozik azon, hogy beszállítói pályázatait feltegye az internetre. Noel Goutard, a cég vezérigazgatója számára ez a beruházás létfontosságú: évente akár tíz százalékot is le kell faragnia alkatrészeik árából, hogy meg tudja tartani az olyan könyörtelen ügyfeleket, mint a General Motors vagy a Ford.
Meglehet, a termelékenységnövekedés beszivárog a szolgáltató szektorba is, ahol ezt közismerten nehéz lemérni. A skandináv MeritaNordbanken kereskedelmi bank és a német Lufthansa szerint az információtechnológiai beruházások egyértelműen növelik az egy alkalmazottra jutó bevételt. A bank ügyfelei részvénykereskedelmük 62 százalékát az interneten keresztül bonyolítják le. Elemzők szerit ezen üzletág termelékenysége látványosan, évi 5 százalékkal növekszik. A Lufthansánál az internetes jegyfoglalások gyorsuló terjedése a hatékonyságot tavaly 4 százalékkal javította.
Sok évnyi késlekedés után Európa is kezdi kialakítani saját, munkahelyek sokaságát megteremtő technológiai szektorát. Nem várt helyeken bukkannak fel a technológiai vállalatok és ágazatok. A finnországi Oulu 9 százalékos éves növekedése a Nokiának, ennek a mobiltelefonokat gyártó óriáscégnek, Európa jelenleg legértékesebb vállalatának és a több kisebb és rugalmasabb vállalakozás beindításának köszönhető. Katalóniában, ahol csúcstechnológiai vállalatok 51 ezer embernek adnak munkát, a munkanélküliség 6,5 százalék – kevesebb mint fele a spanyolországi 13,4 százalékos átlagnak. A kilenc helyi egyetem vonzerejét kihasználva a Hewlett-Packard és a Nokia kutató-fejlesztő központokat létesített Barcelona közelében.
A kisebb európai országok bizonyultak a legsikeresebbnek. Finnország és Hollandia GDP-je a várakozások szerint az idén több mint 3,5 százalékkal nő. Az ír gazdasági növekedés pedig tavaly meghaladta a 9 százalékot. Mindhárom ország rekordszámú munkahelyet teremtett, részben azért, mert élen jártak az alapstruktúrákat érintő gazdasági reformokban.
MUNKAÜGYI ENGEDMÉNYEK. Ahhoz azonban, hogy Európa új gazdasága beinduljon, a nagyobb vállalatoknak is aktivizálniuk kell magukat. Franciaországban és Németországban a munkaerőköltségek még mindig az eget verik, miközben sokan – piaci szempontból káros – kormányzati intézkedéseket követelnek a munkanélküliség kezelésére. Németországban a munkaadók, a szakszervezetek és a kormány a nyugdíjkorhatár 65 évről 60 évre történő csökkentéséről beszélnek. A jóléti rendszerek mindkét országban magas tb-járulékokkal sújtják a vállalatokat.
De mialatt Európa baloldali kormányaiból csak úgy ömlik a szocialista retorika, a színfalak mögött Németország és Franciaország egyre inkább vállalkozásbaráttá válik. „A közelmúlt, látszólag vállalkozásellenes törvényei nemhogy elfojtanák az Új Gazdaságot, de még bátorítják is fejlődését” – állítja A. Steven Englander, a Salomon egyik londoni közgazdásza. Egy példa: jóllehet Franciaországban most vezették be a 35 órás munkahetet, a munkaidő lerövidítésének fejében a vállalatoknak sikerült nagyobb rugalmasságot kicsikarni a szakszervezetektől.
Az adórendszer is kezd kevésbé „elnyomóvá” válni. A közös valutára történő felkészülés miatt közel egy évtizeden át szigorúan kordában tartott költségvetési hiányok eredményeként az euró-zóna ma pénzügyi szempontból jól áll. Ez annyit jelent, hogy a kormányok megengedhetik maguknak az adócsökkentést. Franciaországban az idén a vállalatokat közel 7 milliárd dollárral – a GDP 0,5 százalékának megfelelő összeggel – kevesebb adó sújtja. Németországban a társasági adó a jelenlegi 40 százalékról 2001 januárjában 25 százalékra csökken. Ez jelentősen megnöveli a beruházható tőke mennyiségét. Englander számításai szerint az internetes felhasználások elterjedése és az adócsökkentések együttesen 0,50-0,75 százalékkal, közel 3 százalékra növelték azt a GDP-bővülési küszöböt, ami fölött Európában a növekedés már általában inflációt gerjeszt.
Persze maradt még sok buktató. Európa kormányai és szakszervezetei meghátrálhatnak, ha a gazdaság rugalmasabbá tételéről van szó. Sok múlik majd azon is, miként reagál az ECB a gyorsuló növekedésre. Sokan attól tartanak, hogy a hagyományos szemléletű közös jegybank megfojthatja a gazdasági fellendülést, ha kamatot emel már az első jelére annak, hogy az infláció közelít a 2 százalékhoz (az utolsó adatok szerint 1,8 százalékos az infláció az euró-zónában).
VITÁK. Az Új Gazdaság várhatóan még sokáig heves viták tárgya lesz mind az ECB folyosóin, mind az európai vállalati szektorban. Az igazi szerkezetváltás esélyeit illetően régóta szkeptikus párizsi székhelyű tanácsadó, Christian Saint-Etienne mégis egyre bizakodóbb. Szerinte Európának jó esélye van arra, hogy utolérje az Egyesült Államokat két-három évig tartó, évi 3 százalékos gazdasági növekedés révén. „A központi kérdés nem az, hogy gyökeret ereszt-e az Új Gazdaság Európában, hanem az, hogy elegendő lesz-e a növekedés ahhoz, hogy olyan beruházási konjunktúrát indítson el, mint amilyen az Egyesült Államokban volt tapasztalható” – mondja a szakértő. Ha a beruházások lendületet kapnak – érvel tovább Saint-Etienne – az Új Gazdaság hamarosan kiszorítja helyéről a régit. És akkor Európában is beköszönthet az új aranykor.
