Nem akad mostanság olyan jobb sorsra érdemes politikus avagy publicista, aki ne használna fel minden alkalmat rá, hogy bizonygassa: balsors által sújtott nemzetünk számára a régóta várt víg esztendőket csakis az uniós tagság hozhatja meg. Ezért is fontos volna, hogy polgártársaink minél többet tudjanak e közösségről. Örvendetes tehát az e tárgyról szóló irodalom gyarapodása az “Európa kislexikon”-nal.
Az ismeretek hasonló tárházának bírálatát általában két szempont vezérli: az egyik, ami benne megtalálható, a másik, ami kimaradt belőle. Nos, ezen bölcs elvek jelen esetben aligha alkalmazhatók, mivel recenziónk tárgya nem lexikon. Nem érvényes rá az a közkeletű meghatározás, hogy a lexikon nem más, mint ismereteket betűrendben soroló, a gyors tájékoztatást szolgáló kézikönyv, amelynek rövid, lényegre törő címszavai fontos tényeket, adatokat közölnek. Ehelyett ugyanis meghatározhatatlan műfajú könyvet kap a kezébe az olvasó. Tanulmányok, cikkek, dokumentumok, jegyzetek furcsa elegyét egyenetlen színvonalon, eltérő terjedelemben, számos ismétléssel megspékelve. És még valami: az egyes szövegek – tisztelet a kivételnek – nehézkes, bürokratikus, hivatalos nyelven születtek.
SZAKÉRTŐK SZAKÉRTŐKNEK. Mindebből levonható a sajnálatos következtetés; a szerkesztők nem tisztázták egyértelműen: valójában kinek is szánták ezt a munkát, miközben azt is homály fedi, vajon volt-e valamiféle határozott szerkesztési elvük, koncepciójuk. Egyébiránt felmerülhet az a gyanú is, hogy a megcélzott olvasóréteg nem más, mint az a talán néhány száz elismert szakember – egyébként közülük kerül ki a szerzők többsége is -, akik mintegy hivatalból foglalkoznak a nemzetközi integrációval, az EU-kapcsolatokkal. A kevésbé tájékozott jámbor olvasó pedig bajban van, mert csak hosszas keresgélés után talál vagy nem talál kérdéseire megnyugtató választ. Itt jegyezzük meg: nagyban megkönnyítette volna a bonyolult témák megértését a naponta használatos fogalmak, szervezetek, hivatkozások rövid és tömör meghatározását tartalmazó függelék (néhány példa: Agenda 2000, schengeni egyezmény, maastrichti szerződés, jogharmonizáció, derogáció, szubszidiaritás, Eurostat, minősített többségi szavazás).
HULLÁMZÓ SZÍNVONAL. Ami a lényeget illeti: egy ilyen munkának egyik fő célja – akármi is a műfaja -, hogy érthetően, világosan bemutassa az Európai Uniót; történetét, szervezetét, intézményeit, működését, politikáját, és még sok hasznos ismeretet nyújtson a közösség szerteágazó tevékenységéről. E kötet színvonalas képet ad – egyebek mellett – a kül- és biztonságpolitikáról, szerényebbet az energiapolitikáról, a szociálpolitikáról. Mindezeken túl azonban – mint alcíme is jelzi – nyilvánvalóan azért is készült, hogy bemutassa: hol is tartunk a sokat emlegetett csatlakozással? Mire számíthatunk a befogadó szervezet részéről és mit tettünk eddig, mit szándékozunk tenni a jövőben, hogy megfeleljünk a tagságból származó követelményeknek? Ezekre az izgalmas kérdésekre természetesen állandóan változó korunkban egy 1999 közepén lezárt kötetben kielégítő választ adni nem is lehetett.
Sok mindenről azonban tudtak a szerzők érdemlegeset mondani. Így például hasznos és érdekes Az európai egyesülési folyamat és Magyarország című tanulmány, vagy a Magyar-EK társulási megállapodás, valamint a Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz című írások. Teljesen érdektelen viszont például a magyar közvélemény felkészítéséről szóló rövid eszmefuttatás, ami éppen egy ilyen kiadványban meglepő. Mindemellett legfőképpen az az összefoglaló fejezetet hiányolható, amely tartalmazná, hogyan is állunk a tagságból fakadó kötelezettségeink vállalásával, milyen feltételeket teljesítettünk eddig – mármint 1999 júliusáig -, illetve melyeket nem, s ennek mi az oka. Az sem derül ki félreérthetetlenül a kötetből, hogy az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlása, a “négy szabadság” mi jót és mi rosszat hoz majd számunkra.
Végül, de egyáltalában nem utolsósorban ennek a könyvnek az egyik leginkább kifogásolható jellemzője a problémáktól ódzkodó megközelítés. (Persze kivételek is akadnak.) A hamis illúziók keltése mindig veszélyes. Az utóbbi hónapok nemzetközi eseményei is arra utalnak, hogy csatlakozásunkat illetően újabb akadályokkal kell szembenéznünk. Az eddig kiemelt közép- és kelet-európai országokon kívül a decemberi helsinki döntés szerint az unió öt további állammal kezdi meg tárgyalásait. Hogy mindez mennyiben érinti a jelenleg 15 tagra méretezett szervezet intézményi és döntéshozatali rendszerét – na meg a saját esélyeinket -, azt még a legbölcsebb látnokok sem tudják megjósolni.
KIS LÉPÉSEK. Befogadásunk – félő – tovább halasztódó időpontja cáfolhatatlanul megkívánja: ha az élbolyban akarunk maradni, vegyük nagyon komolyan a csatlakozással járó politikai és gazdasági kötelezettségeink mielőbbi teljesítését – és mindezek széles körű megismertetését. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mielőbb jusson el polgártársainkhoz az Európa kislexikon átdolgozott, továbbfejlesztett, világos és érthető, megújított kiadása. Ne becsüljük le a kis lépéseket sem! –
